A párom kihozott külföldre, nem tudom megszokni a légkört és honvágyam van (beszélgetés)

Hát, én olvasom ezt a topicot, de 2-3 személytől eltekintve nem kapott normális válaszokat a fórum indító.

Egyből támadjátok, vagdalkoztok, ítélkeztek. Nem gondoljátok esetleg, hogy nem erre van szüksége, pont nem ezért indította a topicot?

Ez annyira jellemző ezen a fórumon, az ember lelkileg a padlón van, akkor még bele kell rúgni, hányingerkeltő:((

Amikor itthon voltál, azon sírtál, hogy mennél, meg hogy mondj fel, meg táppénz, meg műtétet hazudtál, stb.

Kijutottál, van melletted valaki, nem egyszál magadban szenvedsz, akkor miért? Itt se jó, ott se jó??? Tanulj, dolgozz, foglald el magad. Ideje lenne önállósodni, felelős döntéseket hozni, ha már mindig valaki másra támaszkodsz. Vagy van pénzed arra, hogy oda-vissza röpködj? A nyelvet meg ott tanulod meg a legjobban, mert rá vagy kényszerülve. Adj hálát a sorsnak, hogy kimehettél - bármennyi időre is. Ott talán nem közmunkát kapsz, mint itthon. Bár nem tudjuk, milyen iskolád, végzettséged van. Az meg természetes, hogy hiányzik a család, de ideje leszakadni róluk...

Egyetertek. A legtobbjuk hazakullog.

Es igen, ki lehet menni nyelvtudas nelkul (nem mondom, hogy az orszag nyelvet kll tudni, de idegen nyelvet) es lehet epret meg paprikat szedni par euroert es a szabadeg alatt aludni.

Csak felmerul a kerdes, hogy erdemes-e.

Ez még most is így van. Nagyon sok ismerősön él, és jól él külföldön, azok is akik nem beszélték a nyelvet, azok is. Persze kell egy nagy adag akarás és tudásszomj is.

Aki élhetetlen az a nyelvtudásával is az.

Persze igazad van, nagy előny a nyelvismeret,és a jó végzettség, és aki nem beszéli a nyelvet jó, ha van egy mentora.

Számolj azzal, hogy a kapcsolatod is rámehet arra, ha most nem veszel erőt magadon. Te tudod.

Minden esetre, én hálát adnék Istennek, ha ilyen talpraesett és felelősségteljes párom lenne, mint Neked. Szerintem próbáld megbecsülni a helyzeted, és kitartani a szerelmed mellett.

A szüleidet ha lesz munkád, gyakrabban meglátogathatod, lesz pénzed repjegyre.

Most inkább az lenne a cél, hogy célnyelvi környezetben tanulj, ebbe vetném bele magam.

Fogalmad sincs, milyen lehetőséget kaptál az élettől. Bár nincs jogom ítéletet mondani, de nem érdemled meg attól tartok.

Nem olyan nagy dolog az,hogy nem beszéli a nyelvet, többen voltak, vannak így. Majd megtanulja. Még háttér nélkül is tud menni a dolog, főleg így még jobban, hogy a párja dolgozik.

Gondolj bele, hány külföldi dolgozik nálunk, aki egy kukkot nem beszéli a nyelvünket :)

Gyakorlat teszi a mestert :)

Szia!

Hidd el ez csak a kezdeti nehézség.

Elmondom Neked, hogy én is éltem külföldön 3 évet. Nekem a férjem kint tanult. Már volt egy kislányunk én egy ideig itthon voltam vele, már általános iskolába járt.

Azután, amint lehetőségünk volt rá kimentünk mi is, mert kaptunk lakást. Egy nagy városban laktunk. Én sem beszéltem a nyelvet, nagyon picit. Mindennap egyedül maradtam, mert a férjem és a gyerek mentek a suliba.

Azzal szórakoztam, hogy mindennap egy utcasarknyival többet mertem elmenni a lakóhelyünktől. No meg emlékszem az első egyedüli vásárlásra. Sok jó dolog volt azért ebben.

