A női élet krízisei - Abortusz utáni várandósság (beszélgetős fórum)

Inkabb oralisan mint esz nelkul ... minden ferfi kivancsi mas nore, en nem tiltom mastol, csak elvarom hogy engem szeressen es helyen legyen az esze.. na most nem igy tortent...

Hat, adtam neki es magamnak is egy kis idot hogy gondolja at mindenki hogy mit akar, nem hajitom ki esz nelkul, hatha beno vegre a feje lagya.. ha nem akkor repul.

Hát akkor tényleg nem érte meg a csajnak sem:-S

Mondjuk én annak sem örülnék ha a pasim meg egy másik csaj orálisan:-SS

Remélem jól tudsz majd döteni,biztos nem lehet könnyű.

Ja... abortusz utan 12 nappal szexelni.. raadasul utanaolvastam, allitolag olyankor meg faj a szex. Megkerdeztem toluk hogy es nem fajt neki? A valasz termeszetesen az volt hogy igen fajt. Akkor mi ertelme volt? Ha mar annyira kivanos, akkor ott van az oralis szex is, nem?

A volegenyem? Nem tudom.. nagyon nehez... majd az ido es en eldontjuk kozosen...

Hát ez kemény sztori:-SS

Mondjuk a "vőlegényed" sem semmi és felteszem már nincs is ebben a pozícióban!

Sajnálom,ez nagyon rossz lehet.

A csaj meg..felelőtlen,mást nem tudok mondani.

Időt kellett volna hagynod magadnak a megfontolt döntésre.Így utólag sajnos már nem tehetsz semmit...meg kell tanulnod együtt élni döntéseddel és annak következményeivel.

Mindenkinem a saját döntése,de nem szabadna elhamarkodni,ha az ember akarja,szinte mindent meg lehet oldani....szerintem.

Én képtelen lennék ezt tenni...de ez én vagyok.

Én úgy gondolom, hogy az a terhesség, amelyik a 12. hétig menni akar, azt el kell engedni. Nagy valószínűség szerint ha megmarad, akkor vagy később vetélődik el, vagy egy sérült gyermekkel leszünk "gazdagabbak".

Gondoljatok arra, hogy mindennek van valami oka, ne akarjunk görcsösen ragaszkodni valamihez, ami még nem volt a miénk.

félre értések elkerülése végett! én se önszántamból mentem oda , hanem mert elhalt a baba!

de nem itélem el azokat a nőket akik 1 bizonyos élet helyzetben meghozzák ezt a nehéz döntést! Biztos vagyok benne , hogy még évek múlva is ott lebeg az a :HA...

amik itt a cikkben levannak írva és amit Napsudár leírt az szerintem mindenkit kísért, bánt és foglalkoztat aki így vagy úgy elvesztette a babáját!

Kitartást kivánok mindenkinek !

Szia!

Nem érint a téma, de elolvastam a hozzászólásodat.

Nagyon sajnálom ami történt, és remélem mihamarabb felépülsz!!!

Sok sikert kívánok!!!

Láttam, hogy egy hozzászólás sincs ebben a témában. Hát igen, olyenok vagyunk, mint amilyennek a cikk leír bennünket. Próbálunk felejteni. Nekem ez nagyon nehezen megy, úgy érzem, hogy belehalok.Azt hiszem nagyon sok mindent megértettem sz utóbbi időben, de ennek nagyon nagy ára van (volt). Talán nem kellett volna így történnie. Pontosan látom az utat, amit bejártam, miért vagyok olyan, amilyen, miért gondolkozom úgy, ahogy, és pontosan látom, hogy milyen racionális indokai voltak annak, hogy azt mondtam a harmadik gyerekemnek, hogy most nem tudlak szeretni. Azóta is folyamatosan itt van velem, minden nap. Van két gyönyörű gyermekem itt a földön és van egy kicsi itt a szívemben.

Azóta csak nekik élek. Nem számít sem a karrierem, sem a pénz, sem sok felesleges dolog, amivel azelőtt foglalkoztam és terheltem (túl)magam. Próbálok ezzel együttélni és létezni.

Nagyon szeretném Őt is magamhoz ölelni, de nem tudom. Ha ránézaek a gyerekeimre, Őt is ott látom mellettük. Ha napos az idő és kilépek a kapun, egyből az jut az eszembe, hogy tökéletes idő a babasétáltatásra...

Próbálok semmit nem sürgetni, tudom, hogy lélekben eddig is és örökre összetartozom a gyerekeimmel. Talán egyszer...Ha ő is úgy akarja és újra tud bennem bízni...remélem gondoskodhatok róla.

Azt hiszem túlságosan is elnyomtam magamban a nőt és anyát, már nem voltak megérzésim, intuícióm, nem voltam képes semilyen "jeleket venni", csak egy dolgozó, teljesítményre koncentráló szervező gép lettem. Most probálnám magam újra felépíteni és más értékrend szerint élni...