A párom nem akar gyermeket (beszélgetős fórum)

7éveknét változik az ember személyisége. A gyermekvállalás elképzelés is változhat.

Valahol azt olvastam, hogy 50 év körül a meg nem született gyermek gondolata visszaköszöni.

"sajnos előző kapcsolatomban elhanyagoltak a gyerekkel és vágyom, hogy újra átéljem a családi boldogságot."

Ha elhanyagoltak, akkor milyen boldogságot akarsz újra átélni?

Én nem erőltetném a teherbeesést.

Egy ismerős párnál a nő hátrált meg a gyermekvállalástól.

Eddig úgy tudtam, hogy a férfiak menekülnek a felelősség alól.

Ha ennyire ragaszkodsz a párodhoz akkor el kell fogadnod a döntését. Mérlegelhetsz mi a fontosabb.

Az is lehet, hogy fél év múlva megváltozik és szeretné majd a közös gyereket. De ehhez minden szempontból két ember kell, különben nyűglődés lesz a vége.

"sajnos előző kapcsolatomban elhanyagoltak a gyerekkel és vágyom, hogy újra átéljem a családi boldogságot."

Ez az a gyerek, akirol azt sem tudod, kitől van, és egy vacak házasságba szulted?

ha a mostani párodtól bekapnád a legyet, akkor azt a gyerek sínylené meg.

Ha két éve nem esel teherbe, akkor ott valami nem stimmel..mondhatnám égi jel..(de nem mondom)

cserélj pasit, ha ennyire vágysz egy kicsire.

Már jó néhány korábbi fórumodban beszélgettünk. Nem lehet, hogy szükséged lenne egy kis önmunkára, hogy végre tényleg boldog lehess egy kapcsolatban, és ne keresd mindig ezeket a zűrös helyzeteket?

A családi boldogságot nem egy kierőszakolt gyerekkel fogod megélni.

Három lehetőséged is van választani.

- elhagyod, mert gyermeket akarsz még;

- maradsz mellette, és nem vállalsz több gyermeket;

- teherbe esel tőle azt várva, hogyha kész tények elé állítod, akkor majd megváltozik a véleménye a gyermekvállalásról

Ennek két kimenetele lehet:

= valóban megváltozik, és a végén nagyon jó apja lesz a gyermeknek-> boldogság

= tartja magát ahhoz, hogy nem akar gyermeket, szakítás, gyermeknevelés egyedül

"Neki nem kell gyerek, elvan, így is szeret, nem kell "tojóstyúknak" lennem ahhoz, hogy szeressen és boldog legyen."

Nekem ez a mondat ütötte meg a szemem. Tehát, hogy "ő boldog legyen".

Már bocsánat. És te?! Te, hol vagy ebben a történetben. A te boldogságod nem számít? Ezt nagyobb problémának érzem.

Szerintem nem kell ezt nagyon a szívedre venni. Sok férfiben ez máshogy játszódik le... Pl annó nevelőapum azt mondta anyumnak neki nem kell már több elegek vagyunk mi a tesóimmal (3an vagyunk), aztán anya terhes lett a nagyobbik!!!!! öcsémmel, ő meg marha boldog volt, annyira, hogy lett egy kisebbik öcsém is.😉

Vagy itt az én párom, ő akarta babát, de most, hogy terhes lettem beszart. Aztán leültem vele és megbeszéltük, hogy nem szégyen megijedni. Nekem is vannak aggályaim. De majd megoldunk mindent. Azóta jobb vele is a dolog.

Tehát ezzel a két példával csak azt akartam mondani, hogy nem fognak mindig mindenre úgy reagálni ahogy várjuk. Pasik...de nem arról van szó, hogy mikor eljön az ideje, ne lennének 100%ig apák😉

Ahogy látom a korábbi hozzászólásaidat, nem ez az egyetlen probléma vele.

Merj egyedül lenni és keress mást magad mellé!

Másfél hónapja tudtam meg, hogy párom nem szeretne babát. Nagyon rosszul esett ez a hír, mert már 2 éve együtt vagyunk és 1 éve próbálkoztunk hiába.

Kiderült, hogy ő nem vágyik rá, illetve nagyon megosztottan érzi magát - egyrészt szeretne, másrészt nem. Ha lenne 100% mindent beletenne, pont ezért nem akarja a felelősséget. Neki nem kell gyerek, elvan, így is szeret, nem kell "tojóstyúknak" lennem ahhoz, hogy szeressen és boldog legyen.

Azóta úgy érzem depresszióba estem, bánatos vagyok, szinte naponta sírok.

Otthagytam, de nem bírtam sokáig nélküle.

Már van egy nagyobb gyerekem, attól nem kell félnem, hogy utód nélkül maradok, de mégis nagyon vágyok rá vele, sajnos előző kapcsolatomban elhanyagoltak a gyerekkel és vágyom, hogy újra átéljem a családi boldogságot.

Volt vki hasonló helyzetben? Ettől be lehet ennyire fordulni, mint én, normális ez?