Állandó veszekedés a párkapcsolatban. (beszélgetős fórum)
Amikor nem kamionozott volt ideje , de mára tul sokmindent egyszerre csinál, tul akarja überelni magát..... En mar szóltam neki mert van hogy este hazajon es be esik az agyba.......es amikor párszor rosszul érezte magát ugy kellett kerni menjen orvoshoz ha szeret minket.... Es az orvos is mondta neki ne akarjon csodát tenni, sportoljon, kapcsolódjon ki...... Most meg azert nincs ideje azt mondta hogy azon legyen hogy ezt elintezze, de mindig ezt mondja.
Én meghallgatnám a párodat is.
Teljesen jol látod a dolgot, próbáltam mar sokmindent csak az a baj hogy nekem allandoan feladatokat ad es ha valamit nem csináltam meg vagy mondom neki nem tudom majd megcsinálni akkor lehurrog
Én talán nem veszekedéssel, hanem mással éreztetném, hogy nem esik jól, ahogy viselkedik veled.
Azért azt szabadna tudni, hogy mindig is ilyen volt a párod vagy megváltozott?
Nem látjuk sehogy. Te érzel valamit, és ennek tükrében írod le a dolgaitokat. Reális rálátása itt senkinek nincs, így reális ítéletet sem fog tudni senki alkotni...
Mondtam parommal egyszer hogy idegenektől fogom megkérdezni hogy normális e hogy ilyen élet kritikus velem szemben es hogy másoknál ilyen nincs hogy igy viselkedik egy nővel, gyermeke anyjával. Ezert kérdem hogy ti hogy látjátok hogy nem vagyok telhetetlen sokravagyo.
Tudod, nem értem.
Régen minden szép volt és jó, harmonikus, aztán megbeszéltétek, hogy babát vállaltok, majd hirtelen minden megváltozott?? Mert akkor nagyon gáz...
Ha meg korábban is ilyen volt a természete, hát, akkor ezt korábban kellett volna végiggondolni, és megbeszélni, mit akartok az élettől, mit akartok érte megtenni.
Abban igazad van, hogy sokan örülnének, ha olyan anyagi helyzetben lennének, abban meg neked, hogy sokan nem örülnének, ha ilyen érzelmi helyzetben.
De ahogy ezek kialakulásában, a megváltoztatásában is csak két embernek van lehetősége: a párodnak és neked. Ha a párodnak jó így, nem akar változtatni, de te igen, akkor is meg kellene tudni higgadtan beszélni. Ha meg nem megy, és boldogtalan vagy, a gyerekkel se foglalkozik, háááát... De arra készülj fel, hogy mindig te leszel a hálátlan, mert ő elvileg mindent érted, értetek csinál.
Mi a kérdés? Ha nem bírod, hagyd ott! Ha nincs más lehetőséged, ne hagyd ott! Ennél többet szerintem nem tudunk mondani erről!
lehetne szidni a párodat, hogy mennyire nem törődöm és rosszul bánik vele, de valószínűleg mindketten túlhajszoltak vagytok, fáradtak és idegesek, ingerlékenyek. szerintem ne lovald bele magad a vitákba, a rossz életbe, inkább a jóval foglalkozz :) tervezd a munkát, hogy hogyan lesz utána, miket szeretnél. ha túlélitek ezt az időszakot anélkül, hogy olyasmiket tennétek, mondanátok, amit nagyon megbánnátok, valószínűleg minden a helyére kerül. bizonyára nem ilyen volt a párod ez előtt a sok munka és gyerek előtt, és bizonyára te sem ilyen voltál :)
lehet, amíg te egy bunkó, érzéketlen alakot látsz, aki gorombáskodik veled, ő egy elviselhetetlen hisztérikát lát benned, akinek semmi nem jó és mindenért veszekedni kezd. szóval nyugi, és próbálj kicsit lazítani, nemcsak elvárni tőle, hanem magaddal is foglalkozni :)
Nyilván ha valami neked nem jó, márpedig nem jó, azon neked változtatnod kell. Ha a társad ebben nem partner, akkor baj van.
Arról kérsz megerősítést, hogy jó e az, ahogy élsz?
Nem tudom miben lehetnénk segítségedre.
Sziasztok! Szeretnem mások véleményét kikérni, hogy most en vagyok e telhetetlen sokra vágyó e vagy nem. A problémám az hogy allandoan vitatkozik a párommal. Van egy 19 honapos kisfiam, terhességek elején o eldöntötte kamionozik fog, ( elsosorban nem a megélhetés miatt kellett elmennie kamionoznia) , mert amiből élünk az az auto vásárlás es eladás, világ életében ezt csinálta. Visszatérve, igy terhesen is sokat voltam egyedul a sok itthoni dolgokkal, volt hogy kerekeket pskoltam meg ilyenek.amikor itthon volt akkor meg az autókkal foglalkozott. Sokszor vitáztunk mar akkor hogy en nem tudok kamionos barátnő lenni mert érzelmileg nem bírnám. Most mar 19 honapos a fiam, tok egyedul erzem magam:-( most mar kulfoldon nemetorszagban lakunk, a gyerek jövője miatt meg azert hogy a parom tobbet tudjon velunk lenni. Kint is kamionozik de abból jo hogy hétfőtől péntekig dolgozik es van hogy valamikor otthon alszik, a fuvarttol számít. Itt kint ebből élünk, de o németül tud es mondta hogy nem fog élete végéig kamionoznia. Nem rossz ember o mielőtt azt hinnetek, csak neha osztja a dolgokat ahogy o szeretne. Kicsit most zuhant am magamra, mert haza jöttünk magyarba 2 hétre es konkrétan semmit nem foglalkozott velunk. Strandot megszerveztem de nem tudtunk elmenni mert dolga volt, játszó házba meg nagy nehezen eltudtunk menni késő délután, meg voltunk 2x picit csonakazni. A tobbi időt en meg a gyerek együtt töltöttük. Jaaaa es a szabadság slatt 2x kiment nemetbe hogy autot hozzon haza. Ma ert véget a szabadság es ennyi volt kezdődik minden elsorol. Sajnos semmi segítségemre nincs. Ma is vitatkoutunk , ráadásul rosszul esik mert mindig hangosan kiabál kint a kertben es a lakásban is ..... Minden Szomszed hallja, hogy "utalja a hülyéket"..... Szarul esett hogy lejárat mindenki elott.igyrkszem neki mindenben segiteni ha autot kell vinni egyik helyről a másikra, valahova elvinni, egyebekben is. Ha véleményem van akkor azon atsiklik mintha nem is hallotta volna. A fiam miatt is feszült, stresszes vagyok mert nehez igy tok egyedul, a gyerek korul semmibe nem segit, Anyának lenni nem nagy feladat munka mondta ezt is, nem mondja ki de sokszor éreztette hogy anyagilag fuggok tole.....mar nagyon varom hogy dolgozhassak mert mondtam akkor o is ki fogja venni a részét a gyereknevelesbol.sokat sírok miatta mert allandoan csak a hibaimat vágja a fejemhez, dicséretet nem kapok ami eleg rossz. Ha a házimunka ra nem volt idom mert a gyerekkel kirandultam es főztem neki akkor látványosan neki kezd es utana vitába torkollik hogy porszívózas csak 15 perc, stb...... Nem vagyok tökéletes en sem de ha nemet mondok valamire akkor szidkozodik meg mondja hogy majd en is igy kérjek tole valamit. Amiota megszuletett a fiam azóta csak rövidebb távokra szeretek vezetni, tehát nem szeretek 200 kimért vezetni. O ezt nem érti meg es mindig ilyenekre akar befogni engem mivel kint nemetorszagban is autokat vesz hetvegen ugyhogy hetvegen is dolgozik es nem kis csaladi programunk van. Nagyon faj hogy ennyire nincs ideje ránk. Volt hogy vigyázott picit a gyerekre de o szerelt a gyerek meg tiszta kosz volt. Szoktam duzzogni mert van hogy órákat kell ra várni hogy eltudjunk indulni.kisse kikeszultem es lehet depressziós is vagyok. Meddig varjak hogy velunk is foglalkozzon? Kérdeztem tole mit szeret bennem, nem tudott választ adni. Meg hogy mikor csókolt meg ugy igazán rendes csokkal, azt se tudta, es hogy mikor fogta meg a kezem, azt se tudta...... Volt orvosnál 1 hete mert problémái voltak es az orvos mondta tul stresszes, tul sokat dolgozik, változtasson mert rosszul lesz. Ezt a tulhajszoltsagot mar en is mondtam neki de amit mondok az nem érdekli. Azt mondta változtat visszavesz a munkából de semmi. Szerintetek ez normális? Jelzem en se vagyok tökéletes, de szeretem es hiányzik a csaladi élet. Szoktam másokat irigyelni amikor latom hogy hármasban sétálnak meg ilyenek....... Ha szoba hozom ezeket az erzeseimet akkor vitába fajul, hiába mondom neki hogy hiányzik stb......mindig mondja hogy telhetetlen vagyok semmi nem jo nekem, mas örülne mindennek ami van. Szerintetek?
További ajánlott fórumok: