Amikor az anyád bánt és terrorizál... (beszélgetős fórum)

Sértésnek vettem, mert nem szoktam beszólni senkinek, s ezt el is várom visszafelé is. Én is láttam, hogy párhuzamosan kommunikálunk.

Jó, hogy tisztáztuk. Köszönöm!

en azt ereztem abbol a forumbol, hogy o nem szereti igazan az anyjat, nem akar vele torodni, es ezert lelkiismeretfurdalasa van. az anyja szidasabol, jellemrajzabol akar egy kis bizonyitast, hogy jogos, mert az anyja elviselhetetlen es bantja ot

valaki ott leirta, hogy nem kell ezert rosszul ereznie magat, mert ha sosem volt jo a kapcsolatuk, az foleg az anyjan mult, es mar neki is megvan a sajat elete, ezzel egyetertek

en elhiszem, hogy az anyja olyan termeszet lehet, aki az agyara megy, mert normal esetben nem a gyerekre szoktak razuditani a maganeletuket. de ugy gondolom, ha komoly gond van, akkor tenni kell ellene, ha meg 'csak' idegesito es agyrameno, akkor viszont nem ugy kell hozzaallni, mint egy 5 evesnek, hogy meg kell hallgatni anyucit es szot fogadni, hanem felnottkent kezelni

meg lehetne siman mondani anyucinak, ha bunko hangnembe csap, hogy erre nem kivancsi, es leteszi a telefont, csak akkor hajlando vele beszelgetni, ha normal hangnemet valt. lehet, hogy parszor meg bunkoskodik es le kell csapni a telefont, de ra fog jonni anyuci, hogy ha meg beszelgetni szeretne, akkor bizony normalisan tud csak

azt a multkorit te sertesnek vetted, mert en viszont csak tenykent irtam viccesen, mert annyira elbeszeltunk egymas mellett. en nyomatekositottam, hogy te nem erted, mirol irok, egesz masra reagalsz, es igy futottunk par kort :D

nekem nem celom senkit megserteni, hiszen nem is ismerek itt senkit, meg alapbol miert lenne az nekem jo? igen, sokszor cukormaz, kedvesseg nelkul irom le a velemenyemet, foleg ha valakinek a sztorijat rondanak tartom. nagyreszt bele szoktam trafalni, es mindenkinek rossz az igazsag, amivel epp nem akar szembenezni. de en sem szoktam magamra venni, vagy besertodni, ha mas kemenyen ir nekem, rolam

nem vagyok kicsinyes sem, ha valakinek nem tetszik a velemenye, beszolok, de mas temaban egyezik a gondolatunk, nem kezdem el piszkalni csak azert is, mint itt sokan, siman egyetertek vele

ez a forumozas, velemenycsere nalam nem szemelyes ugy, sem potlas, sem frusztracio levezetese, egyszeru idotoltes melo kozben, agyszelloztetes.

Ebben nem vitatkozom, úgy látom ő minden segítséget megkapott, ha tovább is sírni akar akkor sírjon, nem követem a történetet, mert nincs miért.

Na látod, így már érthető a hozzáállásod. Én meg nem szoktam siránkozni, nem is volt nagyon kinek, s ha valaki nekem ilyent mondana jól képen törölném (nem, de megmondanám a magamét).

Azért csak leírom, ha már beszélgetünk: nem esett jól, hogy a múltkor a felfogóképességemre tettél megjegyzéseket. Nem vettem észre ilyen jellegű problémát magamon. :)

szerintem azert nordic egyaltalan nem beteg, csak dagonyazik a sajat megoldatlan gondjaval, ami igazabol nem nagy gond

nekem hasonlo esetben segitett, mikor azt mondtak, a sajat meg mas agyara is fogsz menni a panaszkodassal, vagy teszel valamit ellene, vagy hagyd abba a panaszkodast. es akkor tudatosult, hogy akarhanyszor mondom el, ki a problemat, nem fog valtozni, pont abbol latszik, hogy mar regota fennall es nem valtozik semmi, valtoztatni meg en tudok, mas nem

