Anyós helyett nagymama:( (beszélgetős fórum)

Szió:)

Nálunk ugyan ez a szitu, csak anyukámmal.Őróla viszont tudjuk, hogy demens.Ez egy öregkori betegség, hasonló mint az alcheimer, csak a felejtés nem olyan súlyos.Súlyos személyiségtorzulással, jár együtt, az ilyen öregek agresszivvé válnak, állandóan kötekednek, szó szerint belekötnek még az élő fába is.Szerintem mamád ugyanebben szenved, ill ez fura, mert a tünetek nagy részétől a beteg környezete készül ki, nem a beteg. Dührohamok, levertség, kötekedés, állandó vitatkozási kényszerük van, folyamatosan szekálják a hozzátartozóikat stb. Elég kiábrándító a dolog, de talán ha tudod az okát, könnyebb lesz elviselni:) Kitartás hozzá, a mama nem direkt csinálja, csak beteg.Én is felhúzom magam néha, mert olyanokat csinál anyu is, hogy a hajam égnek áll tőle( pl direkt szétkeni a székletét a wc-ben, hogy kiröhögjön mikor pucolom, és a hányinger kerülget, ez pl egy tipikus tünete a kórnak), de ilyenkor mindíg eszembe jut, hogy ez egy betegség, és sajnos nincs rá gyógyszer, de utána könnyebb kissé.

Vagy van a másik szituáció amit megéltem.

Még évekkel a férjem előtt volt egy komoly kapcsolatom, el is jegyeztük egymást és a vőlegényem anyukája, apukája, meg az egész rokonság olyan kedves, tüneményes, segítőkész volt...

1,5 év után nagyon megromlott a kapcsolatom az akkori vőlegényemmel és mind próbáltak segíteni ahogy csak tudtak. És még fél évig azért voltam vele együtt, mert sajnáltam ott hagyni a családját:(

És miután szakítottunk még fel is hívott akkori anyósom, hogy mennyire sajnálja meg most lehet haragudnia kellene rám de nem tud és szeret:'(

Nem igaz hogy normális férfi, normális anyával nincs, mert én még nem hallottam róla...

Megható a mese Sansavera.

Csak az a gond hogy anyósom kihasználja azt ha valaki beszél a bajáról, ezt onnan tudom mert a másik 3 menyéről is beszél ebből 2-nek titkolt betegségeiről, vetéléséről.

És ha nem történik semmi, történeteket gyárt és akármilyen masszázskrémet is adnának én nem mernék őszintén beszélni vele.

Mert bármilyen kapcsolat is legyen két ember között legyen anyósi, szerelmi, baráti a bizalomnak az elsők közt kell lennie:(

Meg én úgy vettem észre anyósom a pénzen kívül nem szeret mást...

Kedves menyecskék!

Sajnos én már nem mondhatom el magamról, mert anyósom több mint tíz éve meghalt. Anyós vagyok, tehát ha egyáltalán van barrikád, annak a másik oldalán állok. Vannak fiaimnak és lányaimnak választottjai, akikkel igyekszem normális kapcsolatot kialakítani, és higgyétek el, ez nem mindig könnyű. A házassággal és együttéléssel két eltérő szokású és értékrendű embernek kell összecsiszolódni, és mindegyik viszi a hátizsákjában a saját családját. Eleve előítélettel viseltetni a badarság. Nem igaz, hogy az após-anyós mindent jól csinált életében. Ugyanúgy megfutották a saját felesleges köreiket, ahogy sajnos a fiatalok is meg fogják ezt tenni. Lehet, hogy épp a csalódástól akarják megkímélni a fiatalokat, csak azt nem lenne szabad elfeledniük, hogy az eltelt húsz-harminc év alatt, amíg a gyerekük felnőtt, és most saját családot alapít, sok mindenben megváltozott a világ is. Nagyon sajnálom, hogy már nem él anyósom akitől megkérdezhetném, amikor elfogadott engem, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie. Azt még most is tudom, nekem mi nem esett jól, például az, hogy ha baja volt, nem mondta meg, úgy kellett kipuhatolni, már ha épp vevő voltam a lelkiállapotára. Talán azt javasolnám a fiataloknak, kérdezzenek. "Ebben a helyzetben te mit csinálnál?" És a döntést ha eltérő is, megindokolva, érvekkel alátámasztva közölni. Úgy ahogy egy munkahelyi döntésnél.

Végezetül egy mese:

Kétségbeesve kereste fel egy zaklatott, karikás szemű az idegfeszültségtől remegő fiatalasszony az öreg füvesasszonyt, és elmondta, pokol az élete, megkeseríti anyósa a mindennapjait, és csak azt az egy kiutat látja, hogy elteszi valamilyen módon anyósát láb alól. Végiggondolva a dolgot úgy döntött ezt méreggel a legegyszerűbb megtennie. Kérte a füvesasszonyt, adjon neki valami biztosan ható mérget. Az öregasszony nézte nézte a fiatalt egy darabig, gondolkodott, majd elővett egy tégelyt, és átadta, elmodva azt is, hogy lassan ható szerről van szó, kimutathatatlan, és a bőrbe dörzsölve biztos eredményre vezet.

Telt, múllott az idő és egyszer csak az öregasszonynál újra jelentkezett a fiatalasszony, teljesen megváltozva, alig lehetett ráismerni. Vonásai kisimultak, megteltek, boldognak látszott, bár idegességét nehezen palástolta. Elmondta, nehezen tudta rávenni anyósát, hogy használja a kenőcsöt, de sokadjára sikerült elérnie, hogy a kenőccsel masszírozhassa. Sok időt töltöttek így együtt, s masszírozás közben beszélgettek. Az anyós sokkal kedvesebb lett, a menyecske megértőbb, végülis mostanra megértik, elfogadják egymást: nem kívánja anyósa halálát.Nem lehetne valami ellenméreggel hatástalanítani a mérget?

Elmosolyodott erre az öreg füvesasszony, és átadott egy másik tégelyt, legyen csak nyugodt, ez ugyanaz a szer, mint az első. Az sem méreg volt, egyszerű masszázskrém mindkettő. A szeretet, az egymás megismerése az, ami változtatott a helyzeten.

Kívánom mindannyiunknak, ha kell, legyen a közelünkben egy okos füvesasszony.

Szia!

Szerencsém volt annyiban, hogy amióta kipakoltam neki azóta nem jön hozzánk! Megérte!!!!

Az anyósodnak nincs nyugdíja, félretett pénze, hogy azt költené? Mi köze a ti pénzetekhez?

Egyszer az anyósom szóvátette, hogy mióta én vagyok a fiának azt se tudja mennyit keres, meg mennyi pénz van a kisfia számláján. Erre azt csináltuk, hogy közös számlán van a pénzünk, így aztán mivel az én fizum is arra megy végképp nincs semmi köze hozzá!

Legyetek ti is kreatívak! Találjatok ki valamit!

Szia Babu Lee!

Hááát ez a mond el anyósnak dolog, anyósa válogatja. Neked szerencséd volt...

Mert én is mondtam szépen anyósnak, hogy ne vásároljon a mi pénzünkön, aztán ezzel azt értem el hogy már el se mondja ha akar venni valamit. Csak megveszi meg megmondja hogy mennyit fizessünk...

Meg volt hogy a férjem mondott neki olyat(nem velem kapcsolatban) ami nem tetszett neki és addig bőgött míg ki nem idegelte a férjem, és az nem lett amit ő akart...

És amit anyósom akar az a pénz ha már nem kap havi X mennyiségű 10ezret már sír. Volt olyan hogy az egész fizetését elsírta a férjemtől én meg ettem az ideget, hogy miből fizetem a számlát...

És hiába mondok akármit is a férjemnek ha sír az anyja megszánja...

Valaki megoldás?

És nem lakunk nála.(már csak, nehogy félreértés essen)

Szia Kicsitünder!

A legfontosabb szabály: nem szabad a párodat az anyukája ellen uszítani, mert az tuti nem vezet semmire, max. marakodtok majd!

Az, hogy elmondod neki téged miben/mivel bánt az anyukája bőven elég! Figyelt rád, hisz azt írtad megvédett téged az anyukájával szemben.

Szerintem legközelebb, ha anyukája rendezkedik nálatok (és rajtakapjátok)finoman szólnotok kéne, hogy mivel a ti otthonotok a lakás, ugyan már ne tegyen-vegyen-rendezkedjen, köszönitek szépen, hogy segíteni szeretne.

Te pedig igenis, mond el anyós-jelöltnek ami bánt, ne rágódj rajta, mert csak rosszabb lesz! Beszéljétek meg még "melegében"!

Ha meg elakarod hagyni a párodat az anyja miatt talán nem is szereted igazából, vagy csak hirtelen felindulásból írtál ilyet!

Ilyen esetben a pasik soha nem fognak/nem tudnak választani az anyjuk, vagy párjuk mellett, max. csak örlődnek!

Szia Viky!

Nem lehet, hogy közös az anyósunk? :)

Amiket leírtál dettó illik rá, szó szerint ugyanezeket művelte velem az én anyósom is!

Most ott tartunk, hogy nem bírtam tovább (a legutóbbi telefonos zaklatása után, miután letolt, lecsapta a telefont a válaszom közben!) elmentem hozzá és megkérdeztem tőle: miért csinálja ezt velem? Értelmes választ nem tudott adni, sőt bizonygatta, hogy ő szeret (???) engem.

Azok után, hogy pár perce kiabált velem a telefonba....nevetséges! Hát tudod a sok év megalázás, beszólás, kritika után ezt elég nehéz elhinni neki!

Na, ezután csak akkor mentem hozzá, ha épp köszönteni kellett (külön felhív, hogy mije lesz, ja és hogy mit kér!), vagy családi ünnep volt. Úgy képzeld el, hogy az incidens óta felénk se jött (egy utcányira lakunk). Na ennek felettéb örülünk a férjemmel! Ami rosszul esik az az, hogy a gyerekeket le sem tojja (csak a másik 3 unokájával foglalkozik)! Meg sem köszönti őket. Néha a férjem fogja a gyerekeket és elviszi hozzá.

Ezeket csak azért írtam, hogy tudd mi következik, ha esetleg te is visszaszólnál drága anyósodnak!

Minden leendő menynek azt tanácsolom (saját példámból okulva), ha ilyen kekec az anyósjelölt már az első vakkantása után mondják el a véleményüket, ne nyeljenek, mint a kacsa, mert az késöbb sokkal rosszabb lesz!

ANYÓS KÖZELÉBE KÖLTÖZNI?

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

A MIN. TÁVOLSÁG OTT KEZDŐDIK, HOGY 2KM.(ha rokkant. Amúgy 20km)

Szia!

2 választásod van:

-Ott maradtok és tűröd.

-Messzebb vesztek ki albérletet.

Meg is indoklom:

Ha ott maradtok és szóváteszed, idegeled magad, párod nem segít.A barátod nem fog az anyja ellen fordulni. Én volt hogy 3 éjszakát végig bőgtem a férjemnek, hogy miket mond az anyja rólam. Bár a max ami ebből kisülhet az annyi, hogy azt fogja mondani a barátod mint a férjem hogy "nem tudok neki mit csinálni ő(az anyja) ilyen" és ha tovább idegeled magad meg a párod csak megmérgezed a kapcsolatot...

Ha elköltöztök, ezt amit most elviselsz csak max heti 1-szer kell és nem azzal foglalkozol majd, hogy mit matat anyósod, hanem a pároddal.

Sajna más út nincs...

De ha vicces akarnék lenni azt mondanám cserélj zárat:P (de a barátod úgy is adna neki kulcsot)

Sok szerencsét!

Sziasztok!

A házasságunk előtt is voltak érdekes húzásai anyósomnak. Ő nem szolt bele semmibe, mindig mosolygott, hiába kérdeztem (mikor náluk voltam) hogy miben segíthetek. Mindig elküldött, hogy nem kell(de míg dolgozott elmosogattam, kimostam stb.)...Csak egy idő után kezdtem visszahallani dolgokat, hogy én soha sem csinálok semmit, a fiát ellene hangolom, nem hagyom vele beszélgetni, meg hogy alkoholista vagyok, meg hogy neki azért kell hamarabb dolgozni menni hogy ne hallja ahogy veszekszünk(mellesleg a férjem reggel elment dolgozni és este ért haza szóval esélyünk se volt veszekedni)...

Még most is mosolygunk egymásra, bar még mindig hallom vissza, hogy miket mond...

Mondtam a férjemnek hogy bánt ilyeneket visszahallani több embertől is. Mire azt felelte, hogy ne foglalkozzak vele, nem tud neki mit csinálni ő(az anyja) ilyen. De nekem számít hogy miket gondolnak rólam. Egyszer se volt olyan hogy berúgtam volna, nem még hogy minden nap igyak, és mindig segítettem.

Csak az vigasztal, hogy nem csak rólam hanem a többi menyéröl is költ ezeknél durvább történeteket.ilyenkor mit lehet csinálni?

Szia!

