Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » A női élet krízisei - Abortusz utáni várandósság fórum

A női élet krízisei - Abortusz utáni várandósság (beszélgetős fórum)


A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.

17. Nyuszy_j (válaszként erre: 16. - RLindi)
2008. máj. 21. 20:24

Inkabb oralisan mint esz nelkul ... minden ferfi kivancsi mas nore, en nem tiltom mastol, csak elvarom hogy engem szeressen es helyen legyen az esze.. na most nem igy tortent...

Hat, adtam neki es magamnak is egy kis idot hogy gondolja at mindenki hogy mit akar, nem hajitom ki esz nelkul, hatha beno vegre a feje lagya.. ha nem akkor repul.

16. RLindi (válaszként erre: 15. - Nyuszy_j)
2008. máj. 21. 16:49

Hát akkor tényleg nem érte meg a csajnak sem:-S

Mondjuk én annak sem örülnék ha a pasim meg egy másik csaj orálisan:-SS


Remélem jól tudsz majd döteni,biztos nem lehet könnyű.

15. Nyuszy_j (válaszként erre: 14. - RLindi)
2008. máj. 21. 16:47

Ja... abortusz utan 12 nappal szexelni.. raadasul utanaolvastam, allitolag olyankor meg faj a szex. Megkerdeztem toluk hogy es nem fajt neki? A valasz termeszetesen az volt hogy igen fajt. Akkor mi ertelme volt? Ha mar annyira kivanos, akkor ott van az oralis szex is, nem?

A volegenyem? Nem tudom.. nagyon nehez... majd az ido es en eldontjuk kozosen...

14. RLindi (válaszként erre: 13. - Nyuszy_j)
2008. máj. 21. 16:41

Hát ez kemény sztori:-SS

Mondjuk a "vőlegényed" sem semmi és felteszem már nincs is ebben a pozícióban!

Sajnálom,ez nagyon rossz lehet.


A csaj meg..felelőtlen,mást nem tudok mondani.

2008. máj. 21. 16:37
Haaat, terhes a lany... az en volegenyemtol ... es mivel most volt abortusza ezert megtartjak .. no comment... kosz egyebkent a velemenyeket
2008. máj. 20. 02:15
Sziasztok, egy "jo baratnom" volt olyan felelotlen hogy abortusz utan 12 nappal vedekezes nelkul szexelt a parjaval... jol leb**tam, hogy lehet ilyen felelotlen, az orvos persze mondta neki hogy 6hetig lehetoleg semmi, dehat.... most meg attol parazik hogy mi lesz ha megint terhes lesz, mert persze gumint nem huztak... szerintetek eselyes hogy ilyenkor ismet teherbe esik valaki? 22 eves egeszseges lany... Csinal tesztet hamarosan, de addig is ezen kattogok... koszi a velemenyeket!
2008. máj. 19. 22:34

Időt kellett volna hagynod magadnak a megfontolt döntésre.Így utólag sajnos már nem tehetsz semmit...meg kell tanulnod együtt élni döntéseddel és annak következményeivel.

Mindenkinem a saját döntése,de nem szabadna elhamarkodni,ha az ember akarja,szinte mindent meg lehet oldani....szerintem.

Én képtelen lennék ezt tenni...de ez én vagyok.

10. cskata (válaszként erre: 8. - Messzi)
2008. máj. 6. 23:18
miért nem tudsz hazajönni?
9. katic (válaszként erre: 8. - Messzi)
2008. máj. 6. 23:15
Azt hiszem, hamarabb kellett volna eldönteni, mit is akarsz.
2008. máj. 2. 21:57
segítséget szeretnék kérni. 19 éves vagyok,decemberben norvégiába költöztem a párommal.szakítottunk,hazarepült,minden kapcsolat megszakadt kettőnk között.kiderült,hogy terhes vagyk.mindent félretéve tolmácshoz mentem,aki egyben az unokatestvérem és legjobb barátom.azon nyomban elvetettem a babát.(2008.04.28.)azóta minden megváltozott.belebetegettem.nincs senkim,hazamenni nem tudok.magamba fordultam,senkivel sem beszélek.nem merem elmondani senkinek mi is történ,de tudják.gyilkosnak tartom magam,és minden vágyam egy pici baba.2000 km-re az otthonomtól,cserbenhagyva,bűntudattal szeretnék segítséget kérni.nem akarok beteg lenni,csak anya.
2007. jún. 27. 22:56

Én úgy gondolom, hogy az a terhesség, amelyik a 12. hétig menni akar, azt el kell engedni. Nagy valószínűség szerint ha megmarad, akkor vagy később vetélődik el, vagy egy sérült gyermekkel leszünk "gazdagabbak".

