Aggódunk, féltünk és szeretünk, mert édesanyák vagyunk! (beszélgetős fórum)

Én is így vagyok mikor cikkeket olvasok hogy szinte átérzem a másik ember történetét.

Ez így igaz, és könnybe lábadt a szemem, mert mintha én írtam volna:)

hát bizony ez egy végtelen és örökké tartó aggódás! Én is amúgy túlaggódós vagyok, soha semmiért nem aggódtam annyira, mint úgy ahogy a gyerek miatt szoktam. Nem tudom mások hogy csinálják, de én nagyon nehezen bírom :D pedig ugye ebből a gyerek nem vehet észre semmit! mert ha anya is ideges, akkor ő is nyugtalan lesz és pánikba esik. Háát nem egyszerű az biztos! :-)

Április 26-án, hétfőn elvittük Márkot vérvételre és hallásvizsgálatra. Annyira aggódtam, a szívem is összeszorult, mikor mondták, hogy mi következünk.
Elgondolkoztam azon, hogy amikor anyukák leszünk, mennyi, de mennyi aggódás és féltés lesz az életünk.

Ugrás a teljes írásra: Aggódunk, féltünk és szeretünk, mert édesanyák vagyunk!