Amikor nem jön a baba... (beszélgetős fórum)

A T4 ref.értéke 11.5-22.7 között van.

Hát egyrészt nagyon hálás vagyok az útmutatásért,mindenképp megkeresek egy endo dokit legkésőbb jövőhéten. Másrészt viszont megijedtem kicsit. Ilyesmikbe bele sem gondoltam. Valamiért 100%ig megnyugtatott,hogy a dokim azt mondta,minden tökéletes. Azt hinné az ember,hogy mikor annyi pénzt ott hagy,legalább megmondják,ha valami nem stimmel és nem saját magának kell kitalálni a dolgokat. :/

Hát köszönöm még egyszer,mindenképp utána járok a dolgoknak,ha érdekel esetleg valakit az eredmény 1-1 vizsgálat után, mindenképp megírom.

Azért mert nőgyógyász nem ért hozzá.

Endokrinológus kell, 3 pontos cukor és inzulin terhelés után.

Ha ez éhgyomri inzulin, akkor magas. 5-ig jó.

Nem jelent automatikusan gyógyszert, hanem diéta sport is elég lehet, de ez még vaktában lövöldözés 3 pontos nélkül.

Ne haragudj,hogy most kérdezek vissza,de akkor ezek szerint az inzulin szintem van olyan magas,hogy kizárja a teherbeesést?

Amint tudok,elmegyek majd terheléses vizsgálatra is,de kicsit megijedtem. A dokim miért mondta,hogy tökéletes minden eredményem?

Amit pedig előttem is leírtak: az,hogy "ne stresszelj és összejön" a legnagyobb marhaság....

1 évig minimális stressz sem volt bennem a dolog miatt,sokszor azt sem tudtam,a ciklusom hányadik napján tartok. De 1 év után már felmerül az emberben,hogy lehet,hogy van valami hiba a rendszerben és ha továbbra sem sikerül,akkor teljesen mindegy ki mit mond,mindegy hány éves vagy, 20,30,40, a sikertelen hónapok ugyan úgy megviselnek. Ezt pedig nem fogja soha megérteni az,akinek nem vágya és ösztöne a dolog és aki nem élte át ugyan ezt.

É nem szeretnék ezen vitázni. Ha valaki tényleg szeretne gyermeket (nem azért,hogy "legyen,mert milyen az,ha nincs",hanem tényleg vágyik rá),nem úgy fogja fel és éli meg a dolgot,hogy "de szép cipő,de jó lenne megvenni,de kár,hogy nincs rá pénzem". Ez nem így működik. A gyermek utáni vágy több annál,amit a Hangoskához hasonló emberek látnak. Persze nincs gond azzal,ha valaki nem akar gyereket. Ezt mindenki maga dönti el. De senki ne ítéljen el azért,mert én nem így érzek. Azért,mert nekem nem úgy esik a dolog,hogy "ha lesz akkor jó, ha nem,úgy is jó". Ennek semmi köze ahhoz,hogy párommal hogy jövünk ki. Ha kialakul valami probléma,az gyerek mellett is és gyerek nélkül is ugyan oda vezet.....

Engem nem az zavar,hogy van,akinek mindegy a gyerek téma,mert az ő baja. De nincs szükségem fölösleges nagyzoló megnyilvánulásokra.

A sokadik ilyen jellegű fórumon tett hsz-ed után komolyan kérdezem:

Valóban úgy gondolod, hogy annak, aki "nem görcsöl" a dologra, tutira összejön a baba?

Nekem mindenhonnan az jön le, hogy TE próbálsz a mai kor trendjének görcsösen megfelelni, ezzel a "kettesben is szép az élet" hangoztatásával, amiket jellemzően olyan fórumokban teszel, ahol csupa olyan ember van, akik küzdenek a gyermekáldásért.

Látod, én megértelek, hogy kell neked a leplezett sikerélmény (na, nekem sikerült spontán, semmit nem kellett tennem érte, mivel én ilyen szuper vagyok).

Azért érdekelne, miért érzel folytonos vágyat, hogy ilyen fórumokhoz szólj? Ugyanezeket a kijelentéseidet írhatnád az általános témájú topicokhoz is, és akkor nagyon sokan nem éreznék úgy, hogy egy érzéketlen, tapintatlan nő vagy. Ami egyébként fullra igaz.

