Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Anyám "csak" nárcisztikus? fórum

Anyám "csak" nárcisztikus? (beszélgetős fórum)


14. Bless the child (válaszként erre: 5. - 184481d874)
2021. okt. 18. 17:49
Nincs már ezer éve
13. Lyrae (válaszként erre: 9. - Birebora)
2021. okt. 18. 17:42

Talán az öregedés is benne van, igen. De mióta emlékszem hasonlóan viselkedett. A féltékenység is benne van az biztos. Néhány alkalommal már kérdőre vont, ővele mi lesz, ki fogja így gondozni ha megöregszik. Mert az neki jár.

A mamának azt adom vissza, és még többet is mint amit kaptam tőle. A gondoskodást, szeretetet, törődést. Anyám helyett anyám volt szinte születésemtől fogva.

Anyám nem viselkedett anyaként. Akkor neki mi jár? :/

12. 184481d874 (válaszként erre: 9. - Birebora)
2021. okt. 18. 17:22
Igazad lehet,ez is biztosan.
11. Lyrae (válaszként erre: 5. - 184481d874)
2021. okt. 18. 17:16

Azt nem mondanám alkoholista, mert hetekig, hónapokig elvan alkohol nélkül. Ezalatt az alap viselkedése problémás, színjózanul.


Igen, tény, kezeltetnie kellene magát, de nem hajlandó. Ehhez legelőször be kellene látnia, elismerni hogy, igenis problémái vannak, segítségre van szüksége. Majd elmenni szakemberhez. De a mentális állapotából adódóan tagadja, hogy beteg lenne, ezért nem is kér segítséget és nem megy szakemberhez. Ördögi kör.

Kényszergyógykezelés csak súlyos esetben van, ha például ön vagy közveszélyes. Erre már rákérdeztünk.

10. birebora (válaszként erre: 5. - 184481d874)
2021. okt. 18. 16:43
Szerintem az csak ön és közveszélyesség esetén.
2021. okt. 18. 16:42
Szerintem "csak" megöregedett vagy öregszik ő is. Sok öregre jellemző amit irsz. Általában önzővé, egoistává, újra gyerekké válnak. Az van amit ők akarnak, a segitséget lekicsinylik. Talán féltékeny is a nagymamádra, hogy vele többet törődsz.
8. Lyrae (válaszként erre: 4. - Alessandro)
2021. okt. 18. 16:38

Miért elgondolkoztató ha szabad kérdezni? :)

Valójában ezt 2 oldalnyi fórumindítót nem most egyszerre

hirtelen írtam. Ahogy időm volt az elmúlt napokban, hetekben, szedegettem össze a gondolataim és jegyeztem le.

7. Lyrae (válaszként erre: 3. - Simple)
2021. okt. 18. 16:34
Tulajdonképpen egy fedél alatt lakunk mondhatni, így nehéz lenne. Amennyire lehet figyelmen kívül hagyom.
6. fincsi5 (válaszként erre: 4. - Alessandro)
2021. okt. 18. 16:33
Mert mire gondolsz?! Sok problémája van, most mi a gond azzal, hogy "újként" kijött belőle a sok rossz?
2021. okt. 18. 16:17

Az édesanyád problémájának semmi köze a nárcisztikussághoz.Mentálisan beteg,nevezetesen alkoholista.


Mindenképpen gyógykezelésre szorulna.Nem tudom,hogy meg van-e még a "kényszergyógykezelés intézménye"?

4. Alessandro (válaszként erre: 2. - Lyrae)
2021. okt. 18. 15:52
Dióhéjban ennyit írni, ráadásul "újként", kicsit elgondolkoztató. 🤔
3. simple (válaszként erre: 2. - Lyrae)
2021. okt. 18. 15:17
Ne tartsd vele a kapcsolatot.
2021. okt. 18. 14:40

Persze ilyenkor mindig van magyarázat, sajnáltatás, mártírkodás. Szegény Ő azért csinál ilyet mert olyan egyedül van, özvegy, depressziós, munkanélküli, rosszat szóltak neki, vagy csak mert. Ez mind csak kifogás, a közeli rokonok elmondása szerint ugyanezt művelte lánykorában, egyszerűen nem lehetett bírni vele. Pedig nagyjából megvolt mindene, a nagyszüleim sokat dolgoztak, nem bántalmazták vagy ilyesmi, már akkor sem segített itthon semmit hiába kérték, inkább elhordta mindennek a nagyszüleim, majd egyszerűen fogta magát elment a barátnőihez vagy ki tudja hová. Ő azt csinál amit akar ne parancsoljon neki senki, és ezt a mai napig így tartja. Ha már rokonoknál tartunk, nincs sok, de gyakorlatilag mindenkivel összeveszett valamiért, akivel nem, jó ha évente egyszer meglátogat egy fél órára. Testvérem szerencsére pár éve elköltözött amint lehetett, ma boldog párkapcsolatban él. Ha eljön látogatóba annak általában valami veszekedés, kötözködés a vége mert konkrétan mindenbe bele akar szólni: Hogy öltözködik, mi az ebéd, mire költik a fizetésük, milyen barátaik vannak, miért olyan kocsit vettek amilyet, merre voltak kirándulni, sorolhatnám. Konkrétan olyan dolgokról vár beszámolót vagy mond kritikát amihez semmi köze. Ezzel csak azt érte el, hogy nem nagyon mondanak semmit neki, és szó szerint kitiltották az otthonukból.

