Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Diéta & Fitness témák » A fogyókúráról másképp, avagy életmódváltás szerintem cikk

A fogyókúráról másképp, avagy életmódváltás szerintem


A cikk a fogyókúrázáshoz, vagy életmódváltáshoz kíván néhány sajátos tanácsot adni, saját tapasztalatból. Pár hónapja abszolút amatőrként vetettem bele magamat a fogyózásba és sok olyan dolgot tapasztaltam meg, amit bizony nem írtak le sehol sem (vagy csak elkerülte a figyelmemet), de én ezeket fontosnak tartottam, mialatt diétáztam. Azért szedem tapasztalataimat cikkbe, hogy erőt és tanácsot adjak olyanoknak, akik el akarják kezdeni vagy már elkezdték, de elakadtak volna valahol. Ha egyetlen ember számára is hasznos volt a cikk, akkor már megérte, hogy a hónapok alatt felgyűlt tapasztalatokat gondolatokká, majd egy cikké formáljam.
A fogyókúráról másképp, avagy életmódváltás szerintem

Szerintem sokan jártunk már úgy, hogy eldöntöttük most aztán lefogyunk, diétázunk, megváltoztatjuk az életünket. Ahogy a neten kutakodunk a témában, szinte azonnal találkozhatunk az életmódváltás fogalmával. De mit is jelenthet ez pontosan? Ezt a témát szeretném kicsit boncolgatni a cikkemmel és a saját tapasztalataimon keresztül néhány tanácsot adni a teljesség igénye nélkül.

Nos mi is lehet az az egészségesebb táplálkozás, vagy egészséges fogyókúra? Mi nem az: ha koplalunk és alig eszünk, ha csak iszunk, ha mindenből light-ot veszünk. Hát, ha ezt csináljuk, sem egészségesek nem leszünk és sajnos lefogyni sem fogunk...tartósan. Az első, amit olvastam, hogy egyek ötször, igyak sokat, mozogjak. Ezek is sokat segítenek és nagyon hasznosak és 100 százalékig egyet értek velük, de szerintem van még néhány dolog, aminek a betartásával könnyíthetünk a helyzetünkön és végül eljuthatunk a nagybetűs ÉLETMÓDVÁLTÁSHOZ.

Először is olyan célt tűzzünk ki magunk elé, ami reális és ami az egészséges ember fogalmába még belefér. Ne valamilyen divatmagazinban látott ideálhoz próbáljunk hasonlítani, hanem a saját adottságainkon belül próbáljunk meg változtatni és a hibáinkat elfogadni. Attól, hogy lefogyunk nem lesz hosszabb lábunk vagy nagyobb mellünk. Ne hasonlítsuk magunkat az ismerőseinkhez se. Attól hogy az ember barátnője megeszik egy fél grillcsirkét és még úgyis fogy 2 kg-ot, mi még nem fogunk, attól, hogy a szomszéd az ilyen olyan kapszulától lefogyott, mi nem biztos, hogy lefogunk. Ne higgyünk a reklámoknak, és ne higgyünk olyan dolgokban sem, amiről tudjuk, hogy lehetetlen. Nincsenek csodabogyók. Nincs olyan, hogy beveszünk valamit és magától lefogy az ember....sajnos - teszem hozzá. Egyszersmind ne válasszuk a könnyebbik utat!

A legfontosabb, ha már belevágunk, a fokozatosság elve. Aki egyik este hamburgert vacsorázik sült krumplival, utána meg csokifagyit nassol, az nem fog másnap párolt répát enni, ne adj isten elhagyni a vacsorát. Apró dolgokon változtassunk kezdetben. Fehér kenyér helyett együnk barnát. Krumpli helyett rizst, desszert helyett gyümölcsöt, cukros üdítő helyett ízesített vizet. Aztán fokozatosan hagyjuk el ezeket a dolgokat. Ne tegyünk a kávéba cukrot. A saját szelet húsunkat már ne panírozzuk be és igyunk csapvizet. Hosszú út vezet el odáig, hogy azt tudjuk mondani egy narancsra, hogy milyen édes, de megéri!

