Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » A sors fintora...? fórum

A sors fintora...? (beszélgetős fórum)


27. loch ness (válaszként erre: 25. - Forrest2010)
dec. 26. 19:09
Gary Chapman Egymásra hangolva c. könyvéből való, amelyben az öt szeretetnyelvről írt. A minőségi idő az egyik közülük, a legtöbb embernek ez a szeretetnyelve. Érdemes elolvasni a könyvet. Több fogalom beszivárgott belőle a köznyelvbe sokan olyanok is használják, akik nem olvasták. Pl. a szeretetnyelv (az a "nyelv", amin keresztül a másik meg is érzi, hogy szereted, nemcsak tudja - jó esetben -, hogy úgy van), a "megtölteni a szeretettankot" is innen ered. Egyébként illik is ez a könyv ebbe a fórumba, mert az írónak is így újult meg a teljesen kiüresedett házassága, és azóta még sokaknak.
26. forrest2010 (válaszként erre: 14. - Birebora)
dec. 3. 08:34
@@@@@@@@@@ és legalább valamennyire elérhető/látható közelségbe van az a nyugdíjas kor ?!!!! a férjem tervezte h majd ez csinál + azt csinál ! ha nyugdíjas lesz ?! aztán mára odáig jutottunk h nem győzöm benne a lelket tartani , mert már a túloldalra vágyik !!! / és közbe ? fiatalon úgy kellett mindig odébb lökdösni h megmozduljon ! h csináljon valamit ! mert soha a büdös életbe az embernek nem lesz annyi energiája mint fiatalon , amikor még tele kéne lennie a zembernek tettvággyal !!! /
25. forrest2010 (válaszként erre: 2. - *Szöszke*)
dec. 3. 08:24
... ?????????????? milyen az a " minőségi idő " ??????????
24. syria (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
dec. 3. 07:56

Azért, mert nem képesek értékelni azt, amit hosszú évek alatt, küzdelmes munkával, lemondások árán elértek.

Következmény: nem tuggyák, hogy jódógukban micsinájjqanak (sic!).

nov. 30. 07:53
Én nem számolok azzal, hogy lesz öreg korom. Szerintem az Élet közben kell élni, nem az élet végén.
22. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 15. - Birebora)
nov. 29. 21:50

Mennyire igazad van!

És lehet valóban csak fáradtság, vagy a személyiség fejlődése/változása miatt érezzük kicsit mellékvágányon magunkat.

Nem tudom.

De aggasztónak találom.

Tudjátok sokunkban ott a félelem is, hogy nem lesz öregkorunk, eddig meg csak a hajtás volt.

21. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 13. - Judit1919)
nov. 29. 21:45

Vicces vagy 😄

Bár igazad lenne.

Nem irigylésre méltó az életem.

És ez sajnos kezdi nálunk is felütni a fejét. De eddig azt hittem, mi nem illünk össze!

Erre mások, kimondják az én szavaimat.

Ez letaglóz. 😞

20. globus (válaszként erre: 14. - Birebora)
nov. 29. 21:13

Néha nekem is vannak ilyen gondolataim, aztán eszembe jut, hogy az a végső "stádium".

Cumisüveg, kólásüveg/sör, infúzió. Nyugdíjas szeretnél lenni, de nem 65 éves :)

19. trapiti (válaszként erre: 6. - Ghost👻)
nov. 29. 20:53
Mi 47 és 51 évesek vagyunk, de szeretünk együtt lenni, kettesben is, és hármasban is a gyerekkel (14). Nevetünk sokat, időnként túl sokat is. Együtt tévézünk, társasozunk stb. Van saját hobbink is, de azt is egymás mellett csináljuk. Órákig tudunk bedzélgetni, pedig 17 éve ismerjük egymást, 16 éve vagyunk házasok. Szeretjük a munkánkat és a munkahelyünket. Igaz küzdünk is, a gyerek még nem nőtt fel, a lakáshitel kitart 70 éves korunkig és 8 éve mindent újrakezdtünk a nulláról külföldön... lehet hogy ez is számít... mindenesetre nálunk meg nem jött el az unalom ideje...
nov. 29. 19:40
Az egyik barátnőm pont egy ilyesmin megy keresztül. Igazság szerint néha kell egy kis idő, hogy az ember igazán kiismerje a harcostársát, aztán rájön, hogy nem jó emberbe invesztált. A barinőm pld. rájött, hogy párjának sohasem lesz semmiféle ambíciója, neki kell mindent kiharcolni, és hogy az élet múlandó, tehát nem kéne az egészet a robotban és langyos cacában leélni.
17. Bichi (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
nov. 29. 18:35

Régen is mondják, hogy a gond és küzdelem összetartja az embereket. Mikor már nincs miért "dolgozni" ellaposodik sok kapcsolat. Sokszor még beszélgetni sem tudnak / akarnak.

Ráadásul az utolsó 2 évben "korlátok" között élünk. Kevesebb a program, a nyaralás, az összejövetel, ez is hiányzik. És hát ott a mókuskerék, amiben tisztelet a kivételnek mindenki él, és hát az ember elunja, ennyi. Majd jön a tavasz és jobb lesz :D

16. Judit1919 (válaszként erre: 15. - Birebora)
nov. 29. 17:47

Ha meg magáról is beszél, akkor meg végkép nem értem ezt a naivitást!

Általában nem nyílegyenesen jutunk el fiatal korunk tól 40-50 éves korunkig. Nagyon sok kitérőt, akadályt le kell küzdenünk. Még jó hogy elfáradunk. Néha megállunk, depisek vagyunk, a kapcsolat vagy kibírja vagy nem, ki hogy tudja rendezni az életét. Megyünk az utunkon, hol vidáman, hol meg hulla fáradtan, hol boldogan, hol boldogtalanul...Aztán a végén mennyire leszünk elégedettek az éltünkkel? Ki tudja?!

15. birebora (válaszként erre: 13. - Judit1919)
nov. 29. 17:21

Szerintem ilyenkor kicsit mindenki magáról is beszél de becsomagolja az általánositás köntösébe:)

És azt is gondolom, hogy ma maradéktalanul és hosszútávon nagyon kevés ember elégedett és boldog.

14. birebora (válaszként erre: 5. - Fórumnyitó (anonim))
nov. 29. 17:10
Nem utálok haza jönni, nem utálom a munkám, nem utálom a főnököm, nem utálom az életem de már szeretnék nyugdijas lenni:)
13. Judit1919 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
nov. 29. 17:10
Én meg azt a "különös jelenséget" figyeltem meg, hogy az anonim FI mindig általános dolgokról beszél. Megfigyeli a környezetét, elemezgeti. Hogy van erre ideje? Vele nem történik ilyesmi, csak a környezetében. Különös jelenség! Jé egy hosszú, boldog párkapcsolatban élő ember! Hurrá! Nem is érti, hogy mások miért nem boldogok, mikor az olyan egyszerű! Csak hátradőlünk és meg is vagyunk! Talán, pont azért anonim, nehogy irigységből kiutálják.
nov. 29. 17:08

Biztos van ilyen is meg az ellenkezője is. Kirepültek a gyerekek, maguk maradtak lehet menni kirándulni, utazni, új hobbit keresni. Lehet kicsit lassitani és magukra figyelni.

Én meg tömegbe nem akarok menni, és nincs azzal semmi bajom ha csak ketten megyünk nyaralni. Sok félék vagyunk.

nov. 29. 17:03

Szerintem sokan elfelejtik, hogy nemcsak küzdeni kell, hogy majd egyszer élvezhessük a nyugalmat, hanem a küzdelem KÖZBEN is élvezni kell az életet, egymás társaságát, minden apróságot. Szerintem ez jelenti élni az életet - nem mindig csak várni kell, hogy majd élvezzük, ha megfelelőek lesznek a körülmények. Mindig lehet valaminek örülni, csak keresni kell.

A vége nagyon közhelyesre sikeredett, de attól még komolyan így gondolom, így igyekszem élni én is az életemet, és rengeteg apró öröm ér, ami továbblendít.

Egyébként meg igazatok van abban, hogy sokan nem igyekeznek minőségi időt tölteni kettesben, és a végén nem is tudnak mit kezdeni egymással. Az, hogy nem megy kettesben a férjével nyaralni, mert elképzelni sem tudja, mit csinálnának, az szerintem is "huhh..."

10. Amaunet (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
nov. 29. 16:44
Hurrá! Lehet újra saját magával foglalkoznia. Lehet egy hobbit találni, iskolákba, tanfolyamokra beiratkozni. Az utazást most nem említem. De lehet újra felfedezni a társunkat. Itt az ideje az őszinte, mély beszélgetéseknek.
nov. 29. 16:02
Eddig lebegett egy cél a szemük előtt, hogy mi mindenért kell még megdolgozniuk, hogy mi mindent kell még elérniük, hogy boldogok és elégedettek legyenek. Most elérték, de mégsem érkezett meg a várt boldogság. A sok munka és otthoni feladat miatt kissé fásultak lettek. Új célok, úgy ingerek kellenek, amik kimozdítja őket ebből a helyzetből.
nov. 29. 15:09

Most már kicsit azok is besokallanak akik nem hagyják hogy az életükre telepedjen a helyzet.Még ha nem is tudatosan,,,én is azt mondom nem hagyom hogy rámtelepedjen,,,de mindenhonnan ömlik,,Tuti hogy hat rám ,,ránk.

Ismerős h.pár hölgytagjával beszélgettem még nyáron,,indultak nyaralni.Várta is a kimozdulást,,mégis azt mondta hogy kettesben a világ minden kincséért se menne,,nem tudja elképzelni mit csinálnának.

Huhhh.

7. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 6. - Ghost👻)
nov. 29. 14:47

Az klassz 😊

Hm... Nem emlékszem mi volt a 30-as éveink vége fele, hogy éreztem-e hasonlót.

Az is lehet, hogy az évvége és ez a vírus okozza ezt.

6. Ghost👻 (válaszként erre: 5. - Fórumnyitó (anonim))
nov. 29. 14:44

Ugyan még van pár (3) évünk a 40-ig,de mind a ketten szeretjük a munkánkat. Itthon is szeretünk lenni.

24 órában tudnánk beszélgetni.

Itthon mindent együtt csinálunk, még a tv műsort is együtt választjuk ki. 🤣

5. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 3. - Ghost👻)
nov. 29. 14:36

Én most nem megcsalásra gondoltam. Akárkivel beszélek, aki velem hasonló korú, ugyanaz a szöveg:

-Gyerekek rendben, útnak indultak, hiteleket letudtuk, dolgozunk, de utálok hazamenni, utálom a munkám, a főnököm, az életem.

Azért mindenkinél ugyanez a nyilatkozat, megdöbbent.

És közben figyelem a saját férjem, aki reggel rosszkedvűen indul dolgozni, és magamat is, mikor kapcsolgatom a tv-t, és a vígjátékokhoz nincs kedvem.

Nevetni sincs.

Mi a nyavaja van velünk?!

4. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 2. - *Szöszke*)
nov. 29. 14:30
Fiatalabbaknál még a küzdelmet látom. Ami persze nem zárja ki, hogy ők is így éljenek.
nov. 29. 14:30

Ezt én is tapasztaltam.

De már 20 éve is ez volt.

Kb 40 körül volt apám is mikor lelécelt. Nem rég a családban is volt válás, ők is 40-esek.

Viszont amiket én látok, ott mindegyiknél kivétel nélkül a pasik újítottak be jóval fiatalabb nőt.

2. *Szöszke* (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
nov. 29. 14:24
Nem kell ahhoz 40en túlinak lenni.Egy pár hamar befásul,ha minden nap ugyanaz a monotonitás van és nem szánnak egymásra minőségi időt.
nov. 29. 14:17

Sziasztok!


Egy különös 'jelenség' gondolkodtatott el nemrég.

Látom, ahogy 40 túli párok, akik ezidáig vállvetve küzdöttek egymásért, a jobb életért, a gyermekeikért, stb., amikor 'hátradőlhetnének', hogy végre, nyugalom van, valóban és mélységében válságba jutnak. Együtt, párként és egyénként is.

Miért? Elfáradtak?

Vagy ha nincs napi küzdelem, az unalom borít mindent?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2022, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook