Amikor várod... de nem jön... (beszélgetős fórum)

Kedves Tüdruk!

Bíztatni szeretnélek, hasonló cipőben jártam én 3 éf bő féleven át.

Minden rendben volt, senkinek semmi baja, én a meddőségitsem hagytam ki.A sok macerát leszámítva nem oylan borzasztó az. De a remény és a cslódás az változatlan.

Én sosem hitten komoylan hogy lelki okai lennének.Bár valóban már 1 másfél év után a padlón voltam.MOst 16 hetes a pocakomban ababa...uygan úgy aggódtam ahoygan te leírod, és most is.Valahoyg az általad írtak alpján az öröm és végtelen boldogság sem tud kijönni rajtam, bár már oldódom.TÚl sok volt ez a 3 és fél év gyötrelem és vágy.

Nekem az inszeminációk sora sem segített.Én abzsolult orvostudomány párti vagyok és földhöz ragadt, de rábeszélt egy barátnőm, hoyg menjek el egy emberkéhez aki masszírozásal gyógyit.Rá eg yhónapra terhes lettem.Sokakon segített már, endometriózison, pajzsmirigyen, és meddőségen is.

A csoda valóban megtörtént velem, és azóta mindenkit szvíből őszintén csak erre buzdítanék, hoyg menjen el hozzá.Nem kuruzsló nem pénz vadász, egy idős öregúr, aki csak segít népi eszközeivel, a kezével.

Szívesen írok privátban róla neked is és bárkinek kai érdekődik.Úgy kell ezt elképzelni minth aaz idegpályákat gyúrná át.Állítom, ma sem lenne gyermekem, sőt soha, igen is meddő voltam mert minden egészség és jó működés ellenére nem lett gyermekem.Holott már van egy lányom, ak spontán probléma nélkül jött anno.Nem értetem miért nem lehet több, beletörtem és tönkrementem a vágyba.De remélem ez a pici megmarad nekem, és lassan meggyógyulok.... vele.

Hát tudod, valami megmagyarázhatatlan érzés kerekedett bennem a cikk elolvasása után. Aztán elkezdtem olvasni a hozzászólásokat, s amikor oda értem, hogy "Azóta kopogtatott hozzánk a gólya", hát elsírtam magam!

Sosem értettem a világnak ezt a gonosz részét! Hogy aki igazán vágyik rá, annak nagyon nehezen sikerül, akinek meg könnyen összejön, gondolkodás nélkül dobja el magától... TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!

Sokat gondolok majd Rád, rátok! Szívből kívánom, hogy minden rendben legyen!!!

Nagyon sok kitartást kívánok neked.

Mi nem idén, hanem 3 éve vesztettük el ugyanígy egy babát. Sajnos azóta sem jött össze. Sőt nekem teljesen fel is borította a hormonháztartásom. De egészségügyi okot egyenlőre nem találtak, annyit tudok, hogy a progeszteron szintem nagyon alacsony. Néha nagyon elkeseredek emiatt, de aztán összeszedem magam megy az élet tovább.

Ezt nem Tüdruknak írom (hiszen ő pont nagyon szeretne babát), csak általában ez jutott ez a szép cikk kapcsán eszembe..

Egy nagyon fontos dolog sejlik ki ebből az érzésvilágból (bár tudom, hogy ő most nem erre értette)..

...Talán pont ezért kellene elvállalnunk néha azokat a babákat, akik "nem jókor, vagy percre tervezetten" jönnek, de azért még vállalhatók lennének.. Pont azért, mert ez nem midig a mi akaratunkon múlik, és akkor kellene örülni, megpróbálni átállni, amikor kapjuk. Még mindig könnyebb pénzt-munkát picit átütemezni, mint később szembeszállni a "természettel"...

Tüdruknak meg kitartást és teljes gyógyulást!!

Jaj, de jó!!! :-)

Mi ugyan "csak" egy évet vártunk a babánkra, de amikor összejött (egy vetélés után) én minden este elalvás előtt elképzeltem őt a méhemben, mekkora lehet, milyen a környezete. Szuggeráltam hogy kapaszkodjon erősen, el ne engedje anyát és növögessen. Szóval olyan agykontroll-féle mantrákat hajtogattam nap mint nap.

Egy hete múlt öt hónapos.

Sziasztok lányok, nagyon köszönöm a hozzászólásokat. Hihetetlen, hogy milyen sokan mentek / mentetek keresztül ezen.

Olyan gonosz dolog, amikor látszólag minden rendben van, aztán ...

A legszarabb az volt, amikor mentem a kórházba befektettek egy abortuszos csaj mellé. Az a fájdalom... hát az borzalmas volt. Közben hallottam a felsiró babákat, akik megszülettek azon a napon. sosem fogom elfelejteni, de szerintem ezzel mindenki igy van.

A cikket aznap irtam, amire ki voltam irva.

Azóta kopogtatott hozzánk a gólya, de még igen pindurka. Nem is nagyon beszélek róla senkinek, és még félve örülünk neki.

Kitartást kívánok neked én is hasonló cipőben járok, de sosem szabad feladni, mert igen is minden nőnek jár az anyaság öröme.

Ne add fel ha kell menj el végletekig orvoshoz, olyan nincs, hogy nem lehet, hiszen nem egyszer lehet olvasni, hogy a meddőnek nyílvánított nők is boldog akár 3-om gyerekes anyukák már.

Jó ide és igaz jogos mondás: A remény hal meg utoljára..

Sok sikert és hidd el neked is lehet még kisbabád!:-) Jah és nekem is:-)

Nagyon sajnálom ami történt Veled kedves és amin kersztül mész. Nekem is volt vesztésem tavaly ilyenkor,most a 14. hétben vagyunk és kb 5ös TSHval estem teherbe, az nem minden hisz a T3 és T4 a fontosabb,de ha szeded a Letroxot,helyreáll.

Én alig tudtam feldolgozni a tavalyit és akkor is végig kétségbeesett,szorongó idegbeteg voltam mikor terhes lettem,nem tudtam miért. Aztán kineziológushoz fordultam,tudom kevesen nyitottak erre,de nekem bejött. A baba is sikerült és én is nyugodtabb vagyok. Ne add fel,bár tudom nagyon neház:(

Szia!

Tudom min mész keresztül.Nekünk is nehezen jött össze a baba.Tavaly októberben pozit teszteltem,majd mikor harmadjára mentem a dokihoz uh-ra már nem élt.Szintén kórház.Padlón voltam.Elhatároztam hogy hamarosan újra terhes leszek.De nem így lett.Rávettem magam hogy megnézetem magam mindenhogyan.Eldöntöttem hogy nem erőltetem a baba dolgot.Miután ezt elfogadtam magamban,csoda módon már megfogant a kisbabánk.Pont egy év telt el a 2 terhesség között.

Tele vagyok félelemmel,hogy elveszíthetem őt is.Ma vagyok 9+2 napos.Tavaly ekkor halt el a babám.Alig várom hogy mehessek a nőgyógyászhoz,és megnyugodhassak.De az még 2 hét.

Szia,

sok sok erőt és kitartás kivánok én is, nálunk 3 és fél éve ne jön a baba, de nekem endometriózisom van valószinű azért. Én most kezdtem bele az első lombikunkba, most ez minden reményünk, mert nekem spontán már nem lehet gyermekem sajnos! Ha egyszer ti is elkezditek, nagyon sok sikert kivánok!