Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Az én szülésem története fórum

Az én szülésem története (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Az én szülésem története

11. maya80 (válaszként erre: 8. - Emagdi)
2008. jún. 26. 20:41
Pedig a legcsodálatosabb érzés!
10. mtt80
2008. jan. 11. 22:56
Ja, és azt szerettem volna még megkérdezni, hogy a te kisfiad mennyivel született? Az enyém 3080g és 49cm.
2008. jan. 11. 22:55

Szia Krucifix!

Először is gratulálok a babádhoz!

Másodszor pedig képzeld, majdnem egy napon szültünk! Az én kisfiam 2005. 08. 26-án született! :) Ja, és ő is 37 hétre! Én szept. 14-re voltam kiírva! Péntek hajnalban elkezdődtek a fájások, de mivel farfekvéses volt, így császár lett belőle. 11:40-kor született meg. Nagyjából akkor, amikor neked elkezdődött az egész! Érdekesek ezek az egybeesések!

2007. okt. 9. 16:05

gratula a babához!

de hallod micsoda horror történet! kimondottan rosszul voltam már csak az olvasásától is... amikor ilyet olvasok, vagy látok tv-ben mindig megerősítést nyerek, hogy én ugyan nem akarok gyereket....

7. melke (válaszként erre: 6. - Ilgya)
2007. okt. 9. 09:17

Szia Kruci!


Gratulálok Nektek! Amit átéltél teljesen természetes, hiszen a szülés egy más tudatállapot, és ebben nincsen semmi szégyen.

Nagy csodát éltél át, ami csak a nőknek adatik meg. A párod, habár azt hiszed, hogy semmi szükség nem volt rá, nagyon sokat segített neked. Ilyenkor az ember nagyon magányos is tud lenni, és jó, ha van mellette valaki, aki képviselheti az érdekeit akkor, amikor épp a testén kívül van.)


Nem utolsó sorban pedig ez az ő élménye is, sztem hagyd meg neki, hogy átélhesse másodszor is.


Ami pedig a szégyenkezést illeti, sztem felejtsd el. Sokat törődtél azzal, hogy mit gondolnak mások. Ez a te, ti csodátok, éld át teljességében, és úgy, ahogy nektek jó. Azért mert kórházban szülsz, még jogod van mindehhez.

És az sem árt, ha legközelebbre írsz egy szüléstervet, és megfogalmazod magadban, hogy mit is szeretnél, mit nem szeretnél kapni ezen a csodálatos eseményen. Ebben sokat segíthetnek neked tapasztalt bábák, kérj tőlük tanácsot.

2007. okt. 8. 22:37

Kedves Kruci!

Egy élmény volt olvasni,természetesen most is meghatódtam,mint annyiszor,ha egy szüléstörténetet elolvasok! Gratulálok Csonikához! Meglátod a kislányod gyorsabb lesz!Várjuk a történet folytatását januárban!

2007. okt. 8. 21:54
Szia Kruci! Jöttem olvasni a szülésed történetét! Hát köszönöm szépen, hogy megosztottad ezt velem, velünk! Átéltem amennyire csak lehet egy olyan nőnek, akinek nincs babája! Annyira szeretném már egyszer én is átélni ezeket az érzéseket! Szerintem megérte neked is átélni, hiszen egy gyönyörű fiacskád van! Én már csak tudom, hiszen láttam a kiskrapekot :) A születendő babának, neked, CSoninak és az egész családnak sok sok egészséget kívánok!
4. 4af30810d1 (válaszként erre: 3. - Ccd9bb7d17)
2007. okt. 8. 14:59

Mivel az érzéseink nagyon hasonlóak, nem gondolom, hogy a gáztól lett volna. Az én testem már tök elgyötört volt a hosszú vajúdás miatt, étlen-szomjan, semmi erővel vágtam neki a kitolásnak. Az első fájástól mire megpillantottam Bencét több, mint 24 óra telt el.. A szemem hiába csuktam be bevérzett, és a fülemből is csorgott a vér. Nem voltam szép látvány, és igen.. pillanatokra kívülről láttam magunkat.

De azért most nagyon szeretnék még egyet..:)))

2007. okt. 8. 08:47
Engem rábeszéltek a gázra,meg is bántam utólag ...akkor annak tulajdonítottam,de most hogy ti is írtátok,nem tudom...szóval kaptam a gázt,de a burokrededés után hamarabb jött a babó mint gondolták,szóval szívtam a gázt,összesen 3szor,de már tolófájásaim voltak,már menni kellett volna a vajudóból a szülőágyra,nem mondták hogy nem kellene a kéjgáz,szóval szívtam,de nem úgy ahogy kellene,hanem összevissza...aztán mintha elkezdtem volna sűlyedni,egy pár pillanat kimaradt,emlékszem letépték rólam a maszkot és szaladtak ágyastól velem a szülő-részre,közben hallottam hogy kérdezgetnek,de a férjem válaszolt,de csak valami elmúló-halkan hallottam,mondták még mikor nyomjak és hogyan,mert rövid ideig nem tudtam,jött a fájás,de valahogy mintha ott sem lettem volna,nem regált rá a testem,biztosan nem lehetett hosszú idő ,de nem tudom meddig tartott,aztán kezdtem tudni reagálni a dolgokra és ment minden az útján tovább...megfogadtam hogy gázt többet soha,nem volt az első szülésnél sem,most sem volt értelme,hiszen csak a vajudás alatt kellene,ha jön a baba már nem,tehát semmi értelme nem volt
2007. okt. 8. 08:26

Szia!

Szép történet, átéreztem..:) És én ugyanazt éreztem amit Te. Velem anyukám volt bent, és eljött a pillanat 12 óra vajúdás után már a szülőágyon, amikoris kívülről láttam magamat/magunkat. Ahogy ott fekszem az ágyon, anyukám törölgeti az arcomat, és épphogy élek.. és én ezt már mástól is hallottam. Emlékszem alig mertem elmesélni a családomnak, mert biztos voltam benne, hogy hülyének néznek..:) Nem így történt!:)

Jó egészséget Nektek!:)

2007. szept. 12. 23:38
Bár már a fiam 2 éves múlott még is úgy emlékszem rá mintha tegnap történt volna. Két évvel ezelőtt 2005. szeptember 13-ára voltam kiírva kisfiammal. Ez a terhesség már a harmadik volt, az első kettő babát spontán elvesztettük. És ezt a babát is majdnem.

Ugrás a teljes cikkre: Az én szülésem története

Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook