Anyós helyett nagymama:( (beszélgetős fórum)

SZiasztok!Szerintem amilyen az én anyósom, olyan ritka lehet!Annyira szörnyű nő, de még az apósom is!Az esküvőnkön, nem is köszönt nekem, és végig ordította(bömbölt)de nem örömében!Pedig én mindent megteszek, még a saját gyerekei sem nyalják igy a fenekét ahogyan én!Nagyon kedves természetű lány vagyok, és szerintem az a baj, hogy még nem mondam neki sosem ellent, mert nem merek!Az a legnagyobb baj, hogy a férjem sem mer szólni neki, egyszerűen nem véd meg!Van egy 4hónapos gyerekünk, és már egy hetesen azt akarták hogy utaztassuk oda, 400kilométert mert ők lusták hogy lejöjjenek, és már jó gyorsan menjek dolgozni, és majd ők nevelik!Aztán már pörköltöt akar adni neki, és meg kérdezte hány foga van, 3hónaposan!!!Olyan jó a kedvem, de ha meglátom, egy pár perc alatt, ugy megbánt, hogy bőgnöm kell a wc-n!Anyukám olyan kedves nő, de őt sem bírja elviselni, egy perc alatt megsért mindenkit!Sajnos ezt igy nem lehet leírni, regényt lehetne róla írkálni hogy miket mond!

Szülés után pl. egy héttel azt mondta,hogy nekem már surólni kéne a földet, és kirámolta a szekrényeinket, és a baba ruháit kipakolta, és a babáról is mindig leszedi a ruhát, mert persze amit én adok rá, az nem jó!!!Nem tudom, hogy mondjam meg neki a magamét, mert senki nem meri!Szerinte már kolbászt kéne adni neki, és erős paprikás pörköltöt!BUta egy vidéki nő!!!S ráadásul dus gazdag, de még egy ezrest sem adott, a szegény anyukám nem fizeti be a számlákat, és ő segít nekünk!!!Az egész rokonság egy katasztrófa!

Igazán jó lehet, azoknak akiknek még élnek a nagymamái,én sajnos ezt már nem mondhatom el.

De van helyette 2 anyósom is, az egyik édes, a másik "mostoha". Azonban hiába a bőség zavara, mert tudom, hogy amikor megszületik végre a leendő gyermekünk nem számíthatok igazán egyikre sem,tehát nagyon ki vagyok segítve velük, mert sajnos mindekettőben hatalmas egoizmus működik így tehát csak az édesanyám jöhet számításba, aki azonban 160 km -re lakik tőlünk.

Sziasztok!!

Az ilyen játszmában sajnos én is részt vettem, de próbálom ki iktatni az életemből és néha sikerül. Olyankor rém örülök neki. Mert ez a dolog olyan, ha van kalapom az a baj, ha nincsen akkor az a baj. Rata írja, hogy gerjesztik a rossz érzéseket. Valahogy ez így van, de csak addig mig mi besétálunk az utcájukba. V.erika írja megváltoztatni úgyse tudjuk őket. Na ez a kulcs a megoldáshoz. Nem könnyü, de lehet. Hogyan is, magunkat kell megváltoztatni. Mivel a gondolatainkat egyedül mi tudjuk megváltoztatni senki más. Elöször nem megy könnyen, de ha gyakoroljuk akkor a dézsavu érzés bejönn és jöhet az ismétlés és meglátjátok lassan beindul a dolog. Nem mindig sikerül meg vissza esünk . De úgy mint a kisgyerek újrakezdjük. Az ilyen emberrel nem lehet vitatkozni, mert mindig ő akar nyertes lenni. Becsvágya nagyon nagy és ez az önbizalom hiánynak a jele. Furán jelentkezik. Mikor tanultam róla igen elképedtem. Sajnos ritka esetben van az ilyen esetben belátás képességre esély. És hiába minden a te részedről, ahogy az elején írtam, csak te tudsz változtatni. Tudom abban a pillanatban mikor az inzultusnak megélése ér nem könnyü átformálni a gondolatot, de ez igy van és müködik. Én úgy kezdtem el, hogy az apósom mindig mondta az anyósomnak "igen mama" (már meghaltak), de a füllemben benne maradt. Eleinte enyhe gunnyal kezdtem mondani, meg emlékként, de aztán átértékelödött bennem és engem is formált. Már tudom mondani minden felhang nélkül. Sőt az unokáim is mondják. A rosszara sokszor kedveskedve válaszolok, ne más határozza meg milyen hangulatom legyen. Mikor az uncsik nálam nyaraltak, most ebben a melegben lócsolni kellett. Nem nagyon tetszet nekik. Elmondtam nekik, már nekik kell segíteniük nekünk, mivel mi már nem birjuk annyira energiával. Ezekután elmesélte az uncsi azt, hogy füstölgött magában mig vitte a kannát, de eszébe jutott mit mondtam neki és mikor arra gondolt, hogy szeretetből csinálja nekünk a lócsolást, mindjárt nem volt nehéz a kanna. Onantól kezdve mindennap készségessen csinálta. A másik uncsival pedig úgy jártam, nem engedte meg a papa a Tv nézést és eldugta a távrinyítot, na megtalált a keresés által, be is kapcsolta. Én meg megkérdeztem, mit szól hozzá a lelkiismerete, ha látja a papa ha nem, mi akkor is rosszat teszünk mert az akarata ellen teszünk. Lekapcsolta, de duzzi az ott volt. De a bűntudata kapcsoltatta ki vele. Az a büntudat benne maradt volna a lelkében és valamilyen formában helyet keres elöbb vagy utobb az emberben. Ezek után megkérdeztem szereti a papát azt mondta igen, na akkor becsukattam a szemét és mondtam képzelje el, hogy gondolatban a papát átöleli és megpuszilja és döncöli öt. Miután ki nyitotta a szemét, már mosolygot és puszit adott. Nem tudom használni tudjátok-e amit írtam, de nálam működik. Néha van hogy kibillenek, de hamar vissza lehet kerülni a másik állapotba, csak gyakorolni kell.

