Az én(?!) házasom (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az én(?!) házasom
Még nekem is :) Újra és újra... De ami szörnyű hogy az érzésektől két hónapja egy hajszálnyit se sikerült megszabadulnom...
Akkorát nevettem:) megcsináltad a napom :) kösz
vagy csak szimplán kicsi a farkuk :) ilyen is van, és mivel nem tudja ezt elfogadni magában, hát a külvilágtól várja a visszaigazolást, hogy micsoda nagy kan ő. Ugyanez igaz lehet csökkent potenciálra, de pl. más egyéb önértékelési zavarra, pl. külső megjelenés szempontjából, vagy egyéb, rejtett viselkedés-beli önértékelési problémából fakadóan... csak az az ember érzi, hogy bizonyítania kell a külvilágnak, aki önmagával nem elégedett, bármilyen szempontból is.. aki elégedett magával, az nem hajkurássza a külső visszaigazolást, hisze' elég erős belülről és tisztában van saját magával, nincs szüksége a külvilág visszaigazolására...
Szerintem benne van a apkliban, mivel ugye nem volt köztetek szexuális kapcsolat, hogy ő még lát abban potenciát, hogy egyszer csak "megdönt"... ezért mutatja minidg még a szebbik felét, és hallgat a kínos kérdésekről. Persze simán lehet más magyarázata is a dolognak, ez csak egy a sokból...
Hát tényleg nem egy másikért kell borítani, hanem leásni a mélybe, az igazi okok után kutatva... Hiszen az, hogy lett egy harmadik, már szintén annak következménye, hogy a házasfelek között valami nem ment rendben. Ilyenkor ezt egy figyelmeztető jelnek kéne venni, és beszélni a problémáról nyíltan, majd akár külső segítséget igénybe venni. Ha kialakul a viszony a 3. féllel, akkor már abban mindenki sokkal jobban sérülhet...
Meg ugye az is benne van a pakliban,hogy egyáltalán nem biztos,hogy jó cserét csinálna bárki ha válik egy másikért.Szép is a szerelem addig,ameddig csak az ágy közös,az is csak néha.Számításba kell venni azt is,hogy az új kapcsolat is befuccsolhat,lehet még rosszabb is a jelenleginél.
Én úgy gondolom,ha egy pár eljut addig,hogy válni akarnak,mert tényleg nem megy együtt,akkor azt nem egy másikért kellene megtenni.
Meg aztán sokaknak nem lenne lehetőségük a válás után a normális életre,normális életkörülményeket teremteni.
Én nagyon el tudom ítélni azokat,akik felelőtlenül szétdúlják a családjukat,aztán még felelőtlenebb életet élnek azután.Sokszor lehet olyan fórumot találni,hogy azon töri az "új páros" a fejét,hogy az előző kapcsolatból való gyerekekről való felelősséget lerázza magáról.Nyavalyognak,hogy nem tudnak normális gyerektartást fizetni,mert akkor nekik meg az új közös gyerekeknek nem marad.Kérdem én,akkor mi a francért csinálták,ha még a meglévőket sem tudják eltartani?Mi ez,ha nem felelőtlenség?És ha erre valaki rá mer mutatni,akkor jön,hogy "mert talán válás után nincs joga szegény embernek új életet kezdeni?"
De van joga,de felelősséggel!És ha abba nem fér bele anyagilag új gyerek,mert a meglévők sem bővelkednek apuka részéről,akkor nem kell csinálni.Tudták mit vállalnak,nyeljék be!
Így van.Meg kell tenni mindet azért,hogy meg lehessen menteni.Hiszen valamikor az is szerelem volt,ezért házasok.
Hát ez pasi, akiről te írsz iszonyú felelőtlen, mentálisan totál éretlen, érzelmi intelligenciája valószínű 0., sajnálatos, hogy az álarca sokakat megtéveszt. Szerencsés vagy, hogy "csak" plátói lett a dolog. Az ilyen pasit messziről kerülni kell... Nekem is van hasonló ismerősöm, nekem szerencsére csak tényleg egy ismerős, aki egyébként egy kellemes, szórakoztató, sármos ember, sikeres a munkájában, stb., szóval megértem, hogy könnyen le tudja venni a nőket a lábáról, de egyébként egy jó emberismerettel rendelkező nő bizonyos jelekből leveheti, hogy valójában ő sem akar mást, csak kalandokat, amik felpezsdítik a valamiért a csökkent önértékelését...
Persze, ez iszonyú nagy felelősség, az biztos. És való igaz, hogy nagyon kell mérlegelni, mennyire rossz az a rossz. Ehhez mindkét félnek nagyon jól kell ismernie saját magát is, (szerintem sokszor ez hiányzik egyébként, maguk sem tudják mi lenne igazán jó nekik, csak azt tudják, hogy ami van, az valamiért nem elég..) Ilyenkor megérné elmenni családterápiára vagy párterápiára, mert egy külső szemlélő sokat tud segíteni, és segítene megláttatni velük olyan dolgokat, amiket ők abból kifolyólag, hogy alaposan benne vannak az adott szituban, nem látnak. Persze fontos, hogy jó szakmeber legyen az illető, de tény, hogy egy jó szakember a felek motivált együttműködésével nagyon nagyon jó eredményeket tud elérni. De ehhez az kell, hogy mindkét fél meg akarja oldani a problémát...
Igen,az otthoni rossz légkör sem jó a gyerekeknek sem az biztos.De nem mindegy,mennyire rossz az a rossz.Hangos veszekedések,netán tettlegesség is,vagy csak el vannak hidegülve a felek egymástól,de megvannak bélében,a családi élet attól még működik.Szerintem sokan vannak úgy,hogy azt gondolják,annyira azért nem rossz otthon a helyzet,hogy fel kellene dúlni mindet.Mert akárki akármit mond, a válás bizony mindig nagyon megviseli a gyerekeket,és az azzal járó változások.Számukra idegen emberekkel kell esetleg azután együtt élni,akit nem biztos,hogy el tudnak fogadni,és viszont sem.Főleg ha már nagyobbak,nem pici 1-2 évesek.Aztán még nem ritka,hogy háborúznak az exek a gyerekek feje fölött,plusz becsatlakoznak az új párok.....hát túl sok jó megoldás nincs.
Meg kell jól gondolni a döntést az biztos.
Ez így van.. valóban ez nem megoldás, hanem a probléma elodázása... nem is ilyen megoldásokra gondoltam :))
Csak éppen azzal, hogy valaki szeretőt tart, nem az otthoni kapcsolat helyrehozásának útjára lépett.
Igazad lehet... Ha gyerek van, az onnantól kezdve sok mindent felülír... Bár meggyőződésem, hogy az otthoni folyamatos rossz légkör többet árt, mint használ. De azzal mélyen egyetértek, hogy nagyon felelősségteljesen kell mérlegelni, és meg kell próbálni helyrehozni, azt ami elromlott, hogyha még lehet...
Nem érted mert fiatal vagy,mert nem voltál még sem feleség sem anya.Minden normális értékekkel életszemlélettel rendelkező embernek a gyerekei a legfontosabbak az életében.Az Ő életük,biztonságuk,lelki nyugalmuk..stb.És ez mindenféle szerelem felett előtt áll!
Minden felborított élet megviseli a gyerekeket,sokat tönkre is tesz.
Pláne,ahol még huzakodnak is rajtuk.Érthető,ha ezt egy szülő el akarja kerülni.Olvasgass akár itt a fórumon is,hogy mennyi hányattatott sorsú gyerek nő fel a szülők felelőtlensége miatt.És minden gyerek a saját szüleit szereti jó esetben,anyját és apját.Talán ez a nő sem szeretne sem huzakodni a gyerekein,sem elszakítani Őket az apjuktól akit szeretnek,hogy vasárnapi apuka legyen.Egy házasság,ahol gyerekek és felépített élet van a pár mögött nem úgy működik mint egy tini kapcsolat,egyiket meguntam,jöhet a másik.
Nézz körül,mennyien panaszkodnak,"nem szereti a párom a gyerekeimet""nem tudom elfogadnia a párom gyerekeit"...stb.Vagy,amikor egy ilyen lamúr ahol gyerekek vannak a feleknek révbe ér,nézd meg az azt következő éveket.Tönkre mentek anyagilag,mert osztozkodni kellett.De azért még az új kapcsiba legyártottak egy-két új gyerkőcöt,akiket nem tudnak normálisan nevelni,mert nem telik rá.Aztán jön a siránkozás,a múlt az ex átkozása,mert az a szemét azt szeretné,ha az elvált szülő tisztességesen gondoskodna a régi gyerekekről is,tisztességesen fizetne utánuk,ami teljesen jogos.Nem annyira egyszerű ez na.
Lehet, hogy az anyagiak miatt nem válik. Lehet, hogy a férje biztosít számára egy biztonságos anyagi hátteret, amit nem akar felrúgni... szerintem sem a jó megoldást választotta, pláne hat éve, az rengeteg... nem tudom hogyan lehet ennyi éven keresztül hazugságban élni, én nem bírnám... de mindenki más...
Még ennyire tökéletlen baráti párost mint mi...
Otthonuk volna. Anyagi háttér volna. Ha jól sejtem a gyerekek is már sulisok. Abszolút ilyesmi akadálya nem volna az együttélésüknek. A nőt sajnos nem ismerem. Akkor egyszerűbb volna a fejtegetés. Csak nem értem ha adott volna minden a nem szeretett férjtől eljönni, akkor miért jelenti ki hogy "de nem..."
