Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Anya vagyok fórum

Anya vagyok (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Anya vagyok

29. Bajaikriszta (válaszként erre: 28. - 111e183830)
2010. ápr. 9. 09:41
ok:)
28. 111e183830 (válaszként erre: 27. - Bajaikriszta)
2010. ápr. 9. 07:44
Egyet beszélünk,csak nem egy nyelven.Aki folyamatosan pörög,az nem ér rá gondolkodni,elmélkedni,ki idegelni magát.
2010. ápr. 8. 11:47

"Ja és ha már itt tartunk: a depressziós Gyes-es anyukáknak semmi más baja nincs csak unatkoznak. Tisztelet a kivételnek(10-ből 1). "

Ebben nem értünk egyet. Egy, több kicsi gyerek mellett soxor enni sincs idő,szinte levegőt venni sem, nem hogy unatkozni!!

2010. ápr. 8. 08:54
Hú ez nagyon zagyva lett,de remélem értitek,nekem ezt jelenti az anyaság.
25. 111e183830 (válaszként erre: 24. - Gavrilo1)
2010. ápr. 8. 08:50

Gyerkőceim kitűnő tanulók,bármilyen hivatalba be merek menni velük,még a picivel is.Lehet,hogy én szigorú anya vagyok,de az élet se habos torta.Én azt vallom,hogy a szülő 2 legfontosabb dolga:feltétel nélkül szeretni és szigorúan felállítani a korlátokat.A nagynak azért mert kamaszodik,a kicsinek azért mert most tanulja a szabályokat.A 40 kilós gyerekem is ölben dajkálom,ha igényli,de a 2 éves is pontosan érti a NEM-et.Múlt hétvégén erdőn-mezőn rohangáltunk 6 gyerekkel indiánüvöltve.Baromira élveztem és közben el tudtam felejteni,hogy mennyi dolgom van otthon.A következő hétvégére megbeszéltünk egy általános udvar rendezést a gyerekekkel.

Persze nem mindig találja meg az ember az egyensúlyt,van amikor tele van a hócipő.

A több gyerekkel azért javul a helyzet,mert benő az anyuka fejelágya:-) Egészen más 20 évesen szülni és 30 évesen,vagy első babával otthon lenni és harmadikkal.Ja és ha már itt tartunk: a depressziós Gyes-es anyukáknak semmi más baja nincs csak unatkoznak.Tisztelet a kivételnek(10-ből 1).

24. Gavrilo1 (válaszként erre: 21. - 111e183830)
2010. ápr. 7. 20:44

Mintha magunkról olvasnék a soraidban! :-)))

Ja , és a csemeték önállóségra nevelése, nagyon sok könnyebbséget ad egy anyának, és ahol több , esetleg sok gyerek van ott valahogy mindig gördülékenyebben folyik az élet. Érdekes mert az ember pont az ellenkezőjét várná.

23. Dorka-borka (válaszként erre: 22. - Bajaikriszta)
2010. ápr. 7. 13:11
Köszi a biztatást hogy jobb lesz majd.Szerencsére ő eljátszik egyedül is ha dolgom van,csak ezek a hisztik nagy gondokat okoznak,meg az evés még ami szintén probléma.De egyszer csak felnőnek!
22. Bajaikriszta (válaszként erre: 20. - Dorka-borka)
2010. ápr. 7. 12:39

Igen ez a dackorszak amiben vagytok, ez 2és3 év között van. Utána könnyebb lett.

Az én kicsi fiam a kezdetektől olyan baba volt, aki éállandó figyelmet igényel, egyedül sose játszik, szóval nekem ez a dackorszak eddig lekopogom nem olyan trauma.

Pl az egyik barátnőm( szia Anna, biztos olvasod) szóval nála a kisfia mintababa volt egy éves koráig, egy angyalka, aztán most a dackorszakban alig bírnak vele.Gondolom jó furcsa ez a pálfordulás.

De minden gyerek természetesen más és más.

2010. ápr. 7. 08:32

Az első kettővel 6 évig voltam otthon zsinórban.Alig vártam,hogy mehessek dolgozni.Hamar meg is bántam!2 gyerek,12 óra meló+ háztartás.Csináltam 3 évig.Aztán rám jött újra a babázhatnék.Nem titkoltan benne volt az is,hogy itthon maradhassak.Most lassan 2 éves a manó.Rettegek,hogy anyagiak miatt vissza kell mennem dolgozni.

gyerek+meló= 2 műszak minden nap

Imádom,hogy én vagyok a saját főnököm és a munkaköri leírásomban az van,hogy ellássam a családom fizikai és érzelmi szükségleteit.Jó szervezés kell hozzá és minden megoldható.Én a manómat 2 hetes kora óta viszem magammal mindenhová.Ritkán van segítségem.Szerintem sok anyuka ott rontja el,hogy teljesen alárendeli magát az anya szerepnek.Én eljutottam odáig,hogy simán elkergetem a csemetéim,ha éppen leülök egy kávéra vagy olvasni egy fél órát.Nekem is jár ennyi.Elfogadták,megtanulták és tudják,hogy utána 120 %-ban rájuk figyelek.Most 8:27 van.Reggeli kávémat kortyolgatva letudtam a 2 nagy útnak indítását,hancúroztam egyet a manóval,most itt ülök és az ölemből nézi a mesét.Mindjárt kikapcsolom a gépet:öltözünk,reggelizünk és irány a város(csekkek,DM,motor vásárlás,mama,Lidl)1-re itthon leszünk és ráérek délután a házimunkára....vagy holnap,mert ha süt a nap kint leszünk virágot ültetni!HI-hi!

2010. ápr. 7. 08:05
Az anyaság szerintem valóban nem könnyű,de mindenki máshogy éli meg ezt is,mint sok mást.Nekem egy 22 hónapos kislányom van,nagyon szeretem,de valóban sok lemondással jár azért.Velem van egész nap,apa melózik majdnem mindig estig,néha nagyszülőknél van pár órát,ott alszik ritkán,de kell ilyen is,mert anyának is ki kell kapcsolni szerintem.Én úgy érzem dolgozni 3 műszakban könnyebb volt,mert volt szabadidőm,szabad napom,most pedig csak vele vagyok szinte mindig és hisztis korszakban van,amit én kezelni nem tudok és elviselni is nagyon nehéz,sokszor tanácstalan vagyok és bosszant amikor mások előtt is leéget hisztijével.Szóval én úgy érzem nem könnyű egy gyerekkel sem,ha valahova mennem kell,nehéz megoldani hogy rábízzam valakire,olyan mintha örök fogságban lenne az ember.De szép az anyaság valóban,de sok mindenről le kell mondani és ezt nem tudja az ember addig míg nem lesz anya.
19. latina
2010. ápr. 6. 22:27
Néha úgy lennék kis légy hogy belehallgassak mások életébe, valójában mi történik. Mert a nők, még a barátnők is egymás közt nem mindig őszinték amikor arról van szó, hogy is megy az élet a gyerekekkel. Sok anya nem mer "panaszkodni", azt hiszi csak ő csinál valamit rosszul, és ő a hülye, anyának alkalmatlan, és mindenki másnak tök lazán megy a dolog.Ezen szinte mindenki átesik. Aztán kialakítja a saját metódusát, és jó esetben, ha megszólják, elengedi a füle mellett...Nem egyszerű ez az ország, ha otthon maradnál a bébivel amíg lehet, akkor eltartatod magad a dolgozó néppel és lusta felelőtlen disznó vagy, aki nem termel GDP-t. Ha visszamész dolgozni idő előtt, sikerül bepasszolni a bölcsibe mondjuk 1-1,5 évesen, akkor meg leszólnak, hogy szar anya vagy, meg karrierista, anyagias stb...Én szeretek itthon lenni a lányommal, most 10 hónapos, egyre élvezetesebb vele, kezd szavakat formálni, felállni, de sajna ősszel újra be kell állnom a taposómalomba, mert kell a pénz, emelik a lakáshitelt...a szívem megszakad, de anyósom még dolgozik, anyám meg tavaly meghalt amikor a bébi született,most adom idegeneknek oda amikor a legaranyosabb?Részmunkaidős melót meg nem lehet mindenhol megoldani, pl. az én melóhelyemen se igazán. Nem a munka jellege, hanem az emberek hozzáállása miatt. A kolléganők ellenségessé válnak, egyből nem vagy jó munkaerő, mert ugye mivan ha a bölcsibeszoktatás miatt betegeskedik a gyerek?Pedig nekik is voltak kicsik a gyerekeik, de valahogy mindenki elfelejti...szomorú, én ezt tapasztalom ma itt...MAGYARORSZÁGON ANYÁNAK LENNI NEHÉZ
2010. ápr. 6. 11:56

Mindenki máshogy éli meg a mindennapokat egy-két vagy több kisgyerekkel. Tényleg sok örömet adnak, önzetlen szeretetet, de akkor sem mindig minden rózsaszín.

Akinek külföldön dolgozik a párja, vagy nincs nagymama a közelben , annak mindig mindenhova magával kell vinni a piciket.

Nálunk a gyerekek korán kelnek reggel 5 és 6 között, de 10kor már úgy érzem, hogy lehúztam egy műszakot.Addigra megvan a pakolás, mosogatás, bevásárlás, gyereket elvittem suliba és épp a játszótérre tartunk.

2010. ápr. 6. 10:09

Sziasztok!

Nagyon nehéz,nekem 14hónap van a 2 fiam között és ami a legrosszabb a férjem külföldön dolgozik,tehát minden rámszakad,de imádom a fiaimat.

Az orvos nem érti meg miért nem tudok elmenni egy egyszerű vizsgálatra sem(cukor beteg vagyok 15 éve)

2 éve költöztünk ide,250km-ről,senki ismerősöm nincs akire rá merném bizni a fiaimat,férjem azzal biztat ne féljek mert egyre könnyebb lesz,na én ebből nem sokat érzek.

2010. ápr. 6. 09:39

19 hós a kislányom, 24 hetes a pocaklakóm. Segítségem nincs, a párom is estig dolgozik, munkájából adódóan napokat, néha heteket nincs itthon. Szüleim, testvérem dolgoznak. Én mégis úgy érzem, soha ilyen szép nem volt az élet!

Kicsi lányom még szopizik, éjjelente többször fölébred, de valahogy még sose jutott eszembe, hogy jobb volt, amikor még dolgoztam.

Most jobb! Nincs főnök a fejem fölött, aki dirigálna. Megvannak a napi teendők, de én osztom be és senki se piszkál azért, ha beiktatok egy kávészünetet.

A lányom gyakorlatilag mindig velem van, amikor pici volt, sose hagytam a kiságyában egyedül, vagy kendőben volt rajtam és úgy csináltam a házimunkát, vagy a pihenőszékébe raktam. Most már egyre inkább eljátszik egyedül, akár egy-egy órát is, de ha nem, hát megoldjuk együtt a dolgokat. Hétköznapi, normális ebédet össze lehet dobni fél óra alatt, naponta fél órámba kerül, hogy mindenütt felporszívózok, felmosok, másik fél óra mondjuk a pakolászás, rendrakás, mosogatás. Ha ezt összeadom, még mindig csak két óra ment el a napból! A mosógép kimos magától, vasalni alvásidő alatt szoktam délután, bevásárolni hetente egyszer kocsival, ha a párom nélkülözni tudja, a napi apróságokat meg intézzük babakocsival, így a levegőzés is megvan. Délutánonként összejárunk más hasonló korú gyerekes anyukákkal, vagy egymásnál, vagy a játszótéren. Ha a párom hazaér addig, akkor a fürdetést bevállalja, közben én vacsorát főzök ( az esetek 90%-ban meleg vacsi van), ha nem ér haza, akkor megoldom egyedül. De akárhogy is, ha belegondolok, hogy házimunka akkor is volt, amikor gyerek még nem, viszont dolgoztunk mellette napi 8-10 órát, hááát... Nekem ugyan meg nem magyarázza senki, hogy nehezebb itthon, mint melóban.

Énekes vagyok, erről nem mondtam le szülés után sem, simán belefér, a gyerek jön velem a próbákra, eljátszik szépen, megszokta pici korától.

Biztos sűrűbb lesz két gyerekkel (hamarosan megtudom :-) ) de nem tűnik lehetetlennek. Szerintem minden hozzáállás kérdése. Az anyaságnál meg valóban nincs szebb dolog a világon és ha belegondolok, hányan vannak, akik mindent megadnának, csak babázhassanak, szerintem nem is szabadna nekünk, gyerekeseknek panaszkodnunk.

Ha valaki nevelt már kisbabát, aki átélte, milyen érzés, ha először rád mosolyog, az első szó, az első lépések, az nem hiszem, hogy tud mondani ennél szebbet-jobbat.

Én a magam részéről boldog vagyok és hálás a sorsnak, hogy itthon lehetek a picurral.

Ja és a nőiség érzése: nos, én annak érzem magam. Itthon is igyekszem normálisan kinézni, nem kitérdesedett melegítőnadrágban flangálok, s minden nap rászánom azt a két percet, hogy kifessem a szempillámat és megfésüködjek. A párom nagyon is nőnek tart és én is annak érzem magam. Szerintem egy nő az anyaságtól csak még inkább nővé válik, persze fontos, hogy ne hagyja el magát. De ez meg senki máson nem múlik, kizárólag rajtunk.

15. kingi7 (válaszként erre: 10. - Gavrilo1)
2010. ápr. 6. 09:14
Hát le a kalappal előtted! :) minden elismerésem, meghajlok előtted :)
14. latina (válaszként erre: 4. - C82ca0b957)
2010. ápr. 6. 08:19

Apróbetűs rész??Besz....rás!ilyen megfogalmazás...

Fogalmad nincs, hogy miről maradnál le, azért írsz butaságokat.

A nagybetűs részek.....azok a világ legcsodásabb élményeit adják, ahhoz képest minden eltörpül...

Aki anya, annak ezt nem is ragoznám tovább:)

13. c82ca0b957 (válaszként erre: 11. - Gavrilo1)
2010. ápr. 6. 06:06
Remélem :)
12. kingi7 (válaszként erre: 11. - Gavrilo1)
2010. ápr. 5. 21:34
egyetértek :) szerintem biztos..ha belegondolok, hogy én 24 évesen :DDDD
11. Gavrilo1 (válaszként erre: 4. - C82ca0b957)
2010. ápr. 5. 21:33
Reméljük 30.., 40 évesen csak nevetsz majd ezeken a gyerekes kirohanásaidon. :-))
2010. ápr. 5. 21:32

Én öttel is nőnek érzem magam! :-))

Minden csak döntés és hozzállás kérdése. Nem szabad elposhadni az önsajnálatban ! Az senkinek sem jó, a gyereknek /keknek különösen nem jó egy depis, boldogtalan anyuka. Ha valaki a munkában érzi kiteljesülni magát akkor menjen el 4,6 órában dolgozni és élvezze! Csak sajna még a munka után jön a második műszak. Én a gyerekek mellett is minig tevékeny voltam, nem is tudtam volna elképzelni a reggeltől-estig otthon "üldögélést".

9. kingi7 (válaszként erre: 4. - C82ca0b957)
2010. ápr. 5. 21:30
Ennyi idősen még én sem akartam, nem voltam érett, meg féltem tőle... Tényleg csodálatos dolog az anyaság...én még nem hallottam volna anyukát sírni az" apró betűs" részről... az életben mindenhol vannak pro és kontra dolgok... valahol hallotam egy ilyen megfogalmazást: édes teher... talán ez jellemzi :) sőt, szeretnék még egyet, ha olyan rossz, akkor miért? :))
8. azure_ (válaszként erre: 4. - C82ca0b957)
2010. ápr. 5. 21:18

Vigyázz mit kívánsz mert teljesül...


Sokáig én is úgy gondoltam nincs itt az ideje. Túl sok a munka, nagy a pörgés, fiatal vagyok még és egyéb okok. Aztán megérett a döntés és most itt a kisfiam velünk. Sokkal fárasztóbb és kemény hónapok vannak mögöttünk de ez a velejárója. Rengeteg türelem és energia kell az anyasághoz is. Két, három gyerekkel meg gondolom nem egyszerű az élet. Néha én is úgy érzem jó lenne ismét nőnek lenni, de jó úton haladok.

...és tudom ám, hogy Kriszta és jó úton halad. :) Csak vannak mélypontok amin át kell lépni.

Erre vagyunk mi itt, hogy egymást segítsük. Néha úgy, ha kiírjuk magunkból...

2010. ápr. 5. 21:15

Sziasztok!

A lányom 15 hónapos,a rossz anyagi helyzet miatt most tértem vissza 4 órába dolgozni,pedig a hátam közepére se kívántam a munkát,imádok itthon lenni és élvezek minden pillanatot amit a családommal tölthetek.

Annyit sírtam a munka miatt mint még soha semmi miatt,nagyon nehéz külön lenni TŐLE!

Csodálatos számomra az anyaság,igaz néha nehéz,kimerítő,de semmivel nem pótolható.

És a cikk írója sem ítélhető el,mindenkinek szive joga az érzése.

Csak azt tudom mondani,hogy minden nehézség csak átmeneti:)))

2010. ápr. 5. 17:51
Én már 4. éve vagyok itthon a kisfiammal, de még mindig nem érzem, hogy visszavágynék a munkahelyemre. Nem sírom vissza a régi időket, mert nekem most ez a legboldogabb időszakom. Imádok a pici fiammal lenni, foglalkozni, játszani vele. Persze én is el szoktam fáradni, mert az én fiam is elég rossz alvó, de ez legyen a legnagyobb probléma:)
2010. ápr. 5. 17:31

Nagyon jó anyának lenni, de néha tényleg olyan egy baba mint egy idegesítő, büdi idegen aki nem akar elmenni :-)

Ha alszik az a baj, ha ébren van akkor meg az. Általában egy egyszerű főzés is több óra mert Manó mindig akkor kel fel amikor anya éppen nem ér rá, de semmi kincsért nem adnám oda (vagy ha sok kincs van) :-)

2010. ápr. 5. 17:26
Na! Én pont ezért nem akarok gyereket! Mindenki azt mondja milyen csodálatos dolog az anyaság, meg hasonló szentimentális dolgokat, aztán meg sorolják sírva az apró betűs részt...
2010. ápr. 5. 16:47

Hát én mit mondjak? van akinek nagyobb gondja van, sőt ez eltörpül...

Hálát adok istennek, anyukám a szomszédom, így sokszor átjön az unokával foglalatoskodni..

Szülés után sok dolog maradt vissza...

-cukor

-a pajzsmirigyem szép lassan hal el

- sokizületi gyulladás- autoimmun-, néha csak 2 fájdalomcsillapítóval élem túl a napot, de az bivaly erős és egész nap kóválygok...

volt, hogy mozgásképtelen voltam és nem tudtam eljutni A pontból B pontba

- két munkám van mellette, muszáj csinálni, mert elmennek az ügyfelek ...

És a szokásos, háztartás, kert, és a páromnak segítség a munkában...

Hálát adok istenek a csodálatos férjemért és édesanyámért, akik, ha nem lennének...

Most azon törpölök, hogy hogyan valósíthatnánk meg egy kis tesót... nem olyan egyszerű, meg kell gyógyulnom.ÉS IMÁDOM AZ ÉLETET! :)))

2010. ápr. 5. 16:17

Tudom miről beszélsz.

Amikor a férjemmel még csak együtt éltünk,mindketten dolgoztunk.Én mellette suliba jártam.12 órában,két műszakban álltam a betegágy mellett és pörögtem ezerrel.Amikor terhes lettem a kisfiammal (a munkámból adódóan),rögtön táppénzre küldtek.Életem legboldogabb 9 hónapja következett.Mindenre és mindenkire jutott időm.

Amikor Matyi megszületett,minden megváltozott.Már nem volt időm semmire,csak körülötte jártak a gondolataim.Egy idő után nagyon hiányzott a korábbi életem,imádom a kisfiam,de én is szerettem volna nem "csak" anya lenni.

Elkezdtem tervezni,hogy visszamegyek dolgozni,amikor kiderült,újra várandós vagyok.Ekkor a kisfiam 15 hónapos volt.

Kőkemény 9 hónap következett.

Azóta a kislányom is elmúlt 1 éves.DE:

-a régi barátnőimmel már az MSN-en se tudok dumálni,mert estére hulla vagyok

-A férjem is túl racionális,szerinte most a babázós évek vannak és visszasírom majd,ha újra beállok a taposómalomba.

-Utálom,hogy ilyen sokáig tartott a tél!

Ráadásul most gyógyulok egy csúnya bokatörésből,tehát az elmúlt hónapokban még a házba is jól be voltam zárva.


Tényleg nem vagy egyedül a problémáddal és nekem is jól esett kiírni magamból.

2010. ápr. 5. 16:03
Mostanában az életem szinte kizárólag a családomról szól. Tudom, hogy sok nő van így evvel, nincs is ebben semmi különleges. Kicsi gyerek mellett sem időm, sem lehetőségem sincs mással foglalkozni, ezért erről a témáról szeretnék most írni. Remélem érdekel másokat is ez a téma.

Ugrás a teljes cikkre: Anya vagyok

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook