A VVégtelenbe és tovább... (beszélgetés)
Ezzel én is így vagyok. Nagyon befogadóképes vagyok a negatív kritikákat illetően is! Sőt, ha lehet belőlük építkezni, kifejezetten örülök nekik!
Tudod mi a röhej, Noranna? Hogy két utcányira lakunk egymástól, de 3,5 év alatt sehol nem futottunk össze. Ezt nem is értem, hiszen régen egy csomószor véleltlenül is összefutottunk. Ezt nem érti a férjem se. Hova tűnhetett a csaj?:) (Persze nem tűnt sehova, mert vannak infóim róla.)
ja és a privát üzenet mindig ott volt. Egyszerűen ezt nem tudom feldolgozni, hogy ennyi idő alatt ezt hogy a franciskában nem vettem észre.
Nem értem.
Ez összeesküvés. Megbeszéltétek hoxával, hogy vicceljen meg. Ez az egy létező magyarázatom van :O))))
Olyan vagy most, mint aki azt várja, hogy jól eldádázzák :O))
Na mindegy. Nem szólok bele :)))
Mennem kell..
majd este folytatjuk..esetleg terelem a témát valami viccesre..;)
fagyis szép napot!:)
Igen az utolsó bekezdés pedig rám illik..
Én nem bánom ha vki szemembe mondja a negatívat is.Persze rosszul esik az embernek de akkor érzi igazán,h figyel rá a másik és fontos a másiknak.És ez a fontos.
Igen értem,de ha megteszünk mindent,utána hiába sajnálkozunk,hogy nem bocsájtott meg,mert azzal a helyzettel már nem tudunk mit kezdeni,tehát magunkat őröljük feleslegesen.
Akkor az már róla szól,úgymond,hogy fel tudja dolgozni-e vagy sem.
De az is előfordul,hogy megbocsájt,de már nem akar a közelünkben lenni,mert túl nagy fájdalmat okoztunk,és más embernek lát már minket,mit aminek szeretett volna.
Így meg biztos nehéz is lehetett,ha ez a srác a barátod volt..úgy értem mindkettőjüket kedvelted..mert,ha csak a lány lett volna az,akkor a srác valszeg nem használta volna a válladat..csak az egyik féltől hallottad volna a történéseket(lánytól)és így egyszerűbb is lett volna a dolog..akkor még most is a barátnőd lehetne..
találkoztatok azóta?
persze,igen..
de én mondjuk nagyon szenzitív vagyok..és nem tudok továbblépni,addig nem is igazán érzem jól magam..
Én is erre gondoltam,egyet értek.
Én is így gondolom, de nem mindenki van ezzel így. Tudod, nem az zavart vele kapcsolatban, hogy beleszeretett valakibe és lelépett a férje mellől, mert ez bárkivel megtörténhet. Hanem az, ahogyan ezt tette. Párszor még jól beletörölte az exébe a lábát... Kvázi a pasi önbecsülésének lőttek!
Igen,a rákok a legcsodálatosabb emberek!
(Na jó nem fényezem magam de azért van benne valami:))
Akkor csinálj, amit akarsz!!
A jó barát attól is jó barát,h a szemedbe mond mindent,a negatív dolgokat is.
Szerintem amúgy is tovább lehet lépni,mert te már megtettél mindent az ügy érdekében,és a megbántott félen múlik,hogy megbocsájt-e,az már nem a te sarad.
Én nem tudok megnyugodni. Valamelyik nap a becsületről papoltam Neked. Ha ezek után továbbra is itt jópofizok, és írom a marhaságaimat felköphetek és aláállhatok.
Akkor Téged könnyű zavarba hozni.;)) Pedig én nem is vagyok pasi.:))
há'most el is pirultam..;)
Igen, olvastam.:) Téged is nagyon szeretlek.:)
khhmm..halkan megjegyzem..én is az vagyok..;))
Csak most olvasom, hogy rák vagy? Akkor ezért szeretlek annyira! Anyukám is rák, és nagyon-nagyon jó a kapcsolatom vele. A legjobb jegy a rák!
Mindent jóvá lehet tenni, csak hagyni kell, amíg a másik egy kicsit megnyugszik...
Igen, az. Tulajdonképpen azért haragudott meg rám, mert a válásakor nem szakítottam meg a férjével a kapcsolatot, hanem amikor az exe ki akarta jól sírni magát, akkor oda tartottam neki a vállam. Meg emellett megmondtam a barátnőmnek, hogy ha már az ő hibájából válnak el, akkor ne bánjon már úgy szegény pasival -aki előtte 7 évig jó volt neki- mint egy darab ronggyal. Porig alázta szegény fickót (félrelépett, meg egyéb hülyeségek), én meg lehet, hogy rosszul döntöttem, de nem az ő pártjára, hanem az igazság pártjára álltam. Ami nem azt jelenti, hogy ki akartam őket békíteni, csak keményen a barátnőm szemébe mondtam a véleményemet. Nem egyszer... Lehet, hogy hibáztam, nem tudom. Egy barátnak mindig ki kell állnia a másik mellett, akkor én ezt nem teljes mellszélességgel tettem meg.:(
Szomorú nagyon..:(
sajnos én is ilyen vagyok,addig nem nyugszok míg valakivel nem tudom helyrehozni a dolgokat..
(de csak olyannal,aki fontos..)amúgy mással nem erőlködök..
az igazságérzetem nagyon nagyon fontos..azt mindig kijárom,bármi legyen is..
Valamit nem lehet jóvátenni. Ez most ilyen dolog. Innentől kezdve egy megoldás létezik.
Velem a legjobb barátnőm ezt tette. 2007. óta nem tud nekem olyat megbocsájtani, amit nem is kellene. Csak el kellene fogadni. Rengeteget küzdöttem érte, hogy megbeszéljük a helyzetet, de nem hagyta. Akkor volt az uccsó próbálkozásom, amikor oda mentem a lakásához, nem nyitott ajtót, hanem küldött egy üzenetet, amiben az állt, hogy ha nem megyek el magamtól, akkor rendőrt hívat. Mintha valami bűnöző lennék.
Én ezt nem bírom feldolgozni és a mai napig nem tudtam "elengedni" őt. Nem akarok semmit hándigálni, de legalább arra gondolhatna, hogy az anyja úgy halt meg, hogy én fogtam a kezét és nyugtattam meg azzal, hogy nagyon fogok vigyázni a lányára. Legalább ezért és amit az utolsó időkben együtt végig csináltunk, tisztázhatnánk a helyzetet. De ami nem megy, azt nem szabad erőltetni...
További ajánlott fórumok: