Amit megbántam az életben... (beszélgetős fórum)

Szóval, hogy teljes legyen a kép hosszú ideig voltam házas. Született egy gyönyörű lányom, éldegéltünk hárman ahogyan azt szokás. És a hetedik évben megbolondultam. Úgy éreztem életem párja nem törődik eléggé velem. A legkülönbözőbb módokon próbáltam felhívni magamra a figyelmét, szóval, könyörgéssel, elkeseredett hallgatással. Sajnos nem volt elég, innen közvetlenül a pokolba vezetett az út. Gyűlöltem magam, a testem (valamiért azt gondoltam a testsúlyommal van gond) szépen lassan magába szippantott az alkohol iránti függés, a bulímia, az anorexia később.(mindebből állítólag a férjem semmit nem vett észre). Reggel elvittem lányom az óvodába és felbontottam reggel 8.45-kor az első sört) Mire oviba kellett menni kijózanodtam. Ez is kevés volt. Egy délutánon vásárolni mentem a barátnőmmel és leszólított egy fiatalember: - Hát te miért nem vagy a strandon? - kérdezte. A kérdést hosszú beszélgetések sora követte, majd "azthittemszerelem". Így történt, hogy elhagytam a párom és elvittem magammal a gyermekem. Három hónap múlva azonban úgy kellett döntenem, hogy visszaengedem az otthonába, a barátaihoz, a fészekbe, ami biztonságot nyújt, ahol felnőtt. Azt hittem belehalok. Még most is azt hiszem néha. Most új fejezethez érkezett az életem. Semmim nincs, se lakás , se párom, gyermekem is csak meghatározott időszakokban. Nem könnyű. És hogy csak az én hibám volt-e? Hát ítélkezzen más. Megpróbálok most minél több időt a gyerekkel tölteni. Ennyire van lehetőségem. Másra nincs. Ennyi a feladatom az életben. Hogy készen álljak, ha baj van.

...hogy 2.szor is férjhez mentem. :-((

Elmentem olyan rendezvényekre, amire nem is lett volna muszáj és ha nem teszem akkor soha nem ismertem volna meg azt az embert, aki rég elfeledett érzelmeket keltett bennem és ez a mostani helyzet megelőzhető lett volna. :(

Amit nagyon bánok, és bánni is fogom, hogy nem becsültem meg a barátaimat. Most igyekszem, mi tőlem telik, de azt a pár évet sohasem fgom magamnak megbocsátani.

Voltak olyan lehetőségeim amiket nem használtam ki.

A házasságom.

az már lassan 18 éve történt...mindenesetre azt bánom a mai napig a legjobban

sok olyan van

segítőkész vagyok és ezzel sokan visszaélnek

A jónak ítélt rossz döntéseimet!

Van egy jó pár dolog amit nagyon megbántam!

túl sokszor hallgattam a szivemre

Hogy másokra jobban odafigyeltem mindig mint magamra..

Sokszor nem hallgattam arra a belső hangra, pedig nagyon kellett volna.

Az elmúlt 5 év,amit elpazaroltam a pasimra

Az a két év, amit a volt barátomra pazaroltam el.

hogy akkor ott voltam és nem tettem ellene.

Hogy gyakran a szám jár(t) előbb, mint hogy gondolkodtam volna...

Sorstársam... Sajnálom... :(((

Az utolsó soraid rám is jellemzőek...

nem az,h megbántam de alakulhatott volna másként is az a nap mikor megismertem a mostani páromnak nevezett sakált.

Mindig úgy próbáltam élni, hogy inkáb azt bánjam meg amit megteszek, mint azt amit elszalasztok. Ennek köszönhetően egész jó a balance. A múltunk formálja a jövőt, nem semmit nem bántam meg, minden helyzetből ki lehet szemezni a pozitívumot.

Hogy nem kezdtem el hamarabb élni.

Hogy nem voltam huszonéves koromban egy kicsit talpraesettebb és nem éltem a saját életem! Mindig fontosabb volt,amit a családom mondott... Kimaradtam úgy érzem sok mindenből a főiskolás évek alatt is!!! Nem tudtam barátokat szerezni, mert még 21 évesen is este 10-re (!!!!!) otthon kellett lennem!!!! Emiatt tartok ott, ahol tartok, hogy anyámmal lakom, nincs elég önbizalmam, illetve ha úgy érzem van, azt is elszúrom... Nincsenek barátaim... Soroljam még????

Azt utóbbi 2 évben sokat gondolkodtam ezen. Ugyanis a férjem elhagyott, ráadásul a házasságunk alatt is teljesen elhanyagolt engem is és a gyermekeinket is. Azt azonban mégsem bántam meg, hogy hozzámentem, hiszen akkor nem lennének a gyerekeim, akiknek köszönhetem azt, hogy most van szakmám, van állásom. Viszont azt nagyon megbántam, hogy sosem foglalkoztam magammal eleget. És bizony ennek meg is van a következménye, felszedtem 30-40 kilót. És még mindig nem tanultam a hibámból, mert még mindig fontosabb pl. a munkám, a gyerekeim, és mások véleménye.

férjhez mentem.