A kutya is gyereknek számít? (beszélgetős fórum)

Te is resze vagy a "magyar mentalitasnak"...

Szoval egy ora alatt megjarta volna az oreglany a 200 km-t? Lol...

Az itt - altalad - leirtak alapjan alkotnak az emberek velemenyt, en szemely szerint nem igenyeltem volna latogatokat a mutetbol labadozo gyerekem kozelebe.

Es nem gondolom, hogy droton rangathatok idos embereket, mert en szultem egy gyereket. Ha anyam, vagy anyosom gyerekezne, es nincs mas program ok, viszont nem varom el senkitol, hogy a rendelkezesemre alljon.

Szerintem itt sokan nem sárdobálás szándékával írtunk véleményt. És azt is gondolom, hogy senki nem mondta, hogy az a normális és átlagos, hogy a kutya lenne előbbrevaló. Amit itt esetleg kifogásoltak, hogy az alapprobléma nem a kutya/gyerek kérdéskör, hanem sokkal mélyebb, amivel kapcsolatosan viszont nem fogadtál el igazán segítséget.

Én kívánom, hogy találj megoldást a helyzetetkre, vagy ha azt nem, akkor legalább fogadjátok el egymást konfliktus nélkül.

De ez nem egy "steril" helyzet. Az anyukával már eleve van egy jól megalapozott feszült légkör. Nem értenek egyet a gyereknevelésben.

Az én anyukám is sokat főzőcskézik, ha ott vagyunk, még a boltba se átall elmenni és ott hagyni bennünket gyerekestül egyedül a házban a kutyával :D

Sőt, szoktak a fiammal és a kutyával hármasban focizni. Egyszer nem jutott az eszembe, hogy nem normális, mert szereti azt a vakarcsot, de az se, hogy nem szeretné az unokáját.

Azt gondolom, hogy itt a felnőttek egymáshoz való viszonya a lényeges a történet mögött és nem a kutyaimádat, gyerekmellőzés ...

Jobb a távolság?

Akkor most mit is akarsz?

Az, aki hasonlóan cselekszik egy kutyával, annak normális, aki nem szereti a kutyát, annak nem.

Szerintem te nem szereted a kutyát.

Én a gyerekeket és az állatokat (kutyát, macskát) is szeretem. Természetesen, ha itt vannak az unokáim, velük foglalkozom és nem az állatokkal, de óhatatlan, hogy az állatok a gyerekek közelébe kerüljenek. Meg is kell velük ismertetni, mert csak jó dolgokat tapasztalhat egy gyerek az állattal. Úgy érzem, anyósod is helyesen cselekszik, amikor a kislányodat próbálja közelebb hozni egy állattal.

De nem lehet, hogy nem úgy foglalkozik vele, ahogy "kellene", mert nem tud az elvárásoknak eleget tenni és inkább nem próbálkozik, hogy ne hibázzon?

Csak magamból indulok ki, de hajlamos vagyok mindent elvárni a gyerek körül úgy, ahogy én szoktam. Pedig ennek nem feltétlenül van akkora jelentősége, mint amit tulajdonítok neki. Ez pl. felesleges vitát szülhet. A saját anyukájával mindenki "rutinos veszekedő", gyorsan dűlőre lehet jutni. Anyós az általában más tészta. El tudom képzelni, hogy inkább a kisebb ellenállás felé hajlik, nem kockáztatja a vitát.

Ez nem eldöntendő kérdés, itt nincsenek egzakt határok, hogy mi fér bele a normálisba, mi nem, ez egyénileg változó lehet.

Én kíváncsi lennék arra is, hogy anyósod hogy mesélné el ez a helyzetet, ő hogy éli meg. Egy 4 éves gyerekhez energia kell, némi kreativitás, sok nő azért menekül a házi munkába, mert egyszerűbb lehet, mint esetleg a családtagokkal foglalkozni. És akinek gyereke van azt is tudja, hogy milyen plusz odafigyeléssel és többlet munkával jár együttfőzni egy ovissal. Most ezen lehet dödögni, hogy így meg úgy, de a lényeg, hogy valószínűleg anyós is tudna érthető magyarázattal szolgálni, de ha mégsem ... lehet róla véleményed, de nem igazán szólhatsz bele, ha nem tudod elfogadni, ne vidd oda a gyereket. A megoldás kulcsa Te vagy. Hisz Te csinálsz belőle problémát.

