Anya lánya kapcsolat! (beszélgetős fórum)
Igen! Most viszont okítás nem esne jol, nincs ra szuksegem!
Egy e mail cimet kerhetek toled?
Kedves Piroska!
Köszönöm válaszodat, írhatom még mik történtek? :-)
Tudod,én is 66éves vagyok,és az én viszonyom se volt túl jó az anyámmal.
Nade,ugye az ember mindenből okul,és amikor anya lesz rájön ő bizony nem akar olyan lenni.
Az én lányom 28éves ő a legkisebb,tudja tűzön -vízen keresztül is mellette vagyok,
Ahogy a többi is tudja.
Tudják csak szólni kell.
Ez majd hasznosra válik később amikor neked is lesz gyereked.
De ne hagyd magad.
Ha másképp nem megy egy darabig ne menj.
Várd ki,hátha hiányol
Sziasztok!
De jó, örülök nektek!
Pár sorban leírnám amitől nagyon szenvedek és nem tudom kezelni.
Anyukám 66 éves, én 33. Évek óta nem túl jó a kapcsolatunk, nagyon hullámzó, van mikor jobb és tudunk beszélgetni egymással, van mikor egyáltalán nem tudunk.Ha megy is a dolog, én engedek. Nagyon durván, kemény, erős hangnemben beszél velem és erőszakkal akar rávenni mindenre kb. Kb. egy három honapja még a szüleimnél laktam egy fél évet és anyummal egy szobában kellett laknom. Nem engedte,hogy sajat, külön szobám legyen, míg otthon vagyok. Megértem azt is,hogy megszokott mar valamit,de ha a gyereke bajban van, szeretetre vágyik.
Az utóbbi 3 honapban a Balatonnal dolgoztam, de sajnos nem jott be a munka, nagyon kikeszitett, teljesen kimeritett. Ott is hagytam, anyukám azt mondta durván es erősen,hogy nem kell vele foglalkozni, le kell szarni stb. Igaza is van, viszont ő tudja a legjobban, hogy lassan dolgozok fel dolgokat, nem tudok egyből toovább lépni. Szeretnék ebben is fejlődni, de ez nem 5 perces dolog. Jelenleg a párommal albérletben lakunk abban a vérosban ahol a szüleim,de ők a város egyik végén, mi a varos masik vegen. Néha haza szaladok, s úgy fogad mint egy idegen embert :-( Egyelőre még nincsen munkahelyem, de keresek. írom még mik vannak, csak előbb ezt olvassatok el. Köszönöm szépen :-)
Szisztok!
Van itt valaki? Olvassa valaki mostanában ezt a témájú fórumot?
De örülnék neki! :-)
Kate
Én kb. fél évvel ezelőtt költöztem el otthonról és sajnos a helyzet azóta sem sokat javult. Anyukám elég erős egyéniség és mindenkit igyekszik befolyásolni, legtöbbször az a jó vélemény ami egyezik az övével. Amióta elkötöztem otthonról számomra kinyílt a világ- kezdek ráébredni saját magamra, arra hogy milyen is vagyok valójában, milyen dolgok fontosak számomra.Élvezem az életem ( legalábbis a legnagyobb igyekezettel ezen vagyok),de anyu még mindig erősen próbál befolyásolni, mindenféle negatív megjegyzéseket tesz a vőlegényemre, az otthonunkra stb.- semmi sem elég jó.Pl. ha valamiben esetleg más a véleményem, akkor teljesen megütközik, hogy mi történt az ő kislányával( 27 éves vagyok), mert eddig nem ilyen volt. Képtelen elfogadni hogy nekem is vannak önálló gondolataim, hogy én is élem a saját életemet. A fő gond az, hogy ezektől a dolgoktól függetlenül is szeretem és nem akarom megbántani,de szeretném ha végre egyenrangú félként kezelne és elfogadná a helyzetet.
Ki akarok törni ebből a helyzetből , mert ez egyáltalán nem jó nekem, de nem tudom hogy kezdjek hozzá. Nem szeretek haragban lenni senkivel és a legkevésbé sem vágyom arra, hogy anyuval haragban legyek, szeretnék harmonikus kapcsolatot vele, de nem tudom hogy kezdjek hozzá. Ti mit tennétek a helyemben? Van valaki hasonló helyzetben?
Nem értem. Ugye már fél éve külön lakom, és néha lemászkálok a szülőkhöz, hogy lássam, hogy vannak, meg állandóan azt mondják, hogy nem vagyok kíváncsi rájuk. Így lemegyek. Na de hadján. Amikor lemegyek anyámtól nem hallok mást, csak azt, hogy ilyen pénz hiányban szenvednek, hogy így veszekszik apámmal, hogy az öcsém ennyit meg annyi segít pénzügyileg, hogy miket vett a Rolának(pici öcsém), hogy a húga milyen. Mikor meg megjegyzem neki, hogy nem érdekel, hogy hogyan fényezi az öcsémet, akkor rám förmed, hogy mert hogy engem nem érdekel ami náluk van. Hát azért jöttem el otthonról, mert már megörültem ettől. És mikor mondom, hogy sietek haza a páromhoz, akkor meg hogy nem igaz, hogy nem tudok nélküle meg lenni.
Van még aki ilyen cipőben van? Ha igen, akkor ő hogyan kezeli ezt a helyzetet? Mit tennétek a helyemben? Miért csinálhatja ezt? Mitől lehet iylen?
Nehogy azt hidd, hogy minden duci anya ilyen. Nekem a mamám duci volt egész Életében és úgyan úgy bánt anyámmal, mint az én anyám most velem.
Komolyan mondom, hogy a párom anyukája többször kérdi meg tölem, hogy milyen napom volt és többet aggódik értem, mint a saját anyám.
Nálunk mindig is szar volt,az is marad,és nem szeretném ha ezen változtatnák!APU-forever!!:DDD
...lehet hülyén hangzik,amit most írok,de mindig is szerettem volna egy olyan anyut,aki olyan kis duci,egész nap otthon van,finomakat főz-süt,jó a humora,jókat tud nevetni,és mindennap megkérdezi,milyen napom volt!Ne nevessetek!:)
Nekem nagyon jó a kapcsolatom a lányommal.
Olyan mintha a barátnőm lenne.