Anya csak egy van? (beszélgetős fórum)
Egyébként van két csodálatos köny az egyik "Nekem két születésnapom van!" A másik pedig a "Sehány éves kislány!" Ezt mindenkinek ajánlom akinek örökbefogadott gyermeke van. Nálunk sokat forgatják és sok dolgot ezáltal meséltem el a fiamnak. Pl: Hogy ő a szívemben nőtt, az öccse pedig a pocakomban stb...:)
Egyébként, nálunk a kisebbik részéről voltak gondok..sokat féltékenykedett, sok olyan megjegyzése volt ami miatt 6 évesen a pszichológusnál kötöttünk ki vele..!De mára már minden rendben, megérti mi miért és hogy történt. :)
Sziasztok
Nálunk kicsit más a helyzet. Férjem első felesége szülés után kómába esett és pár napra rá elhunyt.
Nagyfiamat 1 éves kora óta nevelem..a mult emlékeivel és azon minden egyes elemeivel.
Készítettem neki emlékalbumot, amiben az édesanyja van születésétől a haláláig :(
Ma már 11 éves, tud mindent, de nem foglalkozik vele. Elmondása szerint azért mert neki én vagyok az anyukája és sajnos az igazi anyukájával kapcsolatosan semmi emlékképe nincs.
Érzésekben soha nem vettem észre semmilyen különbséget a két fiam között. Csupán annyit hogy amíg a vér szerinti gyermekemnél megérzem hogyha feszült vagy beteg lesz, addig a nagyobbik csemetémnél mindezeket a tüneteket látom.
A pszichológus szerint ez fordítva is igy van. A nagyobbikom nem érzi ha feszült vagyok, neki akkor is jó a kedve :) Ellentétben a kicsivel 9 éves mindent megérez rajtam.
Ezek érdekes dolgok.
Annak idején én is ugy éreztem meg kell felelnem a külvilágnak, mindenki engem néz, sajnálják a fiamat stb...aztán amikor a kisebbik megszületett robbantam. Diszkréten mindenkinek elmagyaráztam hol a helye és hogy azzal foglalkozzon mindenki aki vele egyidős.
Sokszor van olyan boltban pl hogy az eladó megkérdezi ha a kisebbikkel vagyok hogy ő a sajátod?? Mondom, nem..mindkettő a sajátom de ő éppen a kisebbik. Ilyenkor van rendesen piros égő arc, mert akkor jön rá mekkora butaságot mondott.
Egyébként, én ugy gondolom nincs is attól szebb dolog mikor a nagyobbik fiam azt mondja:
"nem is kívánhattam volna csodálatosabb anyucit magamnak"!!!! Kell ezt még ragozni? Sztem nem :)
Pont erről beszélek...:((
Persze az őszinteség hosszú távon "kifizetődő", de a kisgyerek lelkét könnyen össze lehet törni.
Ne érezd magad rosszul emiatt az ember miatt.
Igenis Te vagy az anyja.
A mi csemeténk már 5 éves volt, amikor hazavittük. Most 11 éves. Ő tudja, hogy nem én szültem, de legbelül igenis azt akarja hinni. Szerintem a kis buksijában a vérszerinti csak egy néni. Az anyja én vagyok és szinte biztos vagyok abban, hogy ha felnőtt lesz és esetleg találkozik vele, mert nem fogom megtiltani neki, sőt, ha akarja, meg is keresheti, még segítek is neki ha kéri. De biztos vagyok abban, hogy engem fog azután is az anyjának tekinteni.
Megfordult a fejemben, ha esetleg lenne egy "nullkilométeres" babám, azonnal külföldre költöznék, hogy ne legyen egyetlen "jóakaróm" sem. Szerintem nem látná kárát a baba, ha nem tudná az igazat.
Esetleg az lenne a baj, hogy nem tudná milyen betegségek kockázatát örökölte a biológiai szülőktől. Megjegyzem a mai napig komplett i..diótának néznek, ha pl. altatáskor nem tudok válaszolni a születésre vonatkozó és egyéb családi betegségek kérdésekre. Aztán elmondom, hogy titkosan fogadtam örökbe és megértőek.
Mondtam neki hasonlót, lehet, hogy még csúnyábbat is...:)
Valami olyasmit mondott, hogy nevelhetek én akárhány gyereket, akkor is az az anyjuk, amelyik szülte őket, még akkor is, ha rájuk sem nézett soha az életben.
Nagyon jó gondolataid vannak.
A "szakirodalom", és az örökbefogadási etika szerint minden esetben el kell mondani a gyermeknek, de én, aki egyébként őszinte, nyílt és szókimondó embernek tartom magam - nem vagyok meggyőződve ennek helyességéről. Természetesen nem kell hazudni, és mindig akadna egy "jóakaró", aki esetleg helyettünk szívesen felvilágosítaná a gyereket... de ugyan, mi lenne akkor, ha nem tudná meg soha, hogy örökbefogadott? mi hátránya származna belőle? Na bumm, abban a hitben élné le az életét, hogy ugyanolyan körülmények között született, mint a többi gyerek, és nem érezné magát kirekesztve.
Mi 5 naposan vittük haza a kisfiunkat, tehát még a kórházban sem sokat élt nélkülünk.
Természetesen nem fogok megfosztani attól, hogy megtudja az igazságot, de tényleg nem tudom, jobb lesz-e neki attól, hogy tudja.
... előbb vagy utóbb általában kiderül, hogy ki szülte, és talán minden emberben van picinyke jó, és valószínű azt emelném ki a szülőanyából is... a gyermek érdekében.
Deeeeeeeee soha nem fogadtam örökbe, és nem is adtam gyermeket, tehát ezek csak ilyen semmiből jött gondolatok, nem tudok érdemben hozzászólni a témához, ez tény.
..azért nem minden esetben kell ennyire köszöngetni bármit is.. az esetek jó részében elveszik a vérszerinti anyától a gyereket, mert bántalmazza, nem eteti stb.. Amit írtál, az valószínűleg a nyílt örökbefogadásnál fordult elő. Akkor a vérszerinti lemond a gyerekéről, majd az örökbefogadó szülő örökbefogadja, így jogilag az örökbefogadott gyermek a vérszerinti gyermek jogállásába áll. Azaz a gyermek anyakönyvi kivonatában, majd a személyi igazolványában és minden egyéb okmányában is az "anyja nevénél" az örökbefogadó anya neve fog állni.
Az egyik nem akarta, a másik igen. S vannak esetek, amikor nem kell a gyereket állandóan arra emlékeztetni, hogy ki szülte voltaképpen Őt. Ez megbolygatja az anya - gyerek kapcsolatát. Azt fogja érezni, hogy Ő senkinek sem kell.
Nem szeretnék vitát kirobbantani, ki úgy látja jónak, hogy elmondja a gyereknek, ki úgy, hogy nem mondja el. Persze csecsemő örökbefogadása és egy 3 éves örökbefogadása között van különbség. Utóbbinál már nem szerencsés titkolózni.
Az előbbi nagy dilemma. Magam sem tudom mivel tennék rosszabbat és főleg mikor. HA érzékenyebb lelkű a gyerek, akkor talán kitaszítottnak fogja magát érezni, mert nem kellett a biológiai anyjának és szorongós gyerek lesz, mert fél, ha rosszat cselekszik, a mostani szüleinek sem fog kelleni.
Ha meg 10-20 évesnek mondja el az ember, lehet, hogy megsértődik, mert hazudtak neki a szülei.
Nem tudom, mi a jó megoldás, de a fórumindító ne is foglalkozzon az ilyen érzéketlen beszólásokkal..
... hehe, ezt még nem is hallottam. :)
.... ha a szülőanyukáját (a genetikai anyukáját) is fogja szeretni, az a Te remek nevelésednek lesz köszönhető, és kívánom, hogy így legyen.
De a kapott szeretetet tükrözik vissza, tehát azt fogja szeretni és becsülni (jó esetben), aki segítette, támogatta, betegágyánál aggódott... stb.
Régen olvastam egy verset, a nevelőanya írta a szülőanyának, ha jól emlékszem... megköszönve a csodát, amit kapott... TŐLE... :)
szóval az édsanya, az az, aki a szíve szeretetével felneveli. A másik csak biológiai anya
(Bocsánat, nem tudom, miért szakadt félbe a hozzászólásom)
Ne keseredj el! Viszont sajnos azt kell mondjam, lesz még ilyen...
Nekem anno a gyerekorvosnál mondta az asszisztensnő szó szerint a következőt:
"Elhiszem, hogy maga azt képzeli, hogy maga az anyja, de nem tudhatja mi a jó a gyereknek, mert nem maga szülte..." Ekkor másfél éves volt a lányom akinek 5 hetes kora óta vagyok az anyukája...
Anyának mindenképpen azt nevezném, aki felnevelte a gyereket.
De óhatatlan, hogy a gyerek egyszer kíváncsi lesz a szülőanyjára is, azt gondolom ilyenkor kell érzelmileg nagyon toppon lennie az örökbefogadó szülőnek, mind a gyerek, mind a maga érdekében.
Bingo :)
Pont ezt akartam irni. Engem lenyegeben a nagymamam nevelt fel, az anyam nagyon fiatalon szult (24 evesen, gyerekfejjel), es nem volt erett a nevelesre (a vilagra pottyantani engem - vagy barki mast - meg nem tartom nagy teljesitmenynek). Soha nem is fogom neki megbocsatani ezt a felelotlenseget.
Persze kesobb volt nehany elfuseralt probalkozasa a nevelesre, egy pettyet megkesve. Sosem alakult ki koztunk az anya-gyerek viszony, ezt a szeretetet es tiszteletet a nagymama erdemelte ki, aki csodas neveloszulo volt. Sajnalom, hogy hajlott kora miatt nem tudott eljonni az eskuvomre, mert o kapta volna az anyanak kijaro csokrot :) (igy nem kapott senki).
A rossz nyelveket meg tojd le.
Szia!
Nyugodtan mondhattad volna ennek a "névtelen senkinek", hogy kinyalhatja.....
Az az ANYA és APA aki felneveli!!!
A nagyobbik lányunkat örökbefogadtuk, 1 hetesen hoztuk haza a kórházból.
Azóta MI szeretjük, gondozzuk, és rohanunk vele a dokihoz (ész nélkül).
A kisebbik lányunk nagy meglepetésre "jött", már nem számítottunk rá, hogy teherbe esek.... (3 sikertelen lombik után...)
SEMMI különbség nincs a két gyerek között!
Csak annyi, hogy a kicsi az én hasamban volt.
Egyformán imádom mind a kettőt!
És amikor nekem is beszólnak - nem névtelenek, hanem az utcán - szívbaj nélkül el szoktam küldeni melegebb éghajlatra.
Nem a biológia tesz valakit anyává! Aki csupán megszüli a babát és lemond róla, az kihordta és ennyi.
Szerintem akár egy nagymama is lehet anya. Az unokája anyja, amennyiben ő nevelte.
Ne foglalkozz ilyen rosszindulatú emberekkel. Ráadásul szerintem még roppantul primitív is lehet, aki ilyen kijelentést tett.