Szerintem reménytelen az eset! Én már tapasztaltam ilyet. Bár én mentem el, mert nem tartottam normálisnak, hogy a 30 éves férfi a két szobás lakásban él az anyukájával, és azt várják, hogy költözzek oda. Mos, főz, ágyba viszi neki a kaját...

Hát, elképzeltem az életem, ha ott maradok!!! De ha költöztünk volna is, nem barátnő vagy feleség lettem volna, hanem anyapótlék, aki mindazt meg kell, hogy csinálja, mint a párja anyukája. mert szerintem a kapcsolat csak úgy működött volna!

Nálatok ezek hogy vannak?

Sziasztok! Remelem meg el a forum!

Tanacsot szeretnek toletek kerni, mit tegyek egy olyan 27 eves ferfi ugyeben, aki tisztaban van vele, hogyan erzek iranta, sokan maguk is ugy gondoljak, beleértve szüleimet, hogy viszonozza az érzéseimet, de a hárpia anyja, akit annyira szeret es tisztel egyeduli gyermekkent benne van a kepben, így mindig csak annyit hallok, hogy nagyon kedvellek, de sajnos nem.... meg kell jegyezni soha nincs senkije meg a lathataron sem.

Tudtok erre valami megoldast?

Elore is koszi:

Duska

Nekem volt hasonlò anyòsjeloltem, mint a tièd ès nyert is. A vègèn a fia azzal az indokkal hagyott el, hogy nem akar balhèt az anyjàval. Ha elmosogattam, mièrt tettem, ha nem csinàltam, akkor mièrt nem csinàltam. Ok egyutt èltek ès màr elèg idosek voltunk egy eljegyzèshez, talàn a kozos èlethez, de o kozolte kerek-perec, hogy màrpedig oda nem mehetek. Hàrman èltek egy hàrom szobàs hàzban, a hely meglett volna, ràadàsul elèg alkalmazkodò vagyok. A szemembe mindig kedves volt, a hàtam mogott meg ki tudja.

Amikor kezdte èrezni, hogy komolyodnak a dolgok, akkor mindig egyre keserubb ès savanyùbb lett velem, majd elkezdett a fiànak beszèlni. Sajnos, o hagyta, hogy irànyìtsàk, valòszìnuleg neki is megfelelt az anyja tùlzott ragaszkodàsa. Ennek okàn jottem ki kulfoldre dolgozni. Gondoltam egy kis tàvolsàg talàn megoldja a dolgokat, de addig is vilàgot làtok. Hàt megoldotta, kozolte velem, hogy nem akar balhèt az anyjàval. Elhagyott, de èvekig nem tudott tolem elszakadni. Most hogy nekem is csalàdom van itt, meg neki is ott ès mèg mindig titokban akarta velem tartani a kapcsolatot kozoltem vele, hogy tehet egy szìvessèget. Nekem ilyen emberekre nincs szuksègem, mègha nagyon sajnàlom is a dolgot, mivel jò ember. De vagy kiàll onmagàèrt ès a dontèseièrt, vagy elfelejt minden mòdon ès tèren.

Ha a pàrod kiàll melletted, szeret ès ezt felvàllalja orszàg-vilàg elott, akkor ne befolyàsolja a dontèseteket, hogy az anyja erre àldàsàt adja-e vagy sem. Szervezzetek nyugodtan eljegyzèst ès eskuvot, ami jòl esik, ìgy legalàbb megèrti majd, hogy ez egy vègleges szituàciò ès neki nincs beleszòlàsa, mivel csak rajtatok àll. Hiszen itt nektek kell egyutt èlnetek ès nem az anyòshoz mèsz felesègul. Gyereket is a fèrjednek szulsz ès nem az anyòsnak. Talàn attòl o is megpuhulna. A pàrodnak pedig add tudtàra, hogy te nem àllsz az o kapcsolatuk ùtjàba ès nem szeretnèd elszakìtani az anyjàtòl. Talàn ezt kellene az anyòssal is megèrtetni, de sajnos ebben nem tudok tanàcsot adni, anyòs mèg nem voltam, bàr ami kèsik az csak kèsobb lesz.

Mondjuk, èn màr elokaptam volna az anyòst egy helyes kis beszèlgetèsre, de ez a kedves kis tapasztalataimbòl adòdik.

Az anyòsommal (a mostanival, aki tènylegesen az anyòsom) mindig tisztàzok mindent, ès azt hiszem el is fogadtak ìgy, ahogy vagyok. Sot, az apòsom mindig szokta mondani, hogy egyik menyèvel, sot mèg a lànyaival sincs ilyen jò kapcsolata, mint velem. Ennek nagyon orulok, mivel minden alkalommal megerosìt abban, hogy nem feltètlenul bennem volt a hiba 10 èvvel ezelott, hogy ùgy alakultak a dolgok otthon, ahogyan vègul is alakultak.

Sziasztok! Nálunk is érdekes a helyzet.. Édesanyám anyósa egy tündéri nő. De tényleg. Ha valahogy jellemeznem kéne, azt kell, hogy mondjam, nem az anyósa volt, hanem a férje anyja. Amikor először találkoztam a párom édesanyjával (ez már csak akkor történt meg, amikor a párommal komolyabb volt a kapcsolatunk, mert az Édesanyja elég messze lakik), meg sem fordult a fejemben, hogy létezhet olyan anyós, mint a viccekben... pláne arra nem számítottam, hogy az én anyós-jelöltem lesz olyan, mint a tipikusan lefestett anyósok.

A gond már akkor látszott, amikor a párom bejelentette otthon, hogy meglátogatnánk őt közösen. Már akkor tisztán az értésére adta, hogy nem akar megismerni. Ettől függetlenül a párom mégis elvitt és bemutatott. Érdekes két napunk volt, amig ott voltunk. A 21 éves fiának külön szobában ágyazott meg (mondván, hogy konzervatív), nekem egy pici dolgozószobában. A párom mondta, hogy együtt szeretne aludni velem, de végülis nem változott semmi és egy pici gyerekágyon (amit eredetileg nekem ágyazott meg) aludtunk ketten a párommal. (Megkértem a párom - mert elég konfliktuskerülő vagyok, hogy csak éjjel jöjjön át, amikor alszik már az Édesanyja - és hajnalban vissza is küldtem a saját helyére.)Persze az Édesanyja egy franciaágyon aludt egyedül a nappaliban és a nappali ajtaját is szándékosan nyitva hagyta. Elég sokszor intézte úgy, hogy a páromnak el kelljen mennie valamiért boltba, vagy az ő szüleihez, vagy akárhova - és mindig aranyosan, mosolyogva megmondta neki a bejáratnál, amikor kikísérte, hogy ne siessen vissza. Persze fordult a stílus és a beszédtéma, ahogy kilépett a párom az ajtón.

A következő látogatásunkkor (megjegyzem, ahhoz is a párom ragaszkodott, az anyósom 1x sem hívott volna el magához-és máig sem tette meg) már felvértezve mentem oda és próbáltam minden módszerrel lekenyerezni, minden szavamra odafigyelni. Persze a próbálkozásaimból csak még nagyobb balhék lettek. Az egyik legszebb jelenete az volt, amikor puszta bókból elkértem tőle egy receptet. A gond az volt, hogy a párom egyik kedvenc ételéről volt szó. Fél percen belül kiderült, hogy nincs otthon tej és elküldte a páromat boltba. Szép kis fejmosást kaptam, hogy hogyan képzelem, hogy ...... pedig tényleg direkt bókolni akartam vele.

Mindenesetre megértem szegényt. A férje meghalt, a fia jópárszáz kilóméterre él, igazi barátai tudomásom szerint nincsenek és az tartja benne a lelket, hogy a fia minden második hétvégén otthon van. Megértem, hogy úgy érzi, elveszem a fiát, de hát ezzel én nem tudok mit kezdeni.

A párommal már tervezzük az eljegyzést és az esküvőnket. Már előre félek, hogy mi lesz. A párom is ideges, az Édesanyja miatt húzzuk az eljegyzést. Igazából a legnagyobb félelmem, hogy vagy közöttünk rontja meg a viszonyt és szétugraszt minket, vagy a párom mellém áll és nemcsak megszűnik a kapcsolata az édesanyjával, de szegény nő magára marad teljesen.

Az igazi baj, hogy akármivel próbálkozok, semmivel nem tudtam eddig megpuhítani. Szerintem egyébként aranyos nő lehet (legalábbis abból gondolom, ahogy másokkal beszél és bánik).

Van itt valaki, aki esetleg sikertörténettel tud előállni, mivel javított egy hasonló helyzeten?

Vagy van olyan anyós, vagy anyósjelölt a fórumon, akinek bármilyen (tényleg BÁRMILYEN) ötlete van, hogy mit csináljak, vagy mit ne csináljak semmiképpen (hogy legalább a mostani helyzetemen ne rontsak)?

Előre is köszönök mindent!

Sziasztok!

El kell hogy mondjam Nektek, az ikerunokáim x-edszer vannak nálunk, mert hol betegek, hol egyéb elfoglaltságuk van a szülőknek. Most is itt vannak. 3,5 évesek. Tegnap a menyem - szokása szerint - telefonált, egyrészt a fiainak, másrészt nekem, hogy minden rendben van-e. Már búcsúztunk, amikor elmondta, mennyire megnyugtató számára, hogy ránk bízhatja a gyerekeit és nyugodtan teheti a dolgát, tudja, jó helyen, szeretetben vannak.

Azt hiszem, erre nem kell külön kommentár....:)

Szia Viky!

Nagyon-nagyon egyetérzek veld, de ha jól olvasom 400 km-re van ez a "dög". Ez nagyon jó, ilyen távolságról hosszú távon nem tud kárt okozni neked.

Sajnos neked kell a sarkadra állni. Saját tapasztalatból tudom, hogy ez jó néhány álmatlan éjszakát fog jelenteni, de saját ép eszed megőrzése érdekében ellent kell mondanod egy ilyen sárkánynak. Különben felőröl ez a dolog. Nyugodj meg, az én férjem sem véd meg engem soha a családja előtt. A legtöbb férfi gyáva és elfogult, pedig a feleségének esküdött örök hűséget és nem az anyjának....

Ha lelki vígasz kell, csak írj, mert én már kezdek nyerésre állni a "harcban". A lényeg, hogy alakítsd ki a saját családi ritmusodat, életstílusodat, amibe az anyósék annyiban kapcsolódhatnak be, amennyire te megengeded... Sok erőt hozzá!

Sziasztok lányok!

Ez az anyós téma tényleg nehéz ügy... Az én anyósomék tőlünk 10 percre laknak gyalog.

1 éve vagyok iithon a kislányommal, és ez az idő anyós szempontból elég nehéz volt. Na szóval szerintem az az ideális, ha van legalább egy falunyi távolság a két család között, mert akkor mindenki élheti a maga életét. Pl. anyósoméknál az a divat, hogy az unokákat soha nem látogatják (pedig anyósom már nyugdíjas), nekünk kell szállítani, és ha nem viszem elég gyakran, kapom a megjegyzést... A lánya állandóan náluk van a gyerekeivel, és tőlem is azt várta volna, hogy menjek, és nagy boldog családként állandóan ott lógjunk. Na, ez tőlem borzasztóan távol áll. Mióta itthon van már többször is összeszólalkoztunk amiatt, hogy miért nem hagyom ott a lányomat náluk, boldogan vigyáznak rá. Engem meg kiráz a hideg a gondolatra is. Nem mintha kórosan ragaszkodnék a gyerekemhez, de inkább a szomszéd néni, mint ők. Úgy érzem, teljesen más nevelési stílus az övék. Állandóan nyalják-falják az unokákat, megy a kényeztetés állandóan, engem meg ez idegesít. Én szigorúbb családból jöttem, ahol ez a vad érzelmi kitárulkozás nem jellemző.... Szóval érzelmileg nagyon távol állok a férjem családjától. Csak azt mondhatom, hogy próbálom megszeretni őket, és ez néha megy, néha nem.

Sziasztok Csajok!

Szomorúan olvasgattam az anyosokról a véleményeteket és tapasztalatokat.Nálunk hála istennek ez nem így van.Én jó viszonyba vagyok a vőmmel is és a kis menyemmel is.Igaz a szemüvegem nem mindig van fenn és így sok mindent nem látok meg.Nem szólok bele a dolgaikba ha döntenek valamiről az Ő döntésük én tiszteletbe tartom.Úgy gondolom az nem az Én dolgom.Van unokám is nevelése a szülők dolga nem a mamáé,amit Ők megenegnek neki azt én is,így nincs nézeteltérés közöttünk.Imádjuk a picit.Bízom benne ez az állapot megmarad közöttünk idők végezetéig.Sűrűn vagyuk eggyüt nagy egyetértésben.

Kívánom.hogy nektek is megváltozzon a kedves mamával való kapcsolatotok.

Szia Viki!

Házsártos vén banyák, komolyan, kellene egy anyóstanfolyam egy kis önismereti tréninggel egybekötve, hogy szembesüljenek vele, mennyi szenvedést okoznak!!!

Szorítok Neked, hogy ne kapj idegbajt!

Kitartás!

üdv