Ugyan az,ami a férfiakat.Gondolom nem érzi tökéletesnek a házasságát,esetleg elhidegültek kicsit a férjével egymástól,de azért annyira nem rossz,hogy elváljon.Meg azért azt csak a szeretőnek szokták leadni,hogy nem szeretik a házastársukat,mert ez a legtöbb esetben nem igaz.És hát az évek évtizedek,a terhek súlya alatt nincs az a házasság ami meg ne rogyna néha.De ettől még nem kellene ezt az egoista utat választani,hogy akkor keresek egy szeretőt.Nem is értem,egy nőnek 3 gyerek munka mellett erre hogy lehet ideje.Max úgy,ha elhanyagolja a családját.Elválni talán nem akar,mert van egy közösen felépített élet,biztonság,otthon nekik és a gyerekeknek.Érthető,ha ezt valaki nem akarja felrúgni.De szerintem otthon kellene rendet tenni, a házastárssal rendezni a dolgokat,és nem szeretőt tartani.Én nem is értem,ilyen ember,akár férfi akár nő,hogyan tud a párja a gyerekei szemébe nézni?Nem gyötri a lelkiismeret?Vagy az ilyeneknek nincs?Vagy ha annyira úgy érzi helyrehozhatatlan a házassága,akkor valahogy mégis meg kellene találni a megoldást a különválásra nem?
Jó kérdés. Igazából egy kész helyzetet adtam. Ha elfogadja hogy megkértem rá hogy ne beszéljünk soha többet, azt vehetem egy "nem"-nek. A kettőnkről való dolgokban csak én voltam mindig határozott. Mint ahogy sokára, de most is. Nem éreztem hogy volna más választásom. :)
Egyébként volna még egy felvetésem. Úgy látszik nekem a baráti köröm is így alakul ki. Van egy férfi ismerősöm. 32 éves. Van neki egy házas asszony. Úgy értem a nőnek férje, 3 gyermeke. A felállás ez, mint nálam volt, csak itt a férfi az egyedülálló. Már 6. éve csinálják. Mondjátok hölgyek, a nőket mi sarkall ilyesmire? Teljesen komolyan kérdezem, kíváncsi vagyok a véleményekre. Az ismerősöm dolgozik, az anyagiak nem jelentenének gondot. De a nő kijelentette hogy nem válik.
Miért nem kértél tőle egy egyenes egyértelmű korrekt választ.Igen,vagy nem.Ha igen,akkor egy határidő,és ennyi.Így élteti benned a reményt,fájdítja a szíved talán feleslegesen.
Jajjj,fiatal vagy te ehhez.Jobb ha elfelejted,és megpróbálsz mással boldog lenni.A leckét meg gondolom ebből megtanultad.
Apám talán épp nem! 17 év
Én egyelőre minden kapcsolódási utat elzártam. Hogy ő így tett-e, nem tudom, de megkértem rá. Nem beszéltünk egy ideje, és jelenleg nem is akarok vele beszélni. Okos ember és valóban megtalálná az utat hozzám, efelől nincs kétségem. De ez nem azt jelenti hogy örökké csak rá fogok várni. Az élet így is megy tovább, mert mennie kell. Az egyetlen fájó dolog talán, hogy valóban nagyon magasra tette a mércét, a jellemével, az értékeivel... :)
Egyébként mennyi idős a szóban forgó pasas?Legalább apád lehetne,vagy fiatal?
Ha ez az Ő részéről is így van,akkor nem kell aggódnod,megtalálja a módját annak,hogyan alakítsa ki a közös életeteket.Ha meg nem,akkor bele kell törődni,hogy vége,vagy,hogy max szeretői státuszban álmodozhatsz képzelődhetsz mellette tovább.
De ha eszed van,nem áldozod fel a fiatalságodat a semmiért.10-20 év múlva teljesen másképp fogod ezt is látni,reálisan.
Igen, nekem nem volt elég 4 találka hogy idáig eljussak. De elhatároztam, és elküldtem. Megszenvedem amit meg kell. Bár ez így sokkal fájdalmasabb, mint amíg tartott. Nem változtatnék ezen soha semmit. Egyetlen percet sem. Azt pedig sokszor nehéz hogy az ember az eszét használja, amikor egy ennyire (a lelkemnek) tökéletes emberhez kötődik.
Figyelj, itt feljebb már általában a szeretőkről beszéltünk, nem kimondottan rólad... de ha nem tetszik, hogy nem mindenki virágesővel fogad, amikor ilyen témában megnyilatkozol, akkor lehet, hogy Neked nem kellene ilyesmit leírni. Nem szidtalak... semmi csúnyaság nem hagyta el a billentyűzetem, azt gondolom... de véleményem azért csak-csak lehet, és le is írom, ahogy Te is, és azok is, akik köszönték, hogy megosztottad a történeted.
További szép napot!