A kutya is gyereknek számít? (beszélgetős fórum)
Akkor meg fogalmazd meg magadban, hogy mi az elvárásod anyóssal szemben??
Igen, vannak olyan emberek, akik nem tudnak együtt "dolgozni" senki mással. Mert nem jó, ahogy a másik fogja a fakanalat, szaggatja a pogácsát, stb. Ez kilőve, ezt nem tudják együtt csinálni - szerintem ez még nem a világ vége. Anyós nem akar kirándulni, nem akar olyan dolgokat csinálni, amiket te javasolsz, felvetsz. Kérdés, ezt tényleg nem akarja, vagy inkább azért nem, mert az ötlet/utasítás tőled jön, akit viszont nem kedvel.
Meg kéne találni, mi az, amit anyós is, gyerek is szívesen csinálnak. Ha van ilyen. Ha nincs, akkor ezt is el kell fogadni. Szerintem bárkinek nyűg, ha nem csinálhatja, amit akar, hanem másvalaki akarja megmondani, mit kell csinálnia. Én pl. nem mondom meg sose anyukámnak, hogy mit kell csinálniuk, amikor náluk hagyom a gyereket.
Igen, túlzásba viszi, amit a kutyával csinál, de szíve joga. Te ebbe nem szólhatsz bele. Még akkor sem, ha rosszul esik neked, vagy azt hiszed, rosszul esik a gyereknek.
Ez már a második fórumod, ahol nagyon gyerekesen reagálsz a neked nem tetsző véleményekre. Ha fórumot nyitsz, az azzal jár, hogy nem csak veled egyetértő bologató jánosok fognak reagálni.
4 éves azért már nem a csecsemő kategória, mikor még tényleg sokan nem tudnak mit kezdeni velük...az ovisokkal bár sok tapasztalatom nincsen, de nagyon sok mindent lehet már játszani, sok kreativitás sem kell hozzá, elég egy mesekönyv, vagy éneklés...
Én úgy vagyok vele, hogy csinálja anyós a dolgát, de utánna ne puffogjon magában, sőt néha úgy érzem féltékeny is a papára mert a lány őt jobban szereti..
Basszus, neked van gyereked??? mi az hogy nem lehet velük foglalkozni? érdekes módon anyóson meg a kedves lányán kívül mindenki tud vele mesét olvasni, rajzolni, bújócskázni, babázni, boltosat játszani, sétálni, sütit sütni stb.. hadd ne soroljam.. sőt a gyerek kéri hogy ezt és ezt csináljuk... de a mama valahogy nem vevő a dologra, ő mindent egyedül csinál úgy ahogy megszokta, jelezném nem süt sütit..azt én szoktam a lányommal közösen, ő belehalna ha miközben a gyerek a konyhában van vele és egy csepp liszt vagy cukor munka közben kiömlene..
Én azért felvetném azt is, és nem bántani akarom a fórumindítót, de létezik ilyen is, hogy vannak gyerekek, akiket nem lehet "szeretni", jobban mondva nem lehet velük foglalkozni.
Megtetted,de nem a neked megfelelő választ kaptad!
Így,most jöhet a az okos emberezés....
És,igen,a kérdés azért ostoba,mert godnolom anyósod már nem egy tinédzser,akit megváltoztathatsz!Valamiért így alakult.....
Én szintén úgy látom, hogy inkább magával az anyóssal van gondod, és nem a kutya kérdés a lényeg.
Egyébként ha elmondásod szerint a mama ennyire nem tud nyitni az unoka felé, illetve nem úgy, ahogy te elvárod, én lehet elengedném a dolgot, pláne, ha a kislányod a papával jól elvan.
Nem egyforma a kapcsolatunk a nagyszüleimmel, nekem pl. 6 nagyszülőm van válások miatt, és egyikkel sem ugyanolyan a viszony, kivel ilyen, kivel olyan....
Valaki írta, hogy érdemes lenne megkeresni a mama jó tulajdonságait is, pl. oké nem foglalkozik a gyerekkel, mert süt, de milyen finom a süteménye...ilyesmi.
Épp ez az a kérdés nem ostoba... és nem mondtam, hogy olyan okos vagyok.. csupán valamilyen szinten közvélemény-kutatást szerettem volna e fórum keretei között megejteni..
Akkor minek teszel fel ostoba kérdést,ennek a sok,okos emberkének?:P
Ha magácska ilyen okos...
Azt hiszem, amúgy erre lehetett is számítani, itt a hoxán annyi okos emberke van:)
Nagyjából végigfutottam a hozzászólásokat.
Azért rendesen leosztanak itt téged...
De miért is?
:O
itt most arról van szó, hogy baj hogy a lány érdektelen a kutya iránt? és ez baj? és hogy miért?
Csak egy ötlet volt, mint az "érdektelenség" forrása. Ezen legalább könnyű lett volna változtatni...
Na ezért nem jó látatlanban beszélgetni.. az pont akkor aktuális kérdésként merült fel a papa részéről.. a gyerek nem tabletezik... akkor is csak néha vette kézbe, most azt se tudja hol van,szerintem kb fél éve kezében sem volt.oviba jár, olyan mint a többi gyerek, az oviban nagyon jól érzi magát, a korához képest fejlett minden tekintetben
Kicsit beleolvastam a másik fórumodba, és felmerült bennem ppár kérdés...
Nem lehet, hogy anyósodékkal azért is ilyen a viszony, mert ennyire nem értetek egyet a gyerekneveléssel kapcsolatos kérdésekben? És nem lehet, hogy a gyereket azért nem érdekli annyira pl. a kutya, mert a tablettel jobban elvan - azt tudja kezelni, egy kutyát meg nem?
Látom, te a kákán is csomót keresel.
Próbáltunk nyitni felé, de ő elzárkózik, nem akar semmin változtatni, pl. mondjuk neki ne főzzön, majd én főzök itt a szombat menjenek el hármasban(papa,mama,gyerek) valahová jó az idő, neki erre nincs ideje, fáradt, sok a dolga.. meg ő szeretne főzni ilyenek..
Ó hát itt már régen nem a kutyáról van szó, az csak egy ürügy. Utálod anyóst, lehet hogy ő is téged. Nem lenne jobb akkor sem, ha foglalkozna a lányoddal, akkor is találnál valószínű valami hibát benne. A megoldás (ha meg akarod oldani egyáltalán) nálad van. Nyitni kell anyós felé, elfogadni olyannak amilyen, pozitívan viszonyulni hozzá. Lehet hogy épp a kutya az út anyós szíve felé... Ha neki nem megy, neked kell megtalálnod, mi az a tevékenység amiben a lányod is és anyósod is szívesen részt vesz. Persze ez munkás, és nem utolsó sorban azzal jár, hogy elsősorban neked kellene megpróbálni anyós pozitív tulajdonságait megtalálni és megszeretni. Na ebből biztosan tanulhatna a lányod is valami pluszt... pl. hogy kedvelhetünk, elfogadhatunk olyanokat is akik egyébként nagyon mások mint mi... mert a jelenlegi helyzetből csak azt tanulja (és ne legyenek illúzióid, ezt is biztosan érzi) hogy családon belül milyen ellenérzések dolgoznak a családtagok között. Ha valami, ez biztosan árt egy gyereknek, mert ő valószínűleg téged is szeret meg a mamát is, rossz átélni ha köztetek - még ha rejtegetve is - feszültség van. Elsősorban a felnőtteknek kellene a viszonyaikat rendezni, a kutya vs. gyerek kérdés megoldódna magától.
Köszi a válaszokat mindenkinek!
Pont ez az nem én versenyeztetem!! a nagyi! von mindig párhuzamot!! ez a mi kis babánk(kutya) és pl. a kutya néha bekakil a szőnyegre, és meg megkérdeztem, hogy ez normális ilyen korban, vagy csak azért van mert nem a szokásos helyén van erre a válasz: "amikor gyerek kicsi volt ő is a szőnyegre kakilt..akkor nem okozott ez senkinek gondott, ez se legyen az"(nem volt ilyen,hogy a lányom bárhová is kakilt volna megjegyzem)
Ennek semmi köze a dologhoz és jelentősége sincs....
Érdeklődik iránta valamilyen szinten, de a mama unszolására.. mert ő erőlteti hogy játssz a kutyával, simizd meg, a lányom nem szereti annyira mert ugrabugrál hangosan ugat és megijed tőle.. a sógornő 30 éves bőven lehet még gyereke.. a gyerekem régebben sokat volt nagyiéknél, érzelmi kötödés van, de a nagyi valahogy nem tud mit kezdeni a helyzettel ha gyerek és kutya is egyszerre jelen van.. mintha döntenie kellene a lánya és köztem.. és persze nem a menyét választja, mert még a lánya bekapná a fejét!
És a kutya biztosan a saját "unokája", mert a lányáé...
A gyerek meg ugye... Anyósom kedvenc mondása volt, amíg le nem állítottuk, hogy "csak az anya a biztos"...
Te még furcsább vagy, mint az anyósod! Már x hsz-en keresztül a saját lányod és a nagyi ölebe között vonsz hasonlóságot. Egy kutyával "versenyezteted" a lányod. Hiába tenné azt a lányod, amit a nagyi mond, vagy "ülne és fükdne" parancsra, akkor sem oldódna meg valószínűleg a probléma. Az a szerencsétlen kutya tehet a legkevesebbet erről az egészről. Vagy anyósod személyiségével van a gond szimplán, vagy a kettőtök viszonyával, ami kihat az unokával való kapcsolatára is.
kisebb mint egy macska.. lenyírt szőr, kb a csontváza látszik:) nekem egy fehér patkány jut eszembe róla..
Csodálkozol, hogy megsértődtek? Nézd a sógornőd oldaláról: nem ismerem, de alapból úgy képzelem, nagyon vágyott volna gyermekre, de nem lehet valami miatt. Ez _kudarc_. Persze, hogy űrt hagy maga után, és nagyon jól betölti ezt az űrt a kutya. HA feketén-fehéren a képébe végod, hogy neki a kutya csak egy pótlék, akkor egyrészt olyasmit mondasz, amit a lelke mélyén nyilván ő is tud, másrészt azt a sebet téped fel ezzel, hogy neki csak egy kutya jut, mert gyermeke nem lehet.
Abban a családban, ahol van gyermek is és kutya is, nem kérdés a helyes érzelmi sorrend. De ahol csak a kutya van állandóan jelen, a gyerek pedig gyakorlatilag idegen (én legalábbis úgy vettem le, hogy nem sok érzelmi kötődés van egyik irányba sem, tehát a szavaid alapján a ti részetekről sem!), ott nem lehet parancsszóra szeretni a gyereket, vagy azért szeretetet érezni, mert úgy illik.
De más is elképzelhető: nagyon is szereti az unokáját az anyósod, de mivel alig ismeri, nem tudja, hogyan közeledjen felé, nem tud "mit kezdeni vele". A kutyával pedig igen.
Rajtad múlik nagyrészt és a férjeden, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, de ezt biztos nem sértegetéssel fogjátok elérni.
(Amúgy én még nem láttam olyan kisgyereket, aki egyáltalán ne érdeklődne egy szobakutyus iránt... furcsa _nekem_)
Azért megnézném én ezt a kutyát, kint, mint házőrző.
Valami ilyesmi a helyzet.. de beleszólni tud(na) mindenbe persze... kifelé a facebook-on sztárolja magát.. rakosgat képeket a gyerekről ha rájön éppen.. nem tudom hogy helyzetet hogy lehet megoldani, de egyelőre mindenki csendben hallgat..aztán majd robban a bomba:) a gyerek meg persze nem hülye..
Ja és anyósnak persze az sem tetszik, hogy a kislányom nem teszi pontról pontra amit mond, nem olyan mint a kutya ÜL! FEKSZIK!
További ajánlott fórumok: