"Aki mást gyűlöl, az mindenekelőtt magát utálja. Másokban utálja, amit magában megismerni fél". (beszélgetős fórum)

szerintem magunknak...elvégre vki változását a saját érdekünk miatt tarjuk fontosnak elsősorban.

Szerinted mi az értelme?

Engem csak az az illető frusztrál aki megbántott engem vagy egyik szerettemet. Sőt van olyan akit utálok is emiatt. Akkor ez ,hogy tükröződik vissza rám? Szerintem sehogy. Egyszerüen csak vannak emberek akiket lehet okkal utálni és nem azért mert te olyan vagy mint ő.

A félelmeinket le kell győzni.

azt hiszem elsősorban megérteni kellene az idézetet és utána elgondolkodni rajta...

sajnos mennem kell....jó volt dumcsizni...sziasztok

csak azért kérdeztem, mert olyan is előfordult már a történelemben, hogy az ember be akart láttatni valamit...aztán nem volt igaza, és ezt végül saját maga látta be...

Általában írtam, kapcsolatokra amikor szeretnénk ha a másik is belátna valamit.

egyetértek, de attól még, hogy mi akarjuk,nem fog változni...elfogadjuk...ő is elfogad minket,és igénye lesz a változásra,mert el akar majd minket fogadni...persze ez csak elmélet,nem tudom mirő van konkrétan szó...?

Úgy érzem ennek kölcsönösnek kell lenni. Az nem működik ha csak az egyik személy változik, mert akkor áldozatnak érzi magát. Inkább a másikkal akarjuk beláttatni hogy neki is legyen igénye a változásra.

szerintem is!

ez jó kérdés...de talán magunknak,és abban reménykedünk, hogy mi változunk meg...olyan formában, hogy elfogadjuk a másikat anélkül, hogy megváltozna...kicsit nyakatekert, de én ezt gondolom

Azt valaki tudja hogy azokat a sokadik esélyeket magunknak adogatjuk igazából vagy a másik személynek amikor reménykedünk hogy valaki megváltozik?

Yes :)

ugye? nem tudom te anyósodék tisztában vannak-e vele, hogy mennyire hasonlóak, de szerintem ilyen helyzetben a legtöbb ember ezt kikérné magának. :)

...azét előfordult már, hogy seggre estem, mert másodjára is a jót merészeltem feltételezni....naív vagyok,vagy túl jószivű...:)

az én anyósom dettó így van a lányával...telfonon keresztül is képesek egymással összaveszni...két egyforma természetű ember...

Igen, ez valahogy így van. Bár magamon ugye nem feltétlenül veszem észre... :) De tökéletes példa anyósom és sógornőm. Mind a kettő utál a másikban ezt, azt, amazt. Én meg szívem szerint odállnék eléjük és megmondanám nekik, hogy ne haragudjanak, de szerintem tök egyformák. És nem csak én látom így, hanem párom is mondta, hogy nővére minél idősebb, annál inkább olyan, mint az anyjuk. Persze tuti halálosan megsértődne, ha ilyet mondanék neki. Pedig az anyja rossz tulajdonságai benne ugyanúgy megvannak.

...nem arról van szó,hogy dolgozik bennem ,hanem arról, hogy ha legközelebb összefutok az illetővel, akkor már képben vagyok,és tudom mihez tartsam magam...:)

Ha nem felejtesz, akkor megbocsátani sem tudsz, ez rengeteg energiát felemészt.

Én utálok valakit, mondhatni gyűlölöm. De én nem vagyok olyan mint ő, szóval nem magamat utálom benne, és nem is akarok olyan lenni mint ő, mert nem pozitív amit művel. Tehát az én helyzetemre ez az idézet most pont nem igaz. Szerintem a gyűlöl szót le kéne cserélni mondjuk a "nem bír elviselni" vagy mással kötekszik, piszkál stb-re. Mert ha gyűlölünk valakit akkor arra nagy valószínűséggel nem hasonlítunk, hogy a saját hibáink találjuk meg benne. Viszont olyant ismerek, aki azért utál egy nőt, mert mindenki más szereti, mert az a nő kedves aranyos, meg miegyéb, ő meg pont ezért mutatja az utálatot felé, holott ha nem ezzel foglalkozna, akkor ő is olyan lehetne mint ő. Kedves, meg aranyos meg szeretni való. Erre jobban illene az idézet...

Nem:). Önmagad fogadd el, és könnyebben fogadsz el másokat...ez egy nehéz folyamat, ez igaz...

na, én pont ebben a cipőben járok...de nem nagyon érdekel,hogy mások mit gondolnak...ha nem haragszom, akkor nem haragszom...viszont nem felejtek,és azt szoktam mondani: - persze magamban-Jössz te még az én utcámba!-adódik úgyis olyan helyzet,hogy vissza lehet vágni. Lehet, hogy ez most úgy hangzik, mintha bosszúhadjáratot indítanék ellene, de nem az. Csak ráébreszteni a dolgokra...amikor már a haragvás tárgya rég a múltba vész...:)

Többször is jártam már úgy hogy érzésem szerint nem haragudtam, de mások szerint olyan helyzetben haragudnom kellett volna.