Egyetértek. Legalább annyira szokatlan egy négy éves kislánytól, hogy egy plüss játék méretű kutyáért nem rajong, mint amennyire szokatlan, hogy a mama nem nagyon tud mit kitalálni gyerekkel közös foglalatosságot.

Egyébként a gyereknek nem kell mondani semmit, egyrészt kimazsolázza a szülők beszélgetéséből, célzásaiból a lényeget és ezt értelmezi valahogy az ő kis gyerek módján. Másrészt átragad rá még a jól palástolt feszültség is, mert nagyon jók a radarjaik még ehhez (akárcsak a kutyáknak:)).

És ha azt mondjuk nem egészséges??? Akkor eltiltod tőle a gyereket nehogy lelki sérült legyen?

Istenem... És ki szerint kellene anyósnak normálisnak lennie??? Én pl. nem szeretnék összebújni egy kutyával sem, de azt fórum nélkül is megállapíthattad volna, hogy anyósod azért nem tartozik a súlyosan aberráltak közé...

Amúgy mit jelent az, hogy unoka=kutya???? Ezt ő mondta, hogy ugyanúgy érez a kutya iránt? Vagy csak félkomolyan viccesen mondogatja, hogy olyan mintha két unokája lenne? Egy idősebb, problémákkal küzdő embernek egyébként simán el tudom képzelni, hogy könnyebb egy kutyával, mint egy 4 évessel aki kb. a dackorszak és a kiskamaszkor közötti átmenetben van ;)

Nekem úgy tűnik, hogy a lányod helyett féltékeny vagy a kutyára.

Őszintén, mi lenne, ha nem lenne a kutya? Az anyósod fogócskázna-bújócskázna a lányoddal, aztán meg elolvasna 6 mesét, mielőtt festegetni kezdenének vagy neki állnának gyurmázni?!

Cáfolj meg, de szerintem nem a kutya a hunyó és még az sem, hogy a sógornőd a kutyát az anyódora bízza a hétvégén!

Mit szeretnél? És mit tettél/fogsz tenni ennek érdekében?

Egyébként azt veszem észre, hogy nem a 4 éves gyereknem esik rosszul amit lát, hanem neked.

Bocsi ha rosszul látom.

Ezen mérce szerint én sem vagyok normális. Anyósom szerint mondjuk tuti nem. Csak nekem macskám van. De velünk alszik az ágyban, saját tányérja van, és a vasárnapi rántott húsból is mindig övé az első falat...

Egyesek szerint a "normális" határát már azzal régen túlléptük, hogy beengedtük a macskát a lakásba. De szerintem mindenkinél máshol van ez a határ.

Élni és élni hagyni: ha ők ettől boldogok, és ti is tudtok ettől függetlenül boldogan élni, akkor egyáltalán kár koptatni emiatt a billentyűzetet.

köszönöm a segítő szándékot, de itt nem ennyiről szól a dolog, hogy kutya szeretet.. hanem mélyebb dolgok, amin nem igazán tudunk változtatni, jobb a távolság..

csupán azért fogalkoztam vele, hogy megtudjam ez mennyire gázos az anyósnál,aki 53 éves..

nem, nem KELL megmondanotok, hogy nem normális az anyósom, hanem kérdezem hogy az-e..a 2 nem ugyanaz,

kérdés eldöntendő: igen, nem.

Én ezt értem.

A TE szemszögedből egyáltalán nem normális, amit csinálnak. Az övékből meg igen.

Én naívan segíteni szerettem volna, mert azt gondoltam, hogy azért teszed fel a kérdést, mert ez a dolog zavar - viszont ez a kérdéskör csak egy tünete egy nagyobb problémának, amin ezek szerint olyan nagyon azért nem akarsz változtani.

Így továbbra is "abnormális" marad a dolog, de akkor minek foglalkozol vele, ha megoldást nem is keresel rá? Vagy legalábbis nem fogadod el a segítő szándékot?