50 feletti egyedülélő nők (beszélgetős fórum)

Drukk! :))))

Igazad van. Ez nem is rossz ötlet. És még olcsó is. De férfi nélkül is van élet!! Nem ők miattuk aggódom. Csak egyedül lenni rossz!!

melo miatt a cicát nem javaslom amíg tiz orát nincs otthon egy nap:d

Osszecsomagolsz szenvicset, innivalot, pledet, felpattansz a kerekparra, es a legkozelebbi faluszelen az erdonel megallsz; pled le, uzsonna ki; elvezed a csendet, a madarakat, az eget, a fu illatat; aztan vissza; beszerezhetsz egy fiatal cicat - o is jo tarsasag; nehogy mar ferfi nelkul ne legyen elet!!!!

mondjuk azt nem tudom honnan szerzünk női katolikus papot mert az nincs de ez legyen a legnagyobb gondunk:D

Az csak újabb pénzkidobás. Nincs nekünk olyan szerencsénk!

hát lottozzunk:D

Nézd, lakás nélkül sem könnyebb, ezt is hallottam, vannak ilyen egyedül élő ötvenesek :/

Hát, ha megoldható lenne a váltás. Gondolom inkább saját, de kisebb lakás lenne a megfelelő, de a bérlakás attól még szóba jöhet....

Át tudom érezni a te helyzeted is. Tudom, hogy vannak talán még rosszabb helyzetben lévők is. De talán erősebbek nálam és még ennek ellenére is tudnak magukból többet kihozni. Én miért nem vagyok erre képes? Sokat felteszem magamnak ezt a kérdést.

:D nálam is ez a szitu, ha valami akciós többet veszek és a húzós hónapokban kiürítek mindent:D

Nekem még ha csak annyi lenne a gázszámlám!! De még a duplája, van olykor a triplája is.

az egyedüllétnek is vannak előnyei én még ezeket élvezem, és még nem vagyok 50 sem tehát lehet hogy addigra én is besokallok tőle:DDD

Megoldható lenne. De annyira nem akarom feladni az önállóságomat, hogy inkább mindenen spórolok, még a kaján is.

de ha egyszobás és olcsó meg kicsi a rezsi lehet hogy maradna pénzze abból amit a nagy lakás rezsijére költene, nekem havi 27000 a gázom és egy durva sok:(

összeköltözni nem tudtok télre?

Ezt nem tartom számomra igazán megfelelő megoldásnak. Egyrészt dolgozom. Tehát nem lenne időm eltartani egy idős embert. Másrészt talán nem is nekem találták ki. Már nincs kellő türelmem másokhoz. Mindezen túl nekem is élnek a szüleim, aki már idősek. Hozzájuk rendszeresen járok, igyekszem nekik segíteni.

Én is ebben a cipőben járok.52 éves vagyok,30 év házasság után váltunk el.A válás előtt mindent kettesben csináltunk a férjemmel,a gyerekek voltak a legfontosabbak,zárt család voltunk. Az én barátnőim elmaradoztak,majd megszűntek a baráti kapcsolataim. Anyagilag én is nagyon nehéz helyzetben vagyok,mert csak úgy tudtam a férjemtől megszabadulni (alkoholista volt és vert), hogy megvettem tőle a fél házat hitelre.A hitel a havi fizetésem 80 %-át elviszi.Néha csodálkozom,miből is élek :). Kocsim nincs,a gyerekek élik saját életüket. Én elkezdtem energiát tenni a kapcsolataimba:először egy kolléganőmet hívtam el kávézni,aki szintén egyedül él. Lassan bővül a kör,egymásnál jövünk össze,bár én szégyellem a szegényes lakásomat.Árulom a házamat,remélem,ha el tudom adni,jobban fogok élni. Hazudik,aki azt mondja,hogy jó egyedül! Kegyetlen tud lenni,és emkékszem,az első próbálkozások a baráti kapcsolatokkal nagyon nehezen mentek,féltem a visszautasítástól.De nem szabad feladni!

Van-e egyedül élő idős ember? Ha igen, szóba jöhetne az eltartási szerződés, mint nagy lehetőség?

Zsuzsa ha jól értem Te is egyedül élsz. Te hogyan tudsz ezeken a rossz dolgokon felülkeredni? Én mára már nagyon pesszimista lettem.

Már évek óta árulom. De nem találok rá vevőt. Falun is rengetek lakás eladó. Már az albérlet is megfordult a fejembe. A számításaim szerint valóban az egy kis albérlettel talán jobban kijönnék. Csak akkor a jelenleg lakás teljesen tönkre megy. Egy ördögi körforgás...

rettegni felesleges, csak beteggé tesz, okosan probálj meg lavírozni, ez a világ most erről szól.

Nem lehetne kisebb lakásra cserélni?

Sajnos ez van. Már nagy részét lezárom téli időszakban. De igy is sok. És jelenleg örülök, hogy dolgozom, van munkám. Úgy ahogy még a számláimat ki tudom fizetni. De ha bekövetkezhet, hogy valamiért nem tudok dolgozni. Már előre rettegek.

Igen, a szembesülés része nagyon nehéz, éppen ilyen helyzetbe kerültem :/ úgyhogy vagyunk így mindnyájan. Rossz, hogy mindig leránt az álmokból a magas költségek, elég, ha mondjuk kajára költök, lassan ez is luxus :/