Anyósjelöltemet nem tudom elviselni, mit tegyek? (beszélgetős fórum)

És a barátod sem segít? Pedig ez elvárható volna.

Hú, de car lehet!

Tök fura is.De legalább őszinte, de ez sem jelent jót, nem?

Máris veszélybe érzi magát, pedig gondolom van korkülönbség rendesen köztetek!

Más érdekes: párom apjának a felesége meg valamelyik nap azt mondta, hogy ha legközelebb jövök, ne legyek kivágott felsőben, mert ő féltékeny. (A jó időre való tekintettel volt egy kis dekoltázsom, de bőven a jó ízlés határain belül.)

Barátom azt mondta, ne szívjam mellre, mindenkire féltékeny. Mondom magamban: de ő legalább őszintén meg is mondja.

Csak azt nem értem, hogy gondolja, hogy engem érdekel a barátom apja. Számomra ez képtelenség lenne.

Kár, de tudod ilyen még sosem volt, egyszerűen kívülállónak érzem magam, mintha ott sem lennék, sőt a párom is csak a szüleivel beszél olyan témákról, amihez nem tudok bekapcsolódni, és igazából nekik is mondja, mintha Ő is csak kizárna ebből.

Nem bánom, ha nem vagyok a társaásg része, csak kurva szar érzés, ott ülni,, idétlenül, hogy a párod hátát látod...És Ő észre sem veszi.Pedig azt hinnéd, ha tudja, hogy ez egy mackóbarlang a számodra, Ő sokkal figyelmesebb, de nem, sőt ha épp veszekedni támad kedve, azt sem rejti véka alá:(

Te meg ott vagy, egyedül, feszengve, és attól kapod a legnagyobb pofont, akitől a legnagyobb támaszra lenne szükséged, és csak azt kérdezed magadtól:Miért kell itt lennem?

Olyan, mint a lámpaláz. Izgulsz, hogy hol rontod el. Rettegsz, mibe kötnek bele. Mint az első találkozás, csak akkor még tele vagy nyíltsággal és pozitív reményekkel.

De ha így se, úgy se tetszel nekik, akkor kár izgulni.

Na ja a fagyós pillantások.

Nálunk az e legrosszabb, hogy ,amikor megyek hozzájuk az első percben otthagy a párom, rólam meg patakokban folyik a víz, ínnyira kínosan érzem magam, remeg a lábam, és elveszett vagyok.Próbálok kérdezgetni tőle, épp aktuális dolgokról, aztán baromi szarul érzem magam, mert tudod valami megint nem fog tetszeni.

Ő mondta, hogy nem akar látni. :(

De legalább nyugodt vagyok, nincs veszekedés, fagyos pillantások.

Na igen ez az egyetlen megoldás!

Nem menni...

Nem járok anyósjelölthöz. Már egy éve nem is láttam.

Barátom apjához meg a nagyapjához szoktunk menni együtt, ha családlátogatás van. Ott nincs mérlegelés, elfogadtak elsőre.

HÁt nem!

De tudod olyan rossz náluk lenni, neked nem?

Mindig úgy érzem mérlegre teszik a viselkedésem!

De utálom....

Szia, kicsit későn írok, nem voltam netközelben.

Hiába nem sajátítod ki a barátodat, akkor is úgy érzik valamiért. Vannak ilyen szülők.

És korrektül kéne játszani, ahogy írod. A szemedbe mondani, ha valami nem tetszik. Az én anyósjelöltem is inkább elhallgatja a sérelmeit. Így nem jutunk előre.

Lassan 2 éve!

Nálunk az a baj, hogy a kedves nem látja azt , hogy mikor mutatják felém sértődöttségüket a szülők.Nálunk az a baj, hogy nem megyek hozzájuk, és ez nem tetszik nekik, és, amikor meg megyek, akkor teljesen kimutatják, hogy meg vannak sértve:levegőnek néznek stb.

DE volt olyan, amikor mentem hozzájuk, azt hittem jól telt a nap, és később kiderült, hogy aznap csak 10 hibát találtak rajtam, bennem, amin véríg sértődtek.De nem mondták, csak éreztették.Hát ez van.:(

De tudod ez az egészben a legfájóbb, hogy olyanok a hibáim, amik mások szemében inkább jó pontok.(elvittem a fiúkat orvoshoz, amikor 2 napig lázasan feküdt otthon, és akkor az jött le, hogy Ők nem jó szülők, nekik)

Ismerős!

És nem kaptál vele sosem össze?

Már többször neki ugrottam,hogy írjak,de mindig valami közbe jött:)

Nálunk az volt a nehezen elviselhető,hogy anyuka mindenhol ott volt,folyton telefonált mit csinálunk,hol vagyunk,mikor jövünk ...stb

Amikor náluk voltam muszáj volt jópofizni,miközben mondjuk én olvastam volna,vagy valami mást...

Ráadásul a neveltetésünk is teljesen más volt...

Nálam is ugyanez a helyzet együttélnek, együtt dolgoznak.!

Kérlek mesélj mégha több oldal is!Ebből tanul az ember, és főleg, arról, hogy TE hogy reagáltad le!

Na most mennem kell, de TE csak írj, majd délután visszatérek!

Kíváncsi vagyok nagyon!

Óooo.. hát több oldal sem lenne elég:) De nekünk csak 1 évig tartott a kapcsolatunk tovább nem bírtam:S

Az egészben az volt az érdekes,hogy amikor ott hagytam a fiát anyós elkezdett nekem üzengetni,meg leveleket írogatni.Látta mennyire szenved a fia a szakítás miatt és rájött mekkora hülye volt,hogy részese volt abban,hogy én kiszerettem a fiából.Velem is akart békülni,de én már nem szerettem így könnyű volt nemet mondani:)

Tiszta beteges kapcsolat volt,együtt éltek még,sőt együtt is dolgoztak!Szóval el tudod képzelni:D

Igen tudom miről beszélsz, én is átéltem ezt, csak aztán nálunk békülés lett a vége, mert a kedvesem hozzám is ragaszkodik és sajna az Anyját sem akarja megbántani, így nem is akarja látni mekkora egy fura és rosszindulatú a Mama, na meg beleszólós, mindenről tudni akaró, és elváró.

Nálad mi rosszat csinálta az Anyós!

Mesélj hátha vannak közös vonások!

Hát igen az a nagy kár, hogy nemcsak az exednek kellett volna belátnia egy s mást, de az a durva, hogy egy Anya mennyire képes tönkretenni a fia életét.

Van egy olyan rokonom, akinek a fia most kb 40-50év között van asszem, teljesen magához láncolta a fiát, a fia minden kapcsolát kritizálta:ez kövér, az elvált, annak gyereke van.Így kettecskén éldegélnek, és a fia már nem hinnám, hogy valaha Apuka lesz.:(És ez mind azért, mert az Anya nem bírja elengedni a fiát, csupa önzőség!

Én is így vagyok ezzel, amíg valaki nem kezd el engem nagyító alá venni a semmiért, én sem nézegetem a hibáit, de ha elkezdi sajna én nem tűrőm el, és akkor megy a kölcsönös flicskázás.

Ha szeret miért bántott, a fiával is így bánt, nem hinném.

Súgdolozik a fiával a konyhába, na ne,ez azt jelenti tényéeg, hogy figyelj kisanyám TE sosem léphetsz a helyemre, és igen én vagyok a főnök.Lehet azért járt át állandóan , nehogy lemaradjon valamiről.És olyan volt, hogy veszekedtél az exedet, és Ő a fia pártját védte?Vagy nálatok nagy volt anyóst leszámítva az összhang?

Szó sincs arról, hogy nem bírtak a szülei. Az ex anyósom folyton azt mondogatta nekem, hogy ő mennyire szeret engem, de szerintem ezt csak a szemembe tette így. Tudom mennyire alattomos, kétszínű, nem őszinte ember, akkor se hittem el neki amit mond amiko a szemembe vigyorogva ömlengett.

Nézd, én mindenkivel normális vagyok aki engem nem bánt, nem ad okot arra, hogy haragudjak. Nekem egy "bajom" volt és az, hogy nem olyan sznob családból származtam mint ők. Az én családom egy átlagos, tisztességesen dolgozó, bérből élő család, hála az égnek nem voltunk sosem csórók. Mondom, átlagos volt a színvonal. Ők viszont tipikus sznobok, olyan tevékenységekből éltek amik nem igazán fértek bele a legalitás és a tiszteséges jövedelemszerzés kategóriájába. Nem azt mondom, hoyg bűnözők de az ex anyósomat nevezhetném "keresztanyának" is akár. Ő irányította a szóban forgó vállalkozást. Gondolom gazdagabb párt képzelt el a fiacskájának.

Utálom, amikor ennyire elvárnak dolgokat.De ezt nem értem, ha nem bírnak Téged miért várjak el, hogy menjél?

Tudod én tuti nem mentem volna, nem lehet mindig a pasi érdekeit nézni miközben Téged minen alkalommal a földbe döngöl a Mama!Nem tudom miképp lehet ezt a helyzetet kezelni.Te mit tennél, ha megint ilyen helyzetbe találnád magad?Másként tennél?

A francba.Nem tudom mit lehet kezdeni egy anyafüggő pasival?És amúgy Ő látta az Anyja hibát, azt, hogy RÁtok telepszik?Sosem mondtad neki, nézd anyád milyen?Mondjuk Te olyan megértő csajszinak látszol, én sajnos mondom mindig, hogy milyen volt itt és ott az Anyja, de Ő mindig azt mondja, csak én látom olyannak, pedig volt olyan alakalom, amikor az egyik ismerősöm is jelen volt, ahol az Anyja meg a párom is, és Ő 2 perc jelenlát alatt azt mondta, hát nem irigyel, és ugyanerre a szitura a párom meg azt mondta nem volt az Anyjának semmi baja.Nem értem én ezt.

Már sokszor szakítottam a sráccal, de sokszor megesett rajta a szívem, igazából a családja miatt hagynám ott én is.