A hegymászás, mint üzlet: amikor a csúcshódítást a pénz vezérli (beszélgetés)

Nem lep meg, hogy kiakadtál. Ez nagyon fura. Erőss Zsolt külföldön is híres hegymászó volt. Szinte az összes nyolcezer méter feletti hegyet megmászta. Simán megélhetett volna abból is, ha hegymászó órákat ad. Hozzá biztosan mentek volna. Sajnos meghalt, lehet elbízta magát. Meg tudta volna csinálni, ahogyan korábban is. Habár azon a hegyen halt meg, amely az egyik legnehezebb és ahol egyedüliként az utóbbi években is a modern technológia ellenére nő a halálozások száma.

Oxigénpalack nélkül nem is szabadna engedni, hogy masszanak nyolcezer méter fölött, mert ott nagyon ritka a levegő.

Az jutott még eszembe, mennyire megütődtem, amikor talán Erőss Zsolt felesége mondta a tragédia után egy interjúban: gondolkoztak, miből lehetne még megélni, dehát ő ehhez értett.

Ezen akkor teljesen kiakadtam: hegymászás mint megélhetés? A profi focit is undorítónak találom, ami körülötte megy, de hogy már a hegymászást is ide süllyesztették a mindenhol jelenlévő szponzorok...

Közhely, hogy egyre embertelenebbé válik a világunk, de sajnos igaz. Ennek az egyik eleme ez is, amiről a cikk ír. A természet iránti tisztelet sok emberből kiveszett, ezek a nem profi hegymászó akciók is ezt bizonyítják. Régebben aki meg akart mászni egy hegyet, addig kalapozott, amíg talált olyan embereket, akik bíztak a sikerében, támogatták - de azok olyan emberek voltak, akik már fel tudtak mutatni valamit, különben senki nem támogatta volna őket. Azok is úgy vágtak neki a hegynek, hogy kétesélyes volt, visszatérnek-e.

Amikor valamiből divat lesz, akkor elvész a varázsa. Most sok gazdag embernek ez sikk, hogy megmásszák a Mount Everestet, és mivel jóval fejlettebb a technika, mint régebben volt, most már meg is próbálhatják. Száz évvel ezelőtt eszükbe sem jutott volna, a nagy erőfeszítés és a komoly életveszély miatt.