Anyák húzzatok dolgozni! (beszélgetés)

Ez nagyon szép gondolat!

A realitás viszont kicsit már, sajnos!

Nézzük az elejéről: Amikor bevezették a 3 évig otthon maradást a kimondott célja az volt, hogy ezzel növeljék a Nők szülési kedvét és egyre több gyermek szülessen.

Sajnos a Nők kedve nem jött meg:-(

Tehát, mára a rendszer nem csak költséges, de haszontalan is!

Sajnos ma, bármennyire is szeretnénk, nem tudjuk megelőlegezni a költségeket!

Találtam egy nagyon jó hozzászólást, egy másik fórumon:))

fmikee június 17. kedd, 07:43 – válasz erre

"nem csak a munkahelyükkel veszítik el bepótolhatatlanul hosszú időre"

Én az áltsuliban még azt tanultam, nincs olyan, hogy bepótolni. Csak olyan van, hogy pótolni.

A cikk tartalmát tekintve a szerző kb. TWÁ szintű lehet. És ezt nem dícséretképpen mondom.

A témához pedig annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy ki kellene találni még egy bölcsi előtti intézményt, ahová a gyereket már megszületése előtt be lehetne íratni. (Az anyuka otthagyná a méhét benne a gyerekkel, hogy minél előbb visszakerülhessen a munkaerőpiacra és építhessen karriert.) Ebben az intézményben a babák már egész pici koruktól tanulhatnának úszni (nem kellene nagy medence, mert a gyerekek kicsik), beszélni, olvasni, differenciálegyenletet megoldani, társadalmi vitákban részt venni, stb.

Így a készségeik rendkívül gyorsan fejlődnének és felnővén nem lennének belőlük azok a határtalan köcsögök, mint mi vagyunk, akik 3 egész éven keresztül az anyjuk szoknyája mellett voltak.

Ne mondja már senki, hogy egy 3 éves gyereknek kell az anyja!

Ez csak egy példa volt...

Mert később ez a három gyerek fogja a társadalom költségét gyarapítani és hozzájárulni ahhoz, hogy akik anno " fizették" az ő " költségét ", megkapják a nyugdíjukat... ja és nem három évig...

Bocs!

Lusta nem törődöm férjnek, mellett mire vállalt három gyermeket???

Az Ő felelőtlensége miért a társadalomnak kell hogy költséget jelentsen????

Nekem is csak egy fiam van, de aki ezt a cikket írta megérdemli hogy átérezze egy háromgyerekes anya életét.

Semmit sem csináltál rosszul :) Egy anya ösztönösen tudja mi a jó a gyereknek és önfeláldozó. Ha kell megerőszakolja magát és felkel három óránként, vagy ott ül az ágya mellett amikor lázas stb...

Az, hogy meg ki mit mondd, kit érdekel? Ha te úgy érzed, hogy a gyereknek jó és megnyugszik tőle, tedd azt... :)

nem is kell mindezek mellé lusta férj, bőven elég a kicsihez jó esetben!!! három óránként kelni majd visszaaltatni :)))

Én egy gyerekkel is zombi voltam az első három hónapban. Bár biztos én csináltam rosszul, hogy igény szerint szoptattam és nem hagytam sírni.

Annak aki ezt a cikket írta, azt kívánom, hogy csak egy hétre változzon át háromgyerekes anyává, akinek van egy két hónapos, egy kétéves és egy öt éves gyereke.

Persze egy lusta nemtörődöm férjjel.

Reggel oldja meg a gyerekek felöltöztetését, a kicsi szoptatását, a többiek reggeliztetését, az ötéves oviba vitelét ( mellette ott a két hónapos kisfia), a peluscseréket, az üvöltő gyerek nyugtatását, az ebédfőzést, az ebédeltetést, a mosogatást, délután menni a gyerekért az oviba,

Bevásárlást, főzést, gyerekek megvacsoráztatása, vasalás, férj vacsoráztatása ( mindemellett vágjon jópofát hozzá és kérdezze meg hogy alakult a napja ) gyerekek fürdetése, altatás...

Utána keljen fel mosogasson el, majd ha marad ideje zuhanyozzon le és persze mindezek után legyen jó feleség és legyen kedve házastársi kötelességének eleget tenni.

Ja és persze emellett huzzzzzon dolgozniii....

Na utána megnézném, hogy milyen cikket írna.

Sírva könyörögne, hogy egy nap ne 24 órából álljon és hogy legyen neki még plusz két keze.

A tollat nem tudná a fáradtságtól a kezébe venni, nemhogy írni vele...

Huuuuuuuuu de felidegesítettem magam...

Látszik, hogy egy tudatlan, műveletlen férfi írta, aki nem tudja, hoyg az első három év a kisgyermeknek döntő fontosságú, mert érzelmileg ekkor fejlődik a legjobban. Ha ilyen csökevényes, ostoba, faragatlan ez a drága cikkíró, na őt biztosan valami karrierista nevelte, aki bedobta reggelente a bölcsibe. Csak úgy közlöm, hogy azért nincs fejlődés az országban, mert nincs munkaerő, és azért nincs munkaerő, mert az anyákat nem támogatják, hogy 'megtermeljék' az új nemzedéket...

