A szomszédasszonyom veri a gyerekét (beszélgetés)

Uhhh... :((

A hozzászólások se "gyengék"...:(

Ha minden ilyen gyereket elvinnének, tele lennének a gyermekotthonok.

Anyuka ki van borulva, talán igen, pont azért, mert túl "jó" neki. Az ilyen korú gyerekek tényleg tudnak szörnyűek lenni.

Kellene az anyukának pszichológusi segítség, plusz nevelési segítség, tréning, sőt talán családterápia is.

Lehetne javasolni a területi nevelési tanácsadót kezdésnek. Ott bármerre el tudják indítani a családot.

Az is bőven meglehet, hogy a kislány is extra nehéz eset, tényleg nagyon provokál. Anyuka extra nehéz helyzetben van, és egyszerűen nem ismer eszközöket. Csomót én se ismertem, amíg meg nem tanították. Mi jó gyerekek voltunk, én nem éltem azt át se magamnál, se az öcsémnél, hogy mit kell tenni, ha a gyerek ilyen, vagy olyan, nagyon nem fogad szót, stb.. Nem volt rá mintám. Bizony egy darabig én is sokszor megvertem, mert nagyon ki voltam. Aztán ki is derült, hogy nem véletlenül, mert autista, és tényleg nem százas.. Elmondtam a pszichológusnak, ő azzal kezdte, hogy nyugodjak meg, ilyen kórképpel még nem volt szülő, aki ezt ne tette volna meg.. Ezt csak azért írtam ide, hogy bizony nem minden gyerek egyforma.

A javuláshoz szakember kell, támogató család és tanulás.

Persze, ha nagyon eldurvulnának a dolgok, az más.

Volt itt nemrég egy ilyesmi fórum, ha megtalálom, belinkelem. Ott el is vették a gyereket, hamar, bár az azért gázabbnak tűnt a leírás alapján.

Igazad lehet. Elképzelhető, hogy neki túl könnyen jön minden az életében, és ezért nem tudja értékelni a jó dolgokat. Gyanítom, hogy a szülei nem is kicsit elkényeztették.... túl jók akartak lenni, mindent megadni a gyereküknek, de nem vették figyelembe, hogy milyen könnyen önzővé válhat valaki, ha csak saját magával kell törődnie... És mindezek tetejébe talált magának egy olyan férjet, aki mindehhez az anyagi fedezetet is biztosítja.

Nyilván van valami lelki defektus, csak azzal szembe is kéne nézni....

Ha vele nem jutsz dűlőre, akkor beszélj a férjjel. Ha imádja a nőt, hátha segíteni is hajlandó lenne csak nem találja a módját...

Az fontos, hogy ne támadj, inkább próbálj megértő lenni, mert csak így van esély hogy elfogadja amit mondasz.

Igen, egyetértek. Nem hiszem hogy nem szereti, akkor nem húzná fel magát ennyire rajta. Inkább nem boldogul vele, amin a sok "segítség" még ront is, állandóan más van a gyerekkel, mindent más csinál, más old meg stb.

Anyósom csinálta ezt a sógornőmmel, akinek szintén volt egy enyhe szülés utáni depressziója, ami találkozott az egy háztartásban élő akarnok típusú anyóssal. Pár hét alatt ott tartottak hogy anyós aludt a babával, ő gondozta, midnent ő csinált, a sógornőm meg csak nézhette távolról a saját gyerekét, azzal a felkiáltással, nehogy kárt tegyen benne... egy évig ment ez így, akkor kapcsolt a férj hogy mi történik... most 8 éves a kislány, nagyjából mostanra sikerült úgy-ahogy helyrehozni ami kárt tettek egy év alatt. Ahelyett hogy az anyát támogatták volna meg a szerepében ill. a gyógyulásban.

Megpróbálok vele beszélni még egyszer, bár ... ahhoz meg kellene értenem, hogy miért viselkedik így, de ez nekem nem fog menni....:(

És egyszer egy más témában, egy vita kapcsán (régebben) már nagyon flegma volt velem, elküldött a francba. Ezért is nem nagyon mer neki szólni senki.

De beszélek vele, lesz, ami lesz.

Nem ilyen típusú segítség kell szerintem. Lehet hogy az is ront a helyzeten hogy mindent más csinál a gyerek körül, de lehet hogy ez éppen azért van mert a család látja hogy gondja van az anyának.

Szerintem ha őszintén tudsz az anyukával beszélgetni, akkor a legjobb ha neki mondod el őszintén hogy hogyan látod te a helyzetét kívülállóként és hogy hová vezethet ez ha nem változtat. Én első körben megpróbálnám rávenni az anyukát, hogy saját maga kérjen szakszerű segítséget (pszichológus, családsegítő) mert itt elsősorban neki van problémája (persze kiderülhet a háttérben a családon belül más ok is ami kívülről nézve nem ennyire nyilvánvaló). AZ anyukának is jobb lenne, ha jobb lenne a kapcsolata a kislánnyal.

Szülés utáni depresszió bőven lehet, amire a család nem a legszerencsésebben reagál azzal, ha mindent kivesz az anyuka kezéből, aki ezáltal még inkompetensebbnek érzi magát és ez egy olyan ördögi körhöz vezet amiből nehéz kiszállni, különösen amikor már ennyire eldurvul a helyzet.

Csak azt az utat látom, hogy az anya kerüljön pszichológus, családsegítő látószögébe minél hamarabb, de ne támadó hanem segítő módon.

Nagyon értelmes nő egyébként... Ezért gondolom, hogy tudja, hova fordulhatna, ha mentális gondja lenne.

Én azt gyanítom, attól fél, hogy szembesítik azzal, hogy nem szereti a gyereket. Mert nem is foglalkozik vele.