szerintem nem baj, ha vitazunk, abbol lehet tanulni. azert, mert velemenyek kulonboznek, attol nem valik senki sem jobba vagy rosszabba :D

azert en arra tippelnek, ha nordicnak azt mondanak, lanyom, te hulye vagy, ha az anyad csak cirkuszol, mert baromira raer, es te vagy az egyetlen, aki nem hajtja el a busba, hanem meghallgatja, akkor ne akadjal ki, hanem rakd helyre magadban. szanj ra annyi idot es energiat, ami neked belefer, turelmesebben tudsz majd hozzaallni, ha keretet szabsz neki

valoszinubb ez jobb tanacs lenne, mint kifejteni regenyekben, hogy az anyjanak milyen szemelyisegzavara lehet, szegeny nordic milyen borzaszto helyzetben van es csak adni ala a lovat

egy bizonyos ponton tul mar senki nem vallalhat felelosseget egy masik emberert, lehet az szulo vagy (mar felnott) gyerek

de azert az igazsaghoz az is hozzatartozik, hogy sok ember csak sir, neki milyen nehez az anyjaval, apjaval, parjaval stb., de igazabol nem akar valtoztatni vagy segiteni a masiknak. sokszor csak lustak tenni valamit

Ez is igaz, viszont így te is ugyanúgy bántalmazod..... Azzal nem segítesz egy érzelmileg beteg emberen, ha azt mondod neki, hogy hülye vagy.

A pszichológia nem egzakt tudomány.

Nagyon kíváncsi vagyok a személyiségedre. Sok a hasonlóság bennünk, ezért is konfrontálódunk.

en nem olvastam, hogy mikkel bantana az anyja. az elozo forumbol annyi derult ki, hogy az anyukaja a sajat helyzete miatt, a ferjevel kapcsolatban szenved, es tobbet szeretne lenni a lanyaval. biztos faraszto folyton hallgatni a panaszokat, de konkretan arrol nem irt, hogy mikkel bantja vagy terrorizalja, akar szoban is

de en ugy gondolom, ha valakinek megvan a sajat elete, csaladja, akkor nem hagyja elfajulni a dolgokat. hogy fer az bele valakinek az eletebe a munka, a parja mellett messzi tavolbol, hogy annyira terrorizalni lehessen? mert ha hagyja, hogy az anyja naponta tizszer felhívja egy oras panaszkodasra, ha van erre ideje, akkor megertem

Nezd, aki ilyen beteg, nem tud rola; akit meg taposnak folyamatosan, barmit is tesz, barhogy is vedekezik, probal kihatralni, haritani, a lelken esett sebeket nehez kiheverni meg akkor is, ha tavol van.

Szavakkal is nagyot lehet utni :(

en inkabb arra ertettem, hogy aki telefonon sirankozik, panaszkodik vagy akar szid, az nem olyan, mint amikor egyutt elsz valakivel, aki bant es terrorizal

ha en tenyleg ugy ereznem, hogy anyukam bajban van, akkor megtennek mindent, hogy segitsek. nem gondolnam azt, hogy bant es terrorizal, ha tudnam, hogy komoly baj van mogotte. nem lenne konnyu, de nem is magamat sajnaltatnam vagy panaszkodnek az anyamrol. es ha tanacs kellene, az is arrol szolna, mit tehetnek, nem arrol, hogy en szegeny

ha pedig tudnam, hogy nincs baj, csak ilyen elviselhetetlen termeszet, akkor redukalnam a telefont es a latogatasokat. felnott emberkent ha van sajat elete, ferje, nagy tavolsag az anyjatol, akkor azert ez nem egy nehezen kivitelezhetetlen dolog :D

Nem, nem vontam párhuzamot. Csak írtad, hogy nem érted, hogy miért nem teszi le a felnőtt ember ilyen helyzetben a telefont, én meg igyekeztem a legjobb tudásom szerint bemutatni egy ilyen helyzetet.

Aki csak sír és nem akar tenni ellene, azzal nekem nincs dolgom, ezért is nem olvastam át a másik fórumát.