De valóban, milyen jó meglátások, hogy attól lesz egy gyerek csökevényes és antiszociális, hogy az édesanyja minden nap mellette van, kiviszi a játszótérre, látja otthon a pozitív példát, finom házi kosztot eszik.

Érdekes, hogy az én édesanyám bár otthon volt, mégis volt munkája. Alapított egy céget, otthonról intézte a dolgokat és végig velem volt 3 éven át. Tehát a munkavállalás sem lehetetlen, amellett, hogy a legfőbb munkát töltik be az anyák: az erkölcsi nevelés, a házimunka és a család igényeinek kielégítése. Ez smafu???

A "kedves" cikkíró örülhet,mert ugyebár nemsokára 2év lesz a háromból!

Sajnálom szegényt,biztos a saját gyerekkora hatására fogalmazódott meg benne eme "remekmü"!

Szegény gyerekei,nem lennék a helyükben!

A fórum címére utalva...

Hova? Kisgyerekkel, esetleg nem csak eggyel...

hova?

nagyon kedves kis történet.

:)

Ez nagyon jó!!!!!

Már el is küldtem 3 gyermekes főállású tudományos főmunkatárs barátnémnak :))

Ez a helyes meglátás !!! Tényleg így van, ez nem más, mint egy ember egy véleménye.

Ami pedig az utolsó mondatodat illeti, erre mindenkinek lehetősége van. Itt is megteszik sokan :)))))

Csak egy Anya?

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban

a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.

A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.

"Úgy értem,"-magyarázta a hivatalnok-

''van munkája, vagy csak egy...?"

''Persze, hogy van munkám,"- csattant fel a nő,

''Anya vagyok."

''Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!"-

hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak

ugyan ebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.

A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott,

hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint:

"Hivatali Vallató" vagy ''Városi Nyilvántartó".

''Mi a foglalkozása?"-kérdezte.

Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom.

Csak úgy kibuktak belőlem a szavak.

''Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.''

A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében

és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall.

Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat.

Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet

fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.

''Megkérdezhetem,"-kezdte a hivatalnok érdeklődéssel-

"Pontosan mit csinál ezen a területen?"

Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban,

Hallottam magam válaszolni:

"Továbbképző kutatómunkát végzek,

(amit az anyák nem)

Laboratóriumban és terepen,

(általában úgy mondom a házban és a házon kívül).

A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak)

szereztem már négy elismerést (mind lány).

Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön,

(akar valaki ellentmondani?)

és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz).

De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier

és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat,

felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.

Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve,

szaladtak elém a laborasszisztenseim--13, 7 és 3 évesek.

Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk

új kísérleti modelljét (egy 6 hónapos kisbabát),

amint egy új hangmintát tesztelt.

Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára!

Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb

az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.

Anyaság!

Micsoda nagyszerű karrier!

Különösen, ha egy cím is van az ajtón.

Akkor a Nagymamák

"Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén '',

és a Dédnagymamák

''Ügyvezető tudományos munkatársak"?

Szerintem igen!!!

És hiszem, hogy a nagynénik

"Tudományos munkatárs helyettesek".

sziasztok! Nekem is van egy majd 2 éves kisfiam! Szeptembertől tervezek én is visszamenni doglgozni! DE! Mindez nem valósulhatna meg, ha a párom nem úgy járna dolgozni ahgoy, nem lakna itt velünk az anyukám, aki ha a párom nem ér rá, akkor addig is vigyáz a gyerkőcre!

Szóval szerintem sokan vagyunk így, hogy nagyon jó lenne otthon maradni a gyerekkel amígy szükséges, 3 éves koráig, mert a gyereknek így a jó, de sajnos a mai fejlődő országunkban ez lehetetlenség!

Ahogy meg a cikk írója mondja "Anyák húzzatok dolgozni!" Ezt előbb a fenti nagyokosokkal kellene neki megbeszélnie, hogy azoknak a visszatérő anyáknak akik szeretnének dolgozni, vagy mert muszály dolgozni, azoknak biztosítsanak a gyerekekenek megfelelő bölcsiket! Sőt több bölcsit!

Nekem ez a véleményem!

MI nvagyunk ám a hülyék, ilyen embereken felhúzzuk magunkat.

Pedig csak el kéne fogadnunk hogy léteznek ilyenek is, nem fognak megváltozni.

Ebben csak az a borzasztó hogy ilyen embereknek lehetőségük van széles körben terjeszteni a "tudást"...

élek még, csak itthon van apa és ilyenkor inkább egymással foglalkozunk :D

Vagy mondjam úgy hogy harc van a gépért :DCDDDD

Szia Moni:)Örülö neked rég írtál vagyis nem taliztunk.

:DD

Igen, ezt még csak cikknek sem nevezném... Olvasd el még egyszer, nincs szerkezete, kapkod ide, oda. Kicsit olyan, mintha este bepiázott volna és hirtelen előugrott a semmiből valami sérelem, amit feltétlenül ki kellett ontania magából. :)

A Tóta W is egy "állat", de ő nagyon értelmesen ír. Szeretem az írásait, még ha néha bicskanyitogató is.