Nekem az anyukám ilyen, és sajnos csak azt az egy megoldást tudtam alkalmazni, hogy megszakítottam vele a kapcsolatot. Így nem tudjuk egymást bántani.

Az a nagy helyzet, hogy ezt nem csak velem csinálta, hanem másokkal is csinálta, és akik még a környezetében vannak, azokat is folyton megalázó helyzetbe hozza, aztán egyszerűen elfelejti, vagy letagadja...

Más megoldást nem találtam, hogy ne kapjak idegbajt tőle, és tudom, hogy ez mások szemében nem tűnik jó megoldásnak, de én sajnos már köszönni sem tudtam neki úgy, ahogy Ő azt elvárta volna...:(((

Nálunk is a nagyim ilyen!

Nem az én életembe szól, bele hanem a tesóiméba (hugica+öcsike). Igaz nála laknak, bizonyos nehéz körülmények miatt! Tudjuk nem bírja, bár próbálunk segíteni, anyagilag nem fogadja el, inkább vásárolni szoktam neki, elviszem a "gyerkőcöket" ide-oda!

De nagyon durva dolgokat szokott mondani, nagyon bánt, ha meg visszamondom neki, hogy ez is volt már meg az is egyszerüen letagadja. Vagy még ő sértődik meg, sőt bőg egy sort, és még én érzem magam rosszul, hogy megbántottam!

Nem tudjuk mi legyen, tudjuk idős, de miért bánt. Nem mi tehetünk arról amit a fia (apukám) művelt!:(

Úgyhogy jó megoldás engem is érdekelne!

Igazad van Rata.Nálunk az Anyukám ilyen.Mindig valamibe hibát keres.Nem emlékezik a mondottakra.Igaz,néha kiakadok,akkor nagyon beolvasok Neki.Utána 1-2 nap oké és folytatódik tovább.

Titti,bele kell törődnünk,megváltoztatni úgysem tudjuk őket.

Sajnos ismerem a típust, bár szerencsére nem rokoni vonalon.

Az a baj az ilyen idősekkel, hogy abban lelik örömüket, ha vitát, stresszt szíthatnak. Ezen változtatni szerintem nem fogsz tudni, ők ilyenek.

Keresik, illetve gerjesztik a rossz érzéseket. Nem tudom mi az oka.

Sok anyóstopicot elolvastam, de amiket írnak az anyósokról,az nálam inkább a Nagymamámra vonatkozik. Anyosommal jóba vagyok, de a Nagymamám egyszerűen kezd elviselhetetlen lenni.Sajnos úgy adódott hogy ide kellett költöznünk, és mivel a fél ház az enyém ezért nem is szivesen költöznék el.Ráadásul fizetjük a törlesztőrészleteket(45000-et) mert a nagynéném kifizettem a házból.Tehát mégcsak albérletbe sem tudunk menni.Ma sajnos már nagyon betelt a pohár. Szeretném nem megutálni mert mégiscsak együtt kell élnünk, de nem tudom hogy kéne kezelni a helyzetet. Ha én azt mondom fehér akkor őszerinte fekete. Eltartási szerződést kötöttünk vele (az ő javaslatára) de nagyon úgy érzem hogy hülyeség volt.Ti mit tennétek ilyen helyzetben?Már kifogytam a saját ötletekből:( Szeretnék vele jóba lenni de nem hagyja:( Már Anyukám is beszélt vele de azt mondja hogy ő ilyet hülyeségeket nem mondott stb... 72éves lehet hogy tényleg nem emlékszik? De más dolgokban miért nem feledékeny???

Szóval mit tennétek???