Az én szülésem története (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az én szülésem története
Szia Krucifix!
Először is gratulálok a babádhoz!
Másodszor pedig képzeld, majdnem egy napon szültünk! Az én kisfiam 2005. 08. 26-án született! :) Ja, és ő is 37 hétre! Én szept. 14-re voltam kiírva! Péntek hajnalban elkezdődtek a fájások, de mivel farfekvéses volt, így császár lett belőle. 11:40-kor született meg. Nagyjából akkor, amikor neked elkezdődött az egész! Érdekesek ezek az egybeesések!
gratula a babához!
de hallod micsoda horror történet! kimondottan rosszul voltam már csak az olvasásától is... amikor ilyet olvasok, vagy látok tv-ben mindig megerősítést nyerek, hogy én ugyan nem akarok gyereket....
Szia Kruci!
Gratulálok Nektek! Amit átéltél teljesen természetes, hiszen a szülés egy más tudatállapot, és ebben nincsen semmi szégyen.
Nagy csodát éltél át, ami csak a nőknek adatik meg. A párod, habár azt hiszed, hogy semmi szükség nem volt rá, nagyon sokat segített neked. Ilyenkor az ember nagyon magányos is tud lenni, és jó, ha van mellette valaki, aki képviselheti az érdekeit akkor, amikor épp a testén kívül van.)
Nem utolsó sorban pedig ez az ő élménye is, sztem hagyd meg neki, hogy átélhesse másodszor is.
Ami pedig a szégyenkezést illeti, sztem felejtsd el. Sokat törődtél azzal, hogy mit gondolnak mások. Ez a te, ti csodátok, éld át teljességében, és úgy, ahogy nektek jó. Azért mert kórházban szülsz, még jogod van mindehhez.
És az sem árt, ha legközelebbre írsz egy szüléstervet, és megfogalmazod magadban, hogy mit is szeretnél, mit nem szeretnél kapni ezen a csodálatos eseményen. Ebben sokat segíthetnek neked tapasztalt bábák, kérj tőlük tanácsot.
Kedves Kruci!
Egy élmény volt olvasni,természetesen most is meghatódtam,mint annyiszor,ha egy szüléstörténetet elolvasok! Gratulálok Csonikához! Meglátod a kislányod gyorsabb lesz!Várjuk a történet folytatását januárban!
Mivel az érzéseink nagyon hasonlóak, nem gondolom, hogy a gáztól lett volna. Az én testem már tök elgyötört volt a hosszú vajúdás miatt, étlen-szomjan, semmi erővel vágtam neki a kitolásnak. Az első fájástól mire megpillantottam Bencét több, mint 24 óra telt el.. A szemem hiába csuktam be bevérzett, és a fülemből is csorgott a vér. Nem voltam szép látvány, és igen.. pillanatokra kívülről láttam magunkat.
De azért most nagyon szeretnék még egyet..:)))
Szia!
Szép történet, átéreztem..:) És én ugyanazt éreztem amit Te. Velem anyukám volt bent, és eljött a pillanat 12 óra vajúdás után már a szülőágyon, amikoris kívülről láttam magamat/magunkat. Ahogy ott fekszem az ágyon, anyukám törölgeti az arcomat, és épphogy élek.. és én ezt már mástól is hallottam. Emlékszem alig mertem elmesélni a családomnak, mert biztos voltam benne, hogy hülyének néznek..:) Nem így történt!:)
Jó egészséget Nektek!:)
Ugrás a teljes írásra: Az én szülésem története