Még jóval a vírushelyzet előtt elbocsátották egy leépítés miatt. Azóta nem nagyon dolgozik. Számtalan munkalehetősége akadt volna, de mindegyikben talált kivetnivalót, vagy ha el is ment dolgozni, egy hétnél tovább nem viselték el és elbocsátották. De dolgozni amúgy sem akar, mivel egyedül van bőven kifizeti a számláit az ilyen-olyan szociális támogatásból. Emellett kapott egy nem is rossz végkielégítést, amit persze már majdnem felélt. A pénzét mindenféle használt cikkeshez, piacoshoz, turkálóba hordja, teljesen haszontalan kacatokat vesz, vagy olyasmire költi amire semmi szükség. Volt hogy belátásgátló kerítést szereltetett fel, mert szerinte a szomszédok őt figyelik. Holott ez nem igaz, mivel a szomszédok látni sem bírják, ha kimegy a kertbe azonnal bemennek. Természetesen velük is minden apró cseprő dologért összeveszett, vagy veszekedést provokált. És ha már pénznél tartunk, mint említettem volt egy kis megtakarításom. Ami szépen el is ment. Sorba jöttek a katasztrófák, hol csőtörés, hol viharkár, mosógép, hűtő, bojlercsere. Megvenni a gépeket vagy szakembereket fogadni nem volt kevés. Furcsa mód anyámnak ilyenkor soha egy árva forintja nem volt. Vagy legalább segített volna takarítani, rendet rakni, de ezt sem. Nyilván a mamától nem várom el, azt a kevéskét is mert amit kap elmegy gyógyszerre, kezelésre.

Van egy hasonló szomszéd mint anyám, azzal a kis különbséggel, hogy a nemrég született unokát teátrálisan tologatja az utcában, Amitől persze anyámat majd megeszi a sárga irigység. Így fel is tette a „mikor lesz már unokám” című lemezt. Mert az neki kell. Attól kezdve, hogy biológiailag alkalmatlanok vagyunk egészen addig hogy lehet a saját nemünkhöz vonzódunk már mindennel megvádolt bennünket a testvéremmel. Mert unoka az kell. A szomszédnak is van, nehogy már neki ne legyen. Felhívtuk a figyelmét ez nem így megy, normális párkapcsolatot a viselkedése végett nem lehet kialakítani, ha nekem lett is volna valaki tett róla gyorsan odébbálljon. Nyilván hosszú távon senki nem tolerálja a viselkedését.

Kértünk segítséget, háziorvos, pszichológus, terapeuta, családsegítő, tanácsadás. Általában széttárt kezek, egymásra mutogatás. Gyakorlatilag ameddig nem ön vagy közveszélyes nem tudnak mit tenni. Ugye anyám aztán önként nem megy egyikhez se. Pedig kellene járni kezelésre, de nem teszi. Kértük szépen, kértük csúnyán menjen orvoshoz. De nem, mert orvos az hülye, különben sem érti meg senki a gondolkodását. Különben is, Ő aztán nem beteg, sőt egyenesen mi vagyunk azok. Neki nincs semmi baja. Bezzeg mi hogy tehetünk ilyet, hogy merünk beszámolni másoknak őróla.

Ennyi dióhájban az elmúlt évek, évtizedek történése és panaszáradatom. Azt nem mondom minden nap ez megy, csak majdnem. Nagyon sok mindent megpróbáltunk, de egyszerűen hatástalan, vagy rosszabb lett.

Köszönöm ha végigolvastátok és tudtok bármi ötlettel, építő jellegű hozzászólással segíteni, hogy lehetne javítani, megszüntetni ezt az áldatlan állapotot.

