Adjatok tanácsot, hogy mit tegyek! (beszélgetős fórum)

Nem értelek, azt mondod, mennyire szerelmes vagy, és nem vagy képes átmenni a szomszédba, hogy beszélj vele, tisztázd vele?

Láthatóan nem akar most komoly kapcsolatot, ami talán érthető is egy válás után, hogy nem akar elköteleződni. Ha normálisan lennétek meg, azt tanácsolnám, ne erőltesd, hagyd, hogy kialakuljanak köztetek a dolgok, néhány hetes, pár hónapos kapcsolatban nem várhatsz rögtön mindent. De így, hogy egyikőtök sem tesz semmit, azt gondolom, nem lehetsz annyira szerelmes, ha hetekig nem tudsz róla semmit, és nem teszel semmit, talán nem kellene erőltetni, ami nem megy.

Sziasztok!

Tanácsot szeretnék kérni.

Nyár elején megismertem egy hölgyet, akibe nagyon gyorsan szerelmes lettem. Pár hét után elmondtam neki az érzéseim, erre ő ekkor még nem válaszolt, hanem csak annyit mondott, hogy talán ez még korai, illetve, hogy ő - mivel nemrég vált el - egyelőre nem akar komoly párkapcsolatot. Pár nappal később viszont lefeküdtünk, aztán szeptember elejéig még jó párszor. Annak ellenére, hogy ő végig azt hangsúlyozta, hogy nem vagyunk együtt, tulajdonképpen úgy viselkedtünk mintha együtt lennénk.

Ami egy kicsit bonyolítja a történetet, az, hogy szomszédok vagyunk, egy udvarban lakunk. Nyáron nem volt nap, hogy ne lettünk volna együtt, rengeteg beszéltünk, elég jól megismertük egymást. Nagyon megszerettem, úgy gondoltam, hogy vele megütöttem a főnyereményt, mert amellett, hogy brutálisan jó nő, tipikus feleségtípus, talpraesett, szuper háziasszony. Egyszóval brutálisan beleestem. Mondtam is neki, hogy szívesen elvenném. Erre ő is többször azt mondta, hogy nem is fogok "menekülni", el fogja magát velem vetetni.

Na de amikor szóba került, hogy akkor most mi is van köztünk, meg, hogy lépjünk már komolyabb szintre, mindig hárított, hogy úgy érzi a szíve akarja, de az agya megálljt parancsol, egyik pillanatban akarja velem, a következőben nem stb. Ja mert, hogy a szülei előtt nem akart felvállalni, na de persze a szülők sem voltak hülyék, tudták, hogy több van köztünk, mint barátság, hiszen sülve-főve együtt voltunk, illetve nem egyszer nálam aludt. A "nem akarom felvállalni" egyik hozadéka volt még, hogy azt sem akarta, hogy bárhova is együtt elmenjünk, nem akart velem mutatkozni.

Még egy dolog, hogy teljesen érthető legyen a történet, szóval én egy társadalmilag elég elismert szakma képviselője vagyok, doktori cím stb., meg elég jól keresek is, és ez sokszor zavarta, hogy neki "csak" érettségije van. Ezt sokszor felhozta érvként, hogy nem szeretné, ha azt csámcsognák róla, hogy csak a pénzem miatt jött velem össze. Persze én mindig mondtam neki, hogy ha engem nem zavar, akkor te se foglalkozz vele.

Na aztán ez szépen tartott szeptember elejéig, voltak persze addig is benne hullámok, sokszor teljesen elutasító volt velem. Lelkileg ez sem volt túl jó.

Na aztán végül, egyik napról a másikra, minden kapcsolatot megszakított velem. 6 hete nem beszéltem vele, hiába írtam neki, nem válaszolt, igaz azt elcsesztem, hogy személyesen nem kerestem, hogy tisztázzam vele..., de úgy éreztem, hogy ő ezt nem akarja.

Utolsó beszélgetésünket az előzte meg, hogy vettem neki ajándékként néhány apróságot, az ajándékot nem fogadta el, mondván nem érdemli meg, mert bunkó és buta velem. Ekkor mondatam neki, hogy oké, ebből nekem az jön le, hogy nem akar tőlem semmi komolyabbat. Erre ő ekkor közölte velem, hogy ő most nem akar egyáltalán semmilyen párkapcsolatot, neki jó egyedül. Na igen, gondolom most azt gondoljátok, hogy ez bizony egy kosár volt, na de előtte folyamatosan azt mondta, hogyha nem akarna tőlem semmit, nem lenne velem együtt olyan sokat, meg hogy küzd, próbálkozik stb. Szóval ezért vagyok bizonytalan.

Ezt követően egy ideig a szülei még öntötték belém a lelket, hogy csak az lehet a baj, hogy nem tette még magát túl a váláson (mert szegényt elég csúnya módon intézte el a volt férje, nagyon ki volt hónapig készülve) és hogy ez lehet a baj.

Na de utóbbi időben a szülei is kerülnek, mintha haragudnának rám.

Adjatok tanácsot, hogy mit tegyek, próbáljam elfelejteni (ami nyilván nem könnyű, hiszen a szomszédom, és akármikor összefuthatunk, bár - és ez is érdekes - 6 hete nem bírtam összefutni a saját szomszédommal, amikor ráadásul sokat-jövök megyek), vagy próbáljam meg vele tisztázni? Olyan, de olyan szerelmes vagyok. Azóta is ő tölti ki minden gondolatomat... :((( Valamit tennem kell, mert megőrülök...

Talán csak azért viselkedik így, azért nem mond semmit, mert maga sem tudja mit akar? Mert még nem tette magát túl a váláson? Szerintetek?

Vagy azért nem keres, illetve láthatóan azért kerül, mert már nem akar tőlem semmit? Mondjuk véleményem szerint, nagyon csúnya dolog az, hogy annyira nem számít neki a másik, hogy nem képes normális választ adni, akárcsak annyit, hogy "b.zdmeg nem akarok tőled semmit, hagyjál békén".

Köszönöm a válaszokat!