Az én lombikos történetem (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Sajnos mi is hasonló cipőben járunk. Páromnál nagyon kevés spermaszámot állapítottak meg, 800 ezer "csak". Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy kisbabánk legyen. Az andrológus a PROFERTIL-t ajánlotta. Van valakinek tapasztalata ezzel a vitaminnal?

Előre is köszönöm szépen mindenkinek a segítséget.

És természetesen minden tanácsot szívesen fogadok!

Szia!

A szívem összeszorult amikor olvastam az írásod, és megkönnyeztem... Ugyanazt élitek át amit mi is akik férfimeddőséggel küzdöttünk. Sajnos ennél a diagnózisnál az a gond hogy hiába a férfinál a gond mégiscsak a nőt kezelik. Pedig a lombik végeredményét nagyon befolyásolja hogy milyen annak a pár spermának minősége. Ha újra erőt gyüjtötök és nekivágtok a lombiknak előtte a párodat is tuningolni érdemes volna. Itt a hoxa-an van egy fórum Férfimeddőség! Segítsetek! azt hiszem a címe sok hasznos tanácsra lelhetsz, a mi történetünk is visszaolvasató.

a fórumindítónak: nagyon sajnálom :( sok erőt kívánok nektek! alakuljon a lehető legjobban a jövő számotokra...

WR 104: feladtátok? :( annyira rossz volt a te spermaképed? nekem IV. stádiumú brutál endóm volt, szinte zárt petevezetőkkel...endót megműtötték (3*), a lombiknál a petevezető full nem érdekes...1. lombik sikerült, 16 hónapos a kislányom. tudom, szerencsés vagyok (bár két éve még igen csúnyán néztem volna, ha vki ilyet mond rám...)

Mindenkinek megvan a maga kis története, nekünk is.

Amikor először vizsgfáltak ki bennünket, nálasm gyakorlatilag nem találtak semmit, a férjemre azt mondták, némileg kevesebb a spermaszám a határértéknél.

Bennem innentől ott fészkelt a gondolat, hogy Ő A HIBÁS! Nem akartam okolni, igyekeztem törölni ezt a gondolatot, mégis... nehezteltem rá.

Aztán spontán terhes lettem, és ugyanolyan bodlogan, sazerelmesen öletem a párom, ahogy rég, elfelejtettem minden szörnyű gondolatot, amit addig titokban magamban tápláltam.

11 hetesen elvetéltem: szembe kellett vele néznem, hogy spermaszám ide vagy oda, ő teherbe tudott ejteni, de én nem tudtam kihordani a babát. Nagy lecke volt.

Vártunk másfél évet, de mivel nem lettem újra terhes, elmentünk egy meddőségibe. 40 éves voltam, a korom miatt egyértelmű volt, hogy lombik lesz. Átestünk mindketten újra minden vizsgálaton, mindkettőnk eredményei tökéletesek voltak.

2 beültetésen vagyunk túl, egyik sem sikerült, októberre van újabb időpontunk, de nem tudom, belevágunk-e.

Csak azt tudom, hogy a kapcsolatokra is igaz, ami az egyéni életünkre: ami nem öl meg, az megerősít.

1 éve érvényes határozatunk van arról, hogy örökbe fogadhatunk. Így, vagy úgy, de gyerekünk lesz. És ha nem, egymásra akkor is számíthatunk.

Ez van...

Sziasztok!

Nagyon aranyosak vagytok hogy irtatok ,tudom hogy ezt a témát csak az érti meg igazán aki valamennyire is érintett.Mindannyian erősek vagyunk ,csak mindenkinél van egy pont.Persze nem adjuk azért fel de most abszolut nem tudunk leginkább anyagilag ezzel foglalkozni.Az örökbefogadásba elöbb benne van a párom mint a donorba azt nem tudná elfogadni sajnos :-/ . Köszönöm mégegyszer,és akiknek sikerült szívből gratulálok!

Tudom mit érezhetsz, nekem annak idején a nőgyógyászom kijelentette sosem lehet gyerekem.

Hála nem lett igaza, de sirtam és szakítani akartam a vőlegényemmel.

Mondván nem tudom megajándékozni gyerekkel, és tudod mit mondott nekem a párom...gyereket tudunk örökbe fogadni, de ne küldjem el.

Szerettem nagyon és örültem igy is akar engem.

Születési rendellenességem ellenére, két egészséges fiúnak adtam életet.

Ők már nagyok 24, 16 évesek.

Nem lett igaza az orvosnak, és párodnak is még változhat ez a dolog.

Párodnak is elhiheted borzasztó rossz lelkileg, de ha szereted jóban rosszban együtt maradtok.

Csodák vannak és még igenis előfordulhat, sikerül nektek is.

Két embernek ha szeretik egymást, együtt kell maradniuk.

A sors idővel úgyis megfogja nektek is mutatni azt az irányt ami mind a kettőtöknek vállalható, ha mégsem sikerülne a gyermekáldás.

Szívből kívánom sikerüljön, és minden leendő szülőnek csak ezt tudom kívánni akik babát szeretnének legyen babájuk.

Örökbefogadás gondolata is azt bizonyítja nagyon jó emberek vagytok a pároddal.

Mindenképpen megérdemli egy( vagy két) csöppség mellettetek nőjön fel.

Vagy akár több is, nekem a három lett volna a heppy.

Azt gondolom egyik nem zárja ki a másikat, attól még ha esetleg örökbe fogadtok, még idővel nektek is sikerülhet.

Azt viszont el kell tudni dönteni képesek vagytok-e egyformán szeretni a gyerekeket.

Mert csak az fogadjon örökbe, aki nem tesz különbséget gyerekek között.

Harmadik babát nem javasolta nálam az orvos, pedig nagyon vágytam még egy babára.

Férjemnek fel vetettem a dolgot a két sajátunk mellé fogadjunk örökbe még egy picikét.

Tudom férjem is szereti a gyerekeket, de sajnos kiderült egy beszélgetésünknél, hogy ő nem biztos igazságos tudna lenni mindig a gyerekek között.

Lehet a vérszerinti gyermekhez jobban húzna.

Értékeltem az őszinteségét, de rossz is volt akkor nagyon.

Igy én azonnal lemondtam róla, mert a gyerek az szent dolog, és csak akkor lehet ha teljesen tiszta szívvel és maximálisan igazságosan tudunk maradni, örökbe fogadott-vérszerinti gyermekek között.

Nekem ment volna mert minden gyermeket szeretek, de az esélyt sem adom meg annak, egy gyermek igazságtalanságnak legyen kitéve.

Nekem a 99 százalék egy ilyen helyzetnél nem elég, 100 százalékra rohantam volna örökbe fogadni.

Legyen ott is baba, ahol még egy sincsen.

Kedves leendő anyukák ne adjátok fel, legyen erötök az akadályokat legyőzni.

Összeszorul a szívem mikor ilyen cikket olvasom.

Érezni minden sorában a lelkifájdalmat, és azt a sok-sok megpróbáltatást.

Mikor kevés gyermek születik, ezt a "lombikos" segítséget sokkal elérhetőbbé kéne tenni.

Ma érted és párodért kedves cikk írója, elmondok este egy imát sikerüljön a gyermekáldás.

Még egyet pedig az összes olyan emberért, akik ugyanúgy vágynak babára mint ti.

Sok szerencsét!

Bár jelenleg stop van, a donor lombikon nem gondolkoztatok? 32 évesen van időd megvárni a 2016 május-júniust, amikor feloldódik a donor stop, addigra pénzt is tudtok gyűjteni, mert a donor nem olcsó. Viszont jó alternatíva azoospermiában szenvedők részére. A másik megoldás valóban az örökbefogadás.

Mindkettőhöz nagyon nagy türelemre, megértésre, szeretetre, és elfogadásra van szükség, mindkét fél részéről.

Sok sikert kívánok, bárhogy is döntesz!

Nagyon sajnálom. Átérzem a helyzeted, mi ugyan még " csak" 9 hónapja próbálkozunk- a síráskerülget amikor arra gondolok már épp szülhetnék, és mi eddig egy sikertelen inszemináción vagyunk túl. Szintén a párommal van probléma, azonban gyógyszeres kúra után sokat javult a spermaképe, így mehettünk inszemre, de így sem sikerült. A hónapban pedig a gyógyszeres stimu ellenére nekem nem érett meg elég petém és a nyálkahártya is vékony volt, így nem javasolta a dokim. Most így pihenünk. Nem akartam már ezt sem, hát teljesült a vágyam, viszont tanácstalan vagyok mi lenne a jobb. PIhentetni vagy menni tovább.

Nagyon erősek vagytok ha képesek vagytok az örökbefogadásra. Én nem lennék.

Kívánom, hogy elég erős legyen a kapcsolatotok túlélni ezt és megajándékozzon a sors titeket egy babával.