A mozgásra is igaz ez a fokozatosság. Felesleges elhatároznunk, hogy holnaptól félmaratont futunk, mert lehetetlen. Ha 15 perc tornát végig tudunk csinálni az a reális, sőt nagy dolog. Utána mindig vállaljunk többet és többet, legyen 20 perc majd 30, és jussunk el oda, hogy egy egész órát tornázunk. Majd ha megfelelő erőnlétet szerzünk, akkor elkezdhetjük a futást is és aztán meg sem kell állnunk a maratonig.

A mérleg kérdése is felvet némi problémát. Mérleg vagy centi? Centi vagy mérleg? Hát akármelyiket is választjuk, tartsuk be a heti egy mérést, mert ha annál gyakoribb, bizony bizony önképzavart okoz. Ha egyik napról a másikra nem azt az eredményt kapjuk, amit várnánk, akkor csak elkeseredünk és magunkat kövérnek, még undorítóbbnak látjuk, mint valójában vagyunk.

Pár dekát hajlamosak leszünk 5 kilónak látni, ha valami nem úgy megy, mint akarnánk. Ezért is fontos a reális cél kitűzése apránként a kis eredmények az igazán nagy teljesítmények. És végül az ember el is nyeri az áhított súlyt.

Amúgy pedig az izom százszor nehezebb, mint a zsír, úgyhogy tornázással töltött hónapok után érdemesebb inkább a centit választani, mert lehet kellemesebb meglepetés ér minket, mintha mérlegre állnánk:-)

Ha azt szeretnénk, hogy a kitartásunk és a kedvünk meglegyen, akkor ne a konyhai mérleg legyen az új legjobb barátunk. Ha az ember folyton a kalóriatáblázatot bújja, meg a mérleggel babrál, hamar kedvét veszti. Persze nem árt tisztában lenni, hogy mi merre hány kalória, de ne essünk túlzásba sem. Lehet azt sejteni, hogyha egy púpozott tányér helyett valamivel kevesebbet eszünk az jobb, vagy ha pacalpörkölt helyett a salátából szedünk kétszer, akkor szerintem felesleges tudni, hány deka volt. Bár ez a görcsös pontosság igaz a fogyókúrák szó szerinti követésére is. Nem kell, hogy bűntudatunk legyen amiatt, ha szénhidrát napon almát ettünk. Személy szerint nem hiszek abban, hogy szentírásként kell kezeljük az Atkinst, a 90 napos vagy bármelyik diétát. Merítsünk ötleteket belőlük, és azokat formáljuk a mi ízlésünkre, a mi igényeinknek megfelelőre. Ne táplálkozzunk egyoldalúan és ne sanyargassuk magunkat, nem éri meg. Attól, hogy elmúlt 6 óra, mindenki megehet egy natúr joghurtot. Nem ezen múlik több hónap fogyókúrája. Nem kell megvenni híres emberek méregdrága termékeit sem. Mindig az idény zöldségekből és gyümölcsökből válogassunk és a nagy élelmiszerláncoknak megvannak a saját és nem olyan drága termékei is, amiket fogyókúrázóknak találtak ki.

S végül a legfontosabb, ha megvan az elszántság az akaraterő és a kitartás is, akkor ne felejtsük el elővenni a humorérzékünket se, mert lesznek olyan helyzetek, amiket csak így lehet túlélni. Gondoljunk csak bele, mikor megcsináljuk az első 3 felülést, és ájultan esünk össze, vagy mikor egy 6 éve fel nem vett nadrágba próbáljuk beletuszkolni magunkat, hogy most már biztosan jó lesz. Vagy mikor mindenki fog desszertet enni csak mi nem. Ilyenkor jobb, ha az ember nevet egyet, még akkor is, ha sírni van kedve. Hiszen attól hogy nem eszünk cukrot még nem kell megsavanyodni:-)!




Írta: 5b7be2f737, 2010. június 1. 16:08
Fórumozz a témáról: A fogyókúráról másképp, avagy életmódváltás szerintem fórum (eddig 33 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook