A gyermekem már iskolás - tapasztalatok, tanácsok (beszélgetős fórum)

Házi feladatok

Jády Mónika

Mennyi segítséget adjunk a gyereknek a házi feladatok megoldásához?

Az általános iskola alsó osztályaiba járók többsége még nem tud teljesen önállóan megbirkózni a tanulással és az otthonra kapott feladatok megoldásával. Ki jobban, ki kevésbé, de még igényli szülei segítségét.

Főleg az első osztályba kerülőknek van szükségük támogatásra. Hiába szokták meg az óvodában az önállóságot, iskolásként új feladatok várnak rájuk. Természetes, hogy a kisiskolás mindent a legjobban szeretne elvégezni. Persze, még nem bízik annyira magában, és előfordul, hogy épp ezért azt mondja: „Én ezt nem tudom megcsinálni”. Nem arról van szó, hogy nem képes rá, inkább arról, hogy nem hiszi el: egyedül is képes megbirkózni a nehéznek tűnő feladattal. A szülő viszont sokszor elhiszi, hogy a gyerek nem képes rá, és ezzel elkezdődik a sokszor kritizált, állandó jellegű segítség. Vagy az, hogy szinte a szülő oldja meg a gyerek helyett a feladatot.

Mit ajánlanak a szakemberek?

Éreztessük gyermekünkkel, hogy hiszünk a képességeiben, és abban, hogy önállóan is tud dolgozni! Viszont azt is mondjuk meg neki, hogy ha elakad, bármikor a segítségünket kérheti.

Ajánljuk fel, hogy a végén ellenőrizzük a házi feladatot, például a számtan gyakorlat végeredményeit! Ha az nem stimmel, ahelyett, hogy rögtön megmondjuk a helyes választ, kérdezzük meg, hogyan is jutott arra az eredményre. Ezután vezessük rá a helyes megoldásra, a feladatot részfeladatokra bontva.

Dicsérjük meg a részeredményekért is! A dicséret motiválóan hat még a legbizonytalanabb gyerekre is.

Ha úgy érezzük, hogy a gyerek maga is tudja folytatni a munkát, miután megválaszoltuk a kérdését, hagyjuk őt önállóan dolgozni!

Ha valamit nem ért a gyerek, jó, ha a hiányosságot megbeszéljük a tanítóval, nehogy másképp magyarázzunk meg egy kérdést, mint ő! Különben lehet, hogy összezavarjuk a gyereket.

Ha hosszú betegség után otthon kell behozni a lemaradást, figyeljünk arra, hogy az egyes tanegységek között – amennyire csak lehet – hagyjuk, hogy a gyerek maga lássa és fogalmazza meg az összefüggéseket!

igen de közbe meg kel tanulni 8 versszakos verset

Nagy László: Dióverés

Elsuhogott az a füttyös

sárgarigó délre.

Sárgul az árva diófa

zöld terebélyes.

Levelek lengnek, akár a

színarany rigó-szárnyak,

elszállnak ők is a szélben

puszta határnak.

Áll a diófa, és érett

kincsei válnak tőle:

szellő ha bántja az ágat,

buknak a földre.

Szaporább kopogás, csörgés

támad, ha jön az ember,

s bottal az ágak bogára

boldogan ráver.

Földre, fejekre, kosárba

kopog a dió-zápor,

burkos dióra a gyermek

kővel kopácsol.

Már, mintha álmodnék, hallom

zaját a jó örömnek,

darálók forognak, diós

mozsarak döngnek.

Fagyban és nagy havazásban

meg kell maradnunk jónak

s tisztának is, hogy örüljünk

csörgő diónak.

Majd csorgó hó levén ring a

picike dió-csónak,

s lomb zöldül újra a füttyös

sárgarigónak.

köszi

nektek pedig mihamarabbi gyógyulást .

Bencének nem hiányzik a suli ?

míg otthon vagytok dolgozat nem írtak ?

Mindenkinek szép Vasárnapot

Betegeknek gyógyulást

Nagyon fáj a fejem tök jó idő van nincs hideg de log az esőlába

Tegnap olyan ügyes volt Ricsi megcsinálta a házi feladatát így a hétvégénk szabad .

Gitárból is van házi feladat már csak azt kell megcsinálni .

Hangyika gyógyulgass!!

Kellemes szép hétvégét mindenkinek!

A betegeknek jobbulást

nálunk nincs gond lekopom a gyerekek jól vannak én vagyok nagyon beteg jól megfáztam

Ricsiék írtak matekból szövegértésből és olvasásból remélem jó sikerül .

A betegeknek jobbulást!

A harmadik hete mi is egyikből lábalunk ki,jön a másik,és megy át mind a négyönkön :(

Szegénykéim jó sok pótolni valótok van ?

Ilyenkor az órai munkát is be kel pótolni?

sziasztok

jó reggelt képzeljétek annyira örülök Ricsi újabb siker élménye volt ,azzal jött haza hogy ö soha régen technikából nem kapott ötöst és most ötöst kapott szóval siker élménye van az új iskolába

annyira örülök .

veletek mi újság meséljetek ?

Gyöngyskorpió Bence hogy van ?

A hatékony tanulás titkai

Gyermeked szemmel láthatóan nyögvenyelősen ül neki a leckekészítésnek, a tanulásnak, és ha végül mégis rászánja magát, akkor se halad sehova? A probléma forrása gyakran a csendes, kényelmes tanulókörnyezet hiánya, illetve a gyenge tanulásszervezés.

Az első és legfontosabb lépés az ideális tanulókörnyezet létrehozásához, hogy csend legyen, ne menjen a közelében a rádió, tévé. Azonban a monoton háttérzaj, mint például a ventilátor zúgása egyes gyerekekre nem hat zavarón, sőt segít nekik az összpontosításban.

A következő lépés az íróasztal. A kiválasztásakor az egyik fő szempont a nagy írófelület legyen, és az, hogy fiókokkal is rendelkezzen, amiben a gyermek az iskolai füzeteit, írószereit, taneszközeit tárolhatja. Az íróasztalt akár használtbútor-kereskedésekből is beszerezhetjük, apa biztos fel tudja újítani, rendbe tudja tenni.

Az asztal mellé természetesen szék is jár. Ez is legyen kényelmes, háttámlával, a gyermek lába érjen le róla, amikor ül, derékszöget zárjon be a térde a combjával. Fontos, hogy a szék és az asztal magassága összhangban legyen, a gyermek ülve kényelmesen elérje az asztalt, ne kelljen neki se nyújtózkodni, se túlságosan legörnyedni.

A megfelelő megvilágítás is sokat segít a tanuló nebulónak. Ha csak a plafonon lévő fényforrás világít, az édeskevés. Egyrészt mert nagyon szórja a fényt, másrészt azért, mert árnyékot vethet a gyermek elé. Mindenképpen érdemes hát beszerezni egy asztali lámpát, amit úgy állítsunk be, hogy írás közben a gyerek keze ne árnyékolja be a lapot.

Ha a hely (és pénztárcánk) engedi, egy kisebb kanapé vagy nagyobb fotel is jó ötlet, hiszen sokkal kényelmesebb lehet itt megtanulni a leckét, mint az íróasztal felett görnyedve.

Nem elhanyagolható szempont továbbá a hőmérséklet sem. Ha fázunk vagy melegünk van, nehezebben fog az agyunk. Ugyanígy, az éhség, szomjúság is zavaró tényezők lehetnek. Nyugodtan be lehet készíteni innivalót vagy egy-két falat egészséges harapnivalót a tanuláshoz.

Az is fontos kérdés, mikor tanuljon a gyermek. A napköziseknek az iskolában meghatározott tanulóidő van, de nem rögtön tanítás és ebéd után. A tanulást játék előzi meg, ahol a gyerekek levezethetik a fölös energiájukat, pihenhetnek, feltöltődhetnek. Ha gyermekünk „hazajárós”, otthon is hagyjunk neki egy kis időt a regenerálódásra, mielőtt nekikezd a tanulásnak. Azonban ne hagyjuk, hogy este fogjon neki a felkészülésnek. Időzítsünk úgy, hogy vacsorára már bőven befejezze a tanulást, és aznap már ne kelljen neki az iskolai dolgaival foglalkozni.

Sajnos felső tagozatban és gimnáziumban már gyakran tetemes mennyiségű házifeladattal és megtanulandó anyaggal látják el a diákokat. Gyakran akár este 10-ig is tanulhatnak. Ez ellen úgy tehetünk, ha gyermekünket rendszeres tanulásra ösztökéljük, valamint megtanítjuk neki, hogy előre is lehet dolgozni: ha hétfőn kevesebb a lecke, akkor nyugodtan megcsinálhatja aznap az angol házit szerdára, és így kedden se kell neki sokáig tanulnia.

Az se mindegy, hogy a gyermek az írásbeli vagy az elméleti anyaggal kezdi-e a tanulást, a könnyebbel vagy a nehezebbel. Vannak, akiknek az a könnyebb, ha előbb az elméleti részt tudják le, és vannak, akiknek az az előnyösebb, ha az írásbelivel kezdenek. Ugyanígy, egyesek szeretik a könnyebb tananyaggal kezdeni, mások pedig a nehezebbel. Hagyjuk, gyermekünk hadd próbálja ki ezt is, azt is, és a végén azt a sorrendet alkalmazza, ami számára a legjobban beválik.

A hatékony tanuláshoz tehát fontos, hogy nyugodt, csendes legyen a tanulókörnyezet, a gyermek fizikailag is jól érezze magát, valamint megtanulja megtervezni a tanulásra szánt idejét, a tananyag feldolgozásának sorrendjét.

Éjen sakk nagyon jó dolog .

De az úszás is és a röplabda is jó .

Pihenés vagy különóra?

2009. 12. 02.

Hogy milyen különórákra érdemes és szükséges a gyereknek járni, leginkább a szülők döntik el. A tanulók kevés délutáni szabadidejét pontosan be kell osztani… De valóban kell? Nem elég az iskolai munka, a házi feladat, még különórákkal is terhelnünk kell a gyerekeket? Marad elég idő a pihenésre és a játékra?

Hogy milyen különórákra érdemes és szükséges a gyereknek járni, leginkább a szülők döntik el. A tanulók kevés délutáni szabadidejét pontosan be kell osztani… De valóban kell? Nem elég az iskolai munka, a házi feladat, még különórákkal is terhelnünk kell a gyerekeket? Marad elég idő a pihenésre és a játékra?

Mi tartozik a különóra fogalmába?

Minden olyan rendszeres tevékenység, amely az iskolai (óvodai) foglalkozáson kívül esik. Sport, nyelv, művészeti órák satöbbi.

Kétféle indítékból járhat egy gyerek különórára: ha valamilyen tantárgy nehezen megy, illetve ha nem elég, amit az iskola nyújt. Az elsőt nevezhetjük korrepetálásnak is.

Nyelvtanulás

A legtöbb szülő vesszőparipája a nyelvtanulás, hisz a mai világban nélkülözhetetlen egy-két nyelv ismerete. Jó tanárral és módszerrel nem megerőltető a nyelvtanulás. Nagyon fontos azonban, hogy először az anyanyelvét kell elsajátítania, értenie kell a kifejezéseket, az olvasott szöveget. Ha ez anyanyelvén is nehezen megy, akkor még nem jött el az ideje az idegen nyelv tanulásának. Nem kell akkor sem aggódni, ha tíz éves korára nem beszél több nyelven folyékonyan. Tíz-tizenegy évesen, amikor már a saját nyelvén otthonosan mozog, egy év alatt „utoléri” az addig „elvesztegetett” éveket.

Sport

Öt éves kor felett a mozgáskoordináció olyan fejlett, hogy elkezdhetünk vele megszerettetni különböző sportokat.

A sport azért is hasznos, mert másfajta igényeket követel a gyerektől, mint amit az iskolai órákon tesz. A mozgás felszabadítja a szorongásokat, gátlásokat, levezetheti általa feszültséget. A csapatjátékok jó hatással lehetnek a társas kapcsolatokra.

Zene

A zenei nevelést a pedagógusok és a szülők is fontosnak tartják, egy átlagos általános iskola azonban nem szentel túl sok figyelmet a zenei oktatásnak, a kötelező énekóráktól eltekintve. Amennyiben gyerekünket érdekli a zene, járathatjuk zeneiskolába vagy magántanárhoz. Ám ne feledjük, neki kell dönteni! Fölösleges zongorázni taníttatni olyan gyereket, aki még a hangszer látványától is irtózik. Téves az a felfogás, hogy majd idővel megszereti. Soha nem fogja megkedvelni, sőt, egy életre megutálhatja még a zenét is.

Nem könnyű feladat okosan beosztani gyerekeink szabadidejét. Az iskolai órák mellett valóban szükség lehet különórákra, de az semmiképp nem mehet a kikapcsolódás és az önfeledt játék rovására. Az első osztályosok esetében nem ajánlottak a különórák, hiszen bőven elég megszoknia a kicsiknek az új közösséget és azt, hogy napról napra tanulni kell és leckét készíteni.

Az érem másik oldala: ha korán kiderül, miben tehetséges, azt már kisiskolás korban érdemes külön is fejleszteni.

Sokszor nagyon nagy a nyomás a szülőkön, mert óriási a verseny. Az jut tovább a jobb iskolába, aki többet tud. A tudáshoz pedig a különórákon keresztül vezethet az (egyik) út.

Ragaszkodjunk ahhoz, hogy amibe belefogott, azt vigye is végig? Végezze el a zeneiskolát, járjon sportolni, ha szereti, ha nem, mert már beszereztük a sportszereket, ruházatot? Vagy hagyjuk minél több dolgot kipróbálni, hisz csak így derülhet ki, mi is érdekli igazán?

Nincs egyféle igazság ebben az ügyben (sem). Vannak gyerekek, akik jól terhelhetők, szárnyakat kapnak a sok feladattól, élvezik, hogy ezerfelé képesek teljesíteni. Egy érzékenyebb lelkű (vagy túl fiatal) gyereknek viszont egy életre elmehet a kedve, mondjuk az úszástól, a zenetanulástól, ha rosszak a kezdeti élményei. Időt kell hagyni, kedvet kell csinálni hozzá, a gyereknek meg kell szoknia a közeget. Nagyon sok múlik az edző, a tanár személyén.

A legfontosabb, hogy a csemete szívesen töltse az idejét a különórán, különben fölösleges pénzkidobás és időpocsékolás lesz az egész. Mindig vegyük figyelembe, hogy a gyerek szabadidejéről van szó, amit joga van kellemesen eltölteni.

jöbulást

kamilláztok és gőzöljetek vele