A szabad thyroxin a T4.

Az IR kényes téma, azért kell 3 pontos, hogy látszanak a görbék, az egymáshoz viszonyított értékek. Az, hogy mi van írva a papíron referenciának, az nem mérvadó, mint ahogy a HOMA index sem! Valaki itt asszem leírta jól a határokat. 29-es nulla perces inzu, már rendesen IR például.

Ehhez egy jó endokrinológus kell, nőgyógyász nem fog semmit tudni kezdeni ezzel.

Ezért kérdeztem a T4-et-t is, mert a ref.tart felső harmadában kell lennie, akkor jó! Babához a TSH 1-2 között kell legyen, hiába 4 a ref.tart. felső értéke.

Inzulin és pm hormonok nem ciklus függő.

Ne sajnáld, látod mégis csak jót tett.

Igen, ilyenkor muszáj néha egy-két kijózanító pofont kapni :)

Az eredményeiddel kapcsolatban:

Mennyi a T4 ref.tartománya? A TSH annyira nem vészes, de a T4 a döntő. ATPO-t is kellene nézni.

Inzulinod már most látszik, hogy magas (5-ig jó), de mindenképp egy 3 pontos cukor és inzulin terhelés kell, ez így nem elég.

A HABAB előtt én mindenképp elmennék átjárhatóságira, trombózis panelra, egy pár antitestet nézetni, de az autoimmun és infertilitás panel lenne az igazi.

Ureaplasma, miycoplasma, egyéb STD betegségek szűrésére. És van még a genetika, illetve ha nem tudtok HABAB-ra annyit költeni, akkor egy NK funkció vizsgálatot.

Ha ezeknek most neki állsz, TB-n keresztül, akkor is kb fél év lesz, mire minden meglesz, és van egy csomó, amit a TB nem is finanszíroz.

Párodnak meg mielőbbi sperma vizsgálat.

Köszönöm a véleményeket. Teljesen egyetértek veletek,valóban rossz ez a "strucc politika" amit jelenleg csinálok. Egyrészt ezért is szántam rá magam az átjárhatóságira. Nem akarok fölöslegesen várni a hónapokra. Most is megakartam adni az esélyt,hogy hátha,de ha nem megy hát nem megy.

Nem akarok bonyolultabb vizsgálatokat míg nincs meg az átjárhatósági és a sperma vizsgálat. Ha ezeknél sincs gond,akkor viszont megindulunk nagyon a különböző kivizsgálások irányába. Amit olvastam,az a HABAB (azt hiszem),elvileg összeférhetetlenséget is néznek,bár az ára kicsit húzós.

Hormonvérvételen voltam,a doki szerint minden rendben. Nem nagyon értem,nem is néztem utána,az az igazság,de megpróbálom leírni az eredményeket.

TSH - 1,859

szabad T3 - 6,04

szabad thyroxin - 13,53

LH - 5,36

FSH - 6,03

prolactin - 354

oestradiol 225

17-alfa-OH-progesteron - 2,64

testosteron - <0.69

inzulin - 12,6

szexhormont kötő fehérje - 66,9

DHEA-szulfát - 5,97

Ill. volt a ciklusom végén is 1, itt a progeszteront nézték, 33,10 lett az eredmény.

Tudom,hogy butaság ennyire egyedül éreznem magam a problémámmal,és sajnálom is. Sajnos az elmúlt időszakban elég sok minden összejött,elég stresszesek vagyunk és ez kihatással van nagyon erre a témára is nálam lelkileg. De tényleg próbálom kicsit felpofozni magam.

Sajnálom,és köszönöm a helyrerázást. Azt hiszem erre volt szükségem (bármennyire is butaság).

:)

Barmilyen csoportba belepsz, megkapid a lrlki tamogatast, hiszen egyert kuzd mindenki es nagyon osszetartoak a lanyok.

Emellett rengeteg informaciot fogsz szerezni vizsgalatokrol.

En is igy jutottam el, ennek koszonhetem hogy kiderult valami gond.

Figyelj tudom most nagyon nehéz, jártmaé nis a Te cipődben. 2 év volt mire sikerült teherbe esnem.

Kiemelném, hogy a doki szerint minden oké volt mindkettőnknél. na ez az oké azt jelenti ,hogyén pcos és IR-s vagyok, csak ezt a dokik nem szeretik kivizsgálni. Magamtól kellett kitalálni ,hogy kihez kellene fordulnom.

A siekrtleneség jó okai: pajszmirigy gondok (alul vagy túlműködés, vérvételes papíron TSH 1-2 között ideális), IR-inzulinrezisztencia, itt terheléses cukor vérvételt csinálnak, ahol nézik az inzulin szintet is, a 0 perces 5-ig jó, a 120-as terhelt 25-ig, e felett IR-ről beszélünk, diétázni kell rá. A PCO társbetegség, visztás petefészek, rendszertleen mensi a fő jellemzője. ez vonza, hogy nincs minidig peteérés és pl barnázol mensi előtt, amit pedig a progeszteron hiány okoz. ezekhez kell találni egy jó endokrinologust, aki kiírja a vizsgálatot és ki is tudja értékelni.

Ezeket nézték nálad?

Férj vizsgálta is fontos, egyre több a pajzsmirigybeteg férfi. No meg ott a sperma is, ma még 10-15 millió jónak számit pár éve 120 millió volt, aztán már csak 60, ma már ez sem számít olyan rosszanak.

Illetve amit még érdemes, immonologia, getentika. Én trombofilia irányába mentem el, azt nézettem, ahol ki is jött, hogy örökletes véralvadási zavarom van. Sajnos ideiág csak 2 vetélés után jutottam el. Érdekes módon az első terhességnél ez nem okozott gondott, a többinél valószínűleg ez volt a probléma.

Egyébként volt átjárhatóságim is. De én a Hycosit választottam. Az sokkal kiméletesebb, nincsnek fájdalmak, altatás, kórházban fekvés.

Struccpolitika. Homokba dugjuk a fejunket.

Hidd el megjobban ledaral.

Hulyen hangzik, de ha talalnak okot mar az is megkonnyebbules, hogy van merre elindulni.

Ne csinald ezt magaddal.

Szia!

En nagyon szivesen megosztanek veled tapasztalatokat, tanacsokat, de ebben az ezoterikus maszlagban en mar nem hiszek.

De! Ha megis elfogadsz egy tanacsot!

Nehez lelkileg nagyon, sokszor padlot fog az ember, de ha nem ugy all neki a dolgoknak hogy menni kell elore es mindent kiderteni, hanem a sebeit nyalogatja, akkor nagyon sokszor padlora fog még kerulni es esetleg ott is marad.

Ezt nem bantasbol irom. Kb annyi ido van mogottem is, alap kivizsgalasok megvoltak, ami jo, igy dacoltam mindennel, mert megy ez nekunk siman is. Aha! Hat nem. Ket evet pazaroltam el, es nekem az idom is keves, nagyon banom.

Ismeretlen eredetu meddoseg nincs. Nagyon sok vizsgalat van. Rengeteg. Es kezeles is.

Jol gondold meg, hogy melyik reszevel foglalkozol inkabb, mielott raeszmelsz hogy hanyszor 21 honap ment el.

En ezt jvasalom. Nem a sikertelenseg kiemeleset es egymas patyolgatasat mert az konkretan nem visz elore. Patyolgatunk,de kozbe haladunk!

Ha ennyire nehezen eled meg lelkileg, keress szakembert, az is sokat segit. Vannak tapasztalt, konkretan meddoseget megelt terapeutak, azokat javaslom.

Mindannyian átéltük már ezeket, akik régebb óta próbálkozunk babával. Nekem is volt mindenféle időszakom már, és tudom, hogy nem egyszerű. Ha kiderül valami, azt legalább lehet orvosolni, olyan fejlett már ma az orvostudomány, sok mindenre van megoldás. Ha nem derül ki, az talán nagyobb baj, de kár előre aggódni olyanon, ami még meg sem történt. Elég lesz akkor elkezdeni a megoldáson gondolkodni, ha megvan az eredmény. Kitartás!

Nem mondtam, hogy ne panaszkodj, hogy ne érezd magad rosszabbul most, de tényleg hidd el, hogy monotonon menni kell előre, tovább, pont azért, hogy ne kelljen 8-10 évet várni a gyermekáldásig.

Ahogy leírtam, nekem is rengeteg fóbiám van, és én is elgyengülök néha. De saját magadnak kell megtalálnod azt a segítséget, ami kiráz ebből a helyzetből. Lehet ez akármi, ahogy írtam is, engem a fórumok olvasgatása például felráz.

Eddig nem nagyon nyavalyogtam ezen az egészen,de 2 hónapja egyszerűen összezuhantam és belemerültem az önsajnálatba,a negatív gondolatokba. Félek,hogy kiderül valami gond van,félek attól is,hogy semmi sem derül ki és akkor hogyan tovább.... Tudom,hogy minden fejben dől el,tudom,hogy a 21 hónap még lópikula ahhoz képest,amikor 7-8-10 évet is várnak a babára. Nyilván nem hasonlítom magam hozzájuk és minden tiszteletem ezeké a nőké,hogy túlélték ezt az egészet.

De az érzéseket megélni néha nehéz. Legalábbis nekem néha nagyon nehéz.... Persze ez lelki eredetű és mindez fejben dől el,tudom,hogy lehetne sokkal rosszabb,tudom,hogy van akinek rosszabb és sorolhatnám,de ez nem mindig segít. Az,hogy XY minden gond,nyavalygás és lelkizés nélkül túlélte azt a 8 évet,mire sikerült a baba,nem jelenti azt,hogy mindenki képes erre. Nem mindenki olyan stabil és folyton erős lelkileg,hogy olyan könnyen túljusson dolgokon. Pont az ilyen embereket akartam felszólítani ebben a fórumban,hátha kicsi helyrerázzuk egymást,mivel csak az értheti meg és érezheti át teljesen,aki ugyan így küzd néha a saját lelki gyengeségével.

Nem gondolom,hogy a szülés vagy a gyermeknevelés lelki része szóba hozható itt. Ha valaki 1 kalap alá veszi ezeknek a lelki oldalát,az már régen rossz.

Szia, szerintem eleve a hozzáállás a rossz, nem a sikertelenséget kell kiemelned a helyzetből, hanem meglátnod a lehetőségeket. 21 hónap után, remény nélkül be fog darálni ez a dolog.

Mi 2 éve próbálkozunk babával, sokáig én is csak hitegettem magam, hogy majd jobb lesz, majd most sikerül, majd most talán, majd a következő hónapban... Aztán elmentem pár vizsgálatra, ami után megint nagyobb szünet következett. Az idő telt, a dolgok nem haladtak előre, így idén májusban úgy döntöttem vége, le kell küzdenem a félelmeimet ha gyereket szeretnék.

Sajna a bürokratikus rendszerben nagyon lassan őrölnek Isten malmai, mire eljutsz egy diagnózisig, hónapok, évek telnek el. Minél hamarabb vedd fel a kesztyűt, és ha babát szeretnétek kezdjétek el a kivizsgálásokat. Keress fel egy meddőségi centrumot, oda bejutni sem 1-2 hét.

Milyen vizsgálatokon voltál? Párod sosem volt még spermiogramon? Azt se húzd, ne 1-2 hónap múlva menjetek el, hanem kérj időpontot azonnal. Gondolom, ha frusztrál, hogy 21 hónap próbálkozás után nincs még baba, akkor annyira nem értek rá időben. Milyen idősek vagytok?

Ha egy átjárhatóságit nem bírsz ki lelkileg, mi lesz a szüléssel, a gyerekneveléssel? Mi lesz, ha el kell jutnotok a lombikig? Az is nagyon megterhelő, testileg-lelkileg is. Olvasgass fórumokat, engem az mindig feltölt, ha arra gondolok, ezek a lányok-nők mennyi mindenen mennek keresztül egy hangos szó nélkül, egy nyávogás nélkül. Próbálj úgy hozzáállni a dologhoz, hogy a szülés sem lehet könnyű, azt is át kell élni, ahhoz képest egy-egy ilyen vizsgálat semmiség. Én is nagyon orvos-tű-vér-kórház fóbiás vagyok, de muszáj erőt venni magamon ha gyereket szeretnék. Szorítsd össze a fogad, és hajrá!

Nem dorgálni akartalak, csak szerettem volna felnyitni a szemed, hogy lásd, saját magad nélkül, pozitív hozzáállás nélkül nem fog menni a dolog! Hajrá!