Gondoljatok arra, hogy mindennek van valami oka, ne akarjunk görcsösen ragaszkodni valamihez, ami még nem volt a miénk.

2007. márc. 24. 21:53

félre értések elkerülése végett! én se önszántamból mentem oda , hanem mert elhalt a baba!

de nem itélem el azokat a nőket akik 1 bizonyos élet helyzetben meghozzák ezt a nehéz döntést! Biztos vagyok benne , hogy még évek múlva is ott lebeg az a :HA...

amik itt a cikkben levannak írva és amit Napsudár leírt az szerintem mindenkit kísért, bánt és foglalkoztat aki így vagy úgy elvesztette a babáját!

Kitartást kivánok mindenkinek !

2007. márc. 24. 14:00
Igen megrenditő események ezek,sajnos én nem azért estem át kaparáson mert ezt akartam,hanem mert 6 hete elvetéltem az akkori 11 hetes babám.mégis nagyon nehéz,szerintem soha nem fogom elfeledni mindig az emlékeimben fog élni szinte minden nap rágondolok,hogy most lennék 17 hetes és már lassan érezném a mozgását.....mert már egy lánykám van 8 éves,igy tudom a dolgokat,mégis mély veszteséget érzek és talán ezért még jobban féltem a gyerekem még többet ölelem magamhoz és talán ezért azt érzem,nekem ő a mindenem.Várom azt mikor lehet újra próbálkozni,és remélem sikerülni fog mert nagyon szeretném.
4. monika1225 (válaszként erre: 2. - Napsudár)
2007. márc. 14. 13:29
Teljesen szívemből szóltál! Köszönöm Neked, hogy ilyen szépen meg fogalmaztad azt amit rajtad -rajtunk- kivül még nagyon sokan éreznek!
3. ica! (válaszként erre: 2. - Napsudár)
2007. márc. 14. 13:25

Szia!

Nem érint a téma, de elolvastam a hozzászólásodat.

Nagyon sajnálom ami történt, és remélem mihamarabb felépülsz!!!

Sok sikert kívánok!!!

2007. márc. 14. 13:14

Láttam, hogy egy hozzászólás sincs ebben a témában. Hát igen, olyenok vagyunk, mint amilyennek a cikk leír bennünket. Próbálunk felejteni. Nekem ez nagyon nehezen megy, úgy érzem, hogy belehalok.Azt hiszem nagyon sok mindent megértettem sz utóbbi időben, de ennek nagyon nagy ára van (volt). Talán nem kellett volna így történnie. Pontosan látom az utat, amit bejártam, miért vagyok olyan, amilyen, miért gondolkozom úgy, ahogy, és pontosan látom, hogy milyen racionális indokai voltak annak, hogy azt mondtam a harmadik gyerekemnek, hogy most nem tudlak szeretni. Azóta is folyamatosan itt van velem, minden nap. Van két gyönyörű gyermekem itt a földön és van egy kicsi itt a szívemben.

Azóta csak nekik élek. Nem számít sem a karrierem, sem a pénz, sem sok felesleges dolog, amivel azelőtt foglalkoztam és terheltem (túl)magam. Próbálok ezzel együttélni és létezni.

Nagyon szeretném Őt is magamhoz ölelni, de nem tudom. Ha ránézaek a gyerekeimre, Őt is ott látom mellettük. Ha napos az idő és kilépek a kapun, egyből az jut az eszembe, hogy tökéletes idő a babasétáltatásra...

Próbálok semmit nem sürgetni, tudom, hogy lélekben eddig is és örökre összetartozom a gyerekeimmel. Talán egyszer...Ha ő is úgy akarja és újra tud bennem bízni...remélem gondoskodhatok róla.

Azt hiszem túlságosan is elnyomtam magamban a nőt és anyát, már nem voltak megérzésim, intuícióm, nem voltam képes semilyen "jeleket venni", csak egy dolgozó, teljesítményre koncentráló szervező gép lettem. Most probálnám magam újra felépíteni és más értékrend szerint élni...

1. Hoxa
2006. szept. 21. 21:55
Tudni kell, hogy lelkünk védekező mechanizmusai – amelyek többnyire tudattalanok – azokban az esetekben, amikor olyan kellemetlen, esetleg traumatikus események érik az embert, amelyeket nagyon nehéz elviselni, akkor önkéntelenül, hatékonyan megvédik a személyiséget az elviselhetetlen, fájó érzésekkel szemben. Sokszor csak átmenetileg van rájuk szükség, hogy a lélek időt nyerjen és megerősödjön annyira, hogy képes legyen újra szembenézni és feldolgozni ezeket az érzéseket.

A cikk, amihez ez a fórum nyílt, már nem aktív.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook