Amit megbántam az életben... (beszélgetős fórum)

Persze, ez annyira emberfüggő.

Vannak olyanok akik háttérbe húzódnak és nekiállnak gondolkozni, aztán vannak olyanok akik nem állnak meg...és így jutnak el valahova.

Mindenki másmilyen.

Ja,azért igyekszem más szemszögbe is belehelyezkedni.

De kinek milyen a problémakezelési stratégiája, ez valóban tapasztalatok kérdése:)

Mondod Te, mert neked ez a tapasztalatod.

Nekem más.

Nagyon ritkán vagyok úgy, hogy nem tudok dönteni.

Rossz döntés az nincs.

Ha azt érzi az ember hibázott, akkor lépéseket kell tenni a kijavítására.

Ha azt érzi az ember nem hibázott: értelemszerűen nem kell tenni semmi.

Ha pedig nem tud dönteni akkor jómagam tapasztalataiból okulva semmit sem kell tenni.

Szerintem.

A rossz eseményeknek is mindig van értelme hosszabbtávon is, egy akkor rossznak tűnnő döntésemet, gondolatomat nem bántam meg, hisz akkor nem lehetnék most ott ahol tartok, és nem lennék az aki...

Sajnos gyakori, hogy az ember a jelen pillanatban ragad bele, azaz a jelen rossz dolognak később is csak a rossz, nem pedig a "hasznosítható" oldalát látja:(

:)

Igen. Meg kell tapasztalni a jelen által kínált lehetőségeket.

Briguc ne sajnáld hogy nem vagy angolon mert nem olyan jó.

én azt bántam meg hogy elkezdtem szinezni a hajam.

Hogy annyit nyavajogtam, és hogy képtelen voltam a mának élni. Nem tudom, hogy akkor minek kell szomorúnak lenni, amikor valójában semmi okunk rá.

Aki néha ilyen cipőben jár, annak azt kívánom, hogy csak a jelenre koncentráljon...a jelenben biztosan boldogok lehetünk, a jövő pedig kiszámíthatatlan.

Megbánásaim röpke listája:

--Miért nem fogtam be a pofám?

--Miért fogtam be a pofám?

--Ennek miért kellett bevernem a képét?

--Ennek miért nem vertem be a képét?

--Ezt a pasit kihagyhattam volna az életemből...

--Ezt a pasit miért kellett kihagynom a életemből?

És még sorolhatnám...

Minden életnek megvan a maga feladata. Úgy ahogy minden embernek megvan a maga karmája. Miért nem gonodlod végig, hogy a tiéd mi lehet?Lehet pont az, hogy szemét helyzetekből is ki tudj mászni, és ennek ellére oldognak lenni, teljes életet élni.

Eddig szerinted nem jött össze, de szerintem nem állsz rosszul.

Nagynéném 35 éves. veled egyidős. Most lép ki a sokadik szar kapcsolatából. Erre kivételesen ráment 10 év munkája. Nincs lakása, nem elsz kocsija, mert volt olyan buta, hogy semmi nincs a nevén. És azért vált. Nincs gyereke, pedig évek óta szeretne, de valahogy nem jött össze. és dolgozik mint az állat, és ennek ellenére most előről kezdhet mindent. Mert neki eza karmája. Ezt kellet végigcsinálnia ahhoz, hogy most egy boldogabb életszakasza elkezdődhessen. Érdemes figyelnia hangokra, hidd el. :)

Mindenkinek: köszönöm a bíztatást, lányok, de ez nem fog segíteni rajtam. Elcsesztem az életemet 18 éves koromban, mostmár késő, öreg vagyok a tanuláshoz, és pénzem sincs hozzá.

Nem bánom a fiamat, csak azt, hogy kitől van.

Ron, megbántad, elhisszük, de attól egy percig nem lesz Neked jó, ha eszed rajta magad, sőt, egyre rosszabb paszban leszel! Lehet fiatalabbak vagyunk, lehet nincs mögöttünk házasság, de úgy gondolom, hogy ez pont az, amiről beszéltünk. Ha át tudsz rajta lépni, akkor máris nem annyira nehéz, máris nem vagy elkeseredve annyira.

Melletted áll mindenki, segítünk, ahogy tudunk.

Kedves Roni!

Soha sem késő!!!

:(

Sajnálom, hogy így látod.

Sok embernek még az sem adatik, hogy gyereket szüljön.

Az igazság pedig az, hogy tanulni sosem késő, viszont bizonyos kor felett gyerekeet összehozni sokkal nehezebb.

Inkább fogadd el a helyzetet. Akkor így döntöttél, biztosan oka volt.

Gondold át a dolgokat, tűz ki célokat magadnak.

Először kicsiket!

Szia roni,

egyetemre még most is mehetsz, vagy főiskolára.

Én ugyan egy évvel fiatalabb vagyok nálad, de 31 évesen mentem főiskolára - azt tanulom amit mindig is szerettem volna, de korábban nem volt rá lehetőségem - és idén végzek.

Te jó ég...azt is bánod, hogy van egy fiad????

Nekem nincs gyerekem...

Azt, hogy megszülettem...

A házasságomat, a szülést, azt, hogy nem mentem egyetemre, amikor lehetett volna...

Remélem, a köv. életemben okosabb leszek...