Nekem nem volt honvágyam, hiszen ott voltak mindketten velem, akiket szeretek. Amikor kikerültem akkor voltam 30 éves, szóval fiatal voltam és nagyon bátor. A Magyar Nagykövetséget megtudtam, hogy hol van és ott mindig szerveztek kirándulást, múzeumokba, ide-oda. A végén már tök egyedül elmertem menni mindenhová. Taxival közlekedtem, mert akkor ott olcsó volt. Sokkal többfelé voltam, mint a férjem. Nyáron a gyereket hazahoztam a szüleimhez, én pedig visszarepültem a férjemhez. Majd mikor Ő is vakácózott, akkor együtt hazajöttünk, majd augusztus végén vissza mind a hárman. Közben nagyon sok barátot találtunk, mindig volt program. Nagyon jó életünk volt kint. Én sűrűn hazarepültem, mert mindig volt megbízásom, hogy kinek mi kell és én vittem ki. Nagyon kellemesen emlékszem rá vissza.

Remélem Te is hamar beleszoksz az ottani Életbe, bár nem tudom, hogy merre felé éltek? Sok sikert kívánok hozzá.

Sajnos mára már én nem vagyok valami fiatal, ha bár mindig azt mondom, hogy fiatalos vagyok, mert soha nem nő be a fejem lágya, néha még a mai nap is teanegernek érzem magam. Az ottani 3 évem pedig felejthetetlen volt.

Én úgy érzem a kapcsolatoddal van a probléma, természetes, hogy hiányoznak az ember szerettei, de már ilyen idősen a családalapítás kellene, hogy lekössön.

Mint írták előttem próbálj még intenzívebben tanulni, hogy ne legyen annyi időd morfondírozni. Hidd el itthon sosem fogod úgy megtanulni a nyelvet, mint anyanyelvi környezetben, és ahogy haladsz a tanulásban, úgy jössz rá, mennyire kevés még mindig amit tudsz.

Nincs valami hobbid, esetleg egy kutyus akivel kimozdulhatsz? Esőben is lehet sétálni, ismerkedni a környezeteddel.

A szüleidnek el ne mond, mert megszakad a szívük. :(

Remélem jól fogsz dönteni, hiszen Neked kell, a Te életed.

En csak abbol indulok ki amit ti sajat magatok irogattok az orszagrol.

Nem szapulas miert ? ti magatok irjatok le nap mind nap a kibirhatattkan helyzett oda haza.

Menyire ravagytok utalva arra hogy maskiutat keressetek es hasonlo.

Akkor mi a problemad.

A családod hiányát nem lehet megszokni, csak valamennyire elviselni, de a kint töltött időt sokmindennel meg lehet szépíteni, és meg is lehet szokni az új légkört, meg kell látni mindenben a lehetőséget és a jó dolgokat. Mindenképpen érdemes kihasználni a külföldön töltött időt, rengeteg hasznos tapasztalatot és élményt lehet szerezni. Nem szabad egyedül begubózni a lakásba, mert akkor csak a negatív gondolatok jönnek.

Engem egyébként egy év után jobban megviselt a visszautazás szabadság után, mint amikor kijöttünk, viszont pár nap alatt könnyen vissza lehet rázódni a "másik" életedbe, le kell foglalni magad, munkát keresni, nyelvet tanulni, társaságba járni. Érthető, hogy hiányzik a családod, de választani kell, dönteni, hogy mit is szeretnél, és a jövőt nézve mi a fontosabb, ésszerűbb.

Ja es amit paromat illeti , en majdenm 20 evet eltem egyedul , neveltem egy gyereg sereget nem volt semilyen ferjem sem uram .

Ma a elettarsamal barati nivon vagyok de az en itegritasom az enyem ! Mindenben csak en hatarozok tovabra is . Szegenyem 100 eves lenne mire elsajatittana a itteni kodokat.

Nem baj ö elvan , manueleket ir es ebbeöl van kis bevetele.

Két hónap után teljesen normális, hogy nem érzed még otthonodnak...

Szerintem a lehető legrosszabb megoldás, ha otthon maradsz.

Otthon sosem fogod úgy megtanulni a nyelvet, mint kint, ráadásul a pároddal is szakadék lesz köztetek...

Hol vagy? Milyen országban?

Menj nyelvtanfolyamra, hogy emberek között legyél.

Keress esetleg helyi magyar közösséget, ha úgy érzed, az jót tesz Neked...