Anyuka lettem. A barátaimnak “illik” vagy “kell” szeretni a babámat? (beszélgetés)

Nem köteles szeretni, de Rád való tekintettel egy minimális udvariasságot illene tanusitani a gyermeked iránt. Szeretheti pl mert a gyermek kedves hozzá, tetszik neki vagy okos, de ezek Tőled független dolgok.

Én frászt kapnék, ha az un barátok nagy érdeklődést vagy szeretet tanusitanának a gyerekem iránt, tolakodásnak venném, nem az ő családtagjuk, a történései életeseményei csak a családra tartoznak.

Mondjuk nalam a cigi fustos dolog biztositek kiveres.

20 eve cigizek, de ha nem bagos ul mellem "szel ala" ulok. Ha fordul a szel, es raviszi a fustot, atulok, ha sarokban vagyunk, es a szel forog, felallok.

Parszor kinevettek mar a szelkakaskodasom miatt, "a parom is cigizik, nem zavar".

Itt mondjuk az emlitett esetben volt egy megszokas. Nem lett volna nehez azt mondani, most mar zavar a cigi fust, alulnel? Csak eszrevette, hogy lenyeltel egy dinnyet, es o a furgebb.

Ez a ket megjegyzes messze nem 5 ev pszichiatria. Csak irany vissza a gyerekeszobaba atgondolni.

En is mondtam, gondoltam, gondolok ilyeneket. Rosszabbskat is. Csak meggondolom kivel osztom meg.

Egyetértek.

Az viselkedik így, akinél mély lelki frusztráció húzódik a háttérben a gyerekkérdést illetően. Én alapból 5 év pszichoterápiára ítélném de nem a kisbabás fórumindító érdekében, hanem a "kedves" barátnő lelki egyensúlyának visszanyerésére 😇

Van egy barátnőm, sosem volt gyerek párti. Ő többször is kijelentette neki nem lesz, neki nem való.

Ha valahol gyerek lesz, jelzőkkel illeti pl egyik ismerősnek gratulált aki azt írta neki “köszönöm értelmet nyert az életem” mire felvont szemöldökkel mondta “elég sivár szar élete lehetett, ha ettől nyert értelmet.” Másik ismerős mióta megszületett a babája inkább a gyerekerol tesz ki fényképet a közösségi oldalra “jellemző megszületik a kölyke és szarik szegény kutyára, azóta nem postol róla.”

Mikor terhes lettem, minden barátnőm meglátogatott, ő mondott egy távoli helyet hogy oda üljünk be étterembe. Elmentem nagy pocakkal, majd leültünk a padra és mellettem rágyújtott. Arrébb mentem, de nem hoztam fel neki soha, nem csináltam ügyet belőle.

Nem szoktam bombázni barátokat a gyerekemmel, de volt egy aranyos videó, és gondoltam neki is elküldöm, először kacagott a babàm. Nem is reagált rá, majd pár nap múlva irt annyit neki inkább ne, mert tudom hogy van a gyerekekkel. Persze, tudom, de gondoltam mivel egyik legjobb barátnője kislánya, azért kiváncsi rá.

Tegnap találkoztunk volna, de kislányom húgyúti fertőzést kapott és belazasodott. Lemondtam a találkozót. Küldtem neki ma egy fényképet a kislanyomrol hogy szegény milyen rosszul van, sajnálom h lemondtam a talit, mire válaszolt, hogy jó , nem infarktust kapott a kislány hogy így óvni kell, egy ilyen miatt lemondani a találkozót mikor Apa home officeba dolgozik, nagyon megbántottam. Mondtam, legalább annyit irhattal volna hogy szegény kislány a képre, azt mondta miért hazudjon, lesz mèg beteg, és ez nem olyan nagy dolog.

Azóta nem beszéltünk. Nem akarok ősanya lenni, de picit azt érzem, ha nem kedvelik a gyermekemet, aki nyilván az én életemben a legfontosabb, azzal én sem szeretném hosszútávon fenntartani a kapcsolatot.