2021. okt. 18. 14:40
Sziasztok. Megosztanám veletek a saját történetünket. A címből talán sejthető miről van szó. Néhány évvel ezelőtt az élet úgy hozta hogy, anyai nagyanyám, aki már több mint nyolcvan éves, ellátásra szorul egy egészségügyi krízist követően. Ez nem lett volna akkora probléma mert előtte is sokat segítettem neki, és persze hálából mivel tulajdonképp ő nevelt fel bennünket a testvéremmel. Mindketten már harminc közeliek vagyunk. Csendes, szerény asszony, bár idős korából adódóan számos betegsége van és mozgáskorlátozott, szerencsére szellemileg friss, képben van a napi hírekkel, vagy akár az évtizedekkel ezelőtt történtekkel. Akkoriban egy viszonylag jól fizető állást hagytam ott, volt megtakarításom és egy kis vállalkozást készültem indítani. A végzettségem és hivatásom okán ezt itthonról tudtam volna végezni. Így mindenki nyert volna, ő egész napos felügyelet és ellátás alatt van, én pedig a saját kis irodámból tudtam volna dolgozni itthon. A napok általában úgy telnek hogy, mire reggel felkel már előkészítem a reggelijét, gyógyszereit, majd jönnek a napi dolgok. Gyógyszertár, orvos, posta, bevásárlás, hivatali ügyek, mikor mi van, és persze az alap háztartási dolgok, mosás, takarítás. Ezeket szívesen csinálom, nem okoz nehézséget. Ha ezekkel végeztem jönnek a saját dolgaim ameddig ő pihen. Közben fél szememmel, füllel figyelek rá nincs-e szüksége valamire, vagy van-e valami probléma, mert sajnos több esetben is az orvosi ügyeletet vagy mentőt kellett hívnom hozzá. Így neki más dolga nincs mint olvasgatni, tévézni, esetleg kicsit sétálni a kertben, persze felügyelettel. Minden adott lehetne a gondtalan idős korához. De csak lehetne. Itt jön a képbe anyám. Bár egy telken, de saját különálló lakrészben lakik, és valami érthetetlen okból azt hiszi, azért vagyok itt, hogy neki egész évben 0-24 rabszolgája és cselédje legyek. Iszonyatosan lusta és hisztérikus. Apám az állandó veszekedés elől az alkoholba menekült, aminek hamar meg is lett az eredménye. Már tizen éve nem él. A mama állapota, gondja, baja nem nagyon érdekli. A saját lakásában nem csinál semmit, a padló szó szerint sötét és ragad a kosztól, a ruhák szanaszét kupacokba szórva, a mosogatóban hetekig, akár hónapokig áll a mosatlan. Nem egyszer, nem kétszer rendet raktunk nála, annyi dolga lett volna, hogy ezt megőrizze. De erre sem hajlandó. Főzni nem akar és nem is nagyon tud, ha csinál valamit abból sincs köszönet. A napja nagy részét azzal tölti, hogy fekszik, tévézik, internetezik vagy a talpalatnyi kertben gyomlálás, lombseprés indokkal jön, megy. Viszont itt állandóan parancsolgat, utasítgat, számon kér, feladatot osztogat. Mindenbe beleköt, akár a fal színébe is. Szó szerint. Képes végigvisítani a lakást bármiért és mindenért. Például: mert őt zavarja miért nincs még kiteregetve, pedig a mosógép már vagy két perce végzett, miért nincs még a posta behozva, miért nem hoztam a boltból amit ő megkívánt. Miért, miért, miért...a lényeg bármi van, azonnal hagyjam abba amit épp csinálok, legyen az mosogatás vagy olvasás, és azonnal csináljam meg amit mond. Nem öt perc múlva. Azonnal. Ez mellett képes bárkiről a leggusztustalanabb alpári módon beszélni aki nem ért vele egyet valamiben, vagy csak úgy mert nem tetszik neki valaki. Másban a szálkát tipikus esete. Gyakran évekkel vagy harminc, negyven évvel ezelőtti családban vagy munkahelyen történt dolgokat hánytorgat fel amit majd ő aztán most bíróságra visz ahol természetesen neki adnak igazat. Bármit a fejébe vesz annak úgy kell lennie. Ellent mondani vagy észérvekkel érvelni hatástalan, „az van amit én akarok” vagy „úgy lesz ahogy akarom” mondja. Állandóan politizál, nincs olyan téma amit percek alatt össze ne tudna kötni az aktuálpolitikával. Persze ehhez az is kell, hogy állandóan ilyen műsorokat néz és oldalakat bújik, a hozzászólásokat kéretlenül felolvassa, amin persze ordítva röhög mert annyira tetszik neki az ott lévő primitív mocskolódás, anyázás. Általában mindig kell neki valaki ellenség akit szidhat, mocskolhat, legyen az rokon vagy közszereplő. A házban ajtót csapkodva közlekedik, a kutyával ordít, mindezt akár este tizenegy, éjfélkor. Persze mondom neki este van pihenni szeretnénk, akkor értetlenkedik „jaj hát nem gondoltam behallatszik” vagy csak közli, hogy ez az ő háza is, és akkor jön át amikor neki tetszik. Mindennek tetejében még zugivó is. Vett magának tömény szeszt amit itthon rejtegetett és ivott, de rajtakaptuk, azóta ezt már nem teszi. Helyette bevásárlás vagy más indok címén elmegy itthonról majd késő este vagy akár éjszaka kerül elő részegen, bűzlik a tömény szesztől. Régebben volt olyan, hogy konkrétan agresszívre vagy ájultra vedelte magát. Ebből lett hogy, a detoxikálót és a sürgősségit, pszichiátriát is megjárta. De hagyott így már el telefont, iratokat, táskát. Amikor más a családjával szenteste békésen ünnepelt ő hányásig részeg volt. Máskor testvérem telefonált a munkahelyemre, azonnal menjek a kórházhoz mert bevitte a mentő, annyira részeg. Sajnos ilyen példáim vannak.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook