47 évesen lekéstem a gyermekvállalásról. Későn találkoztam... (beszélgetés)

Van már kutyánk. Már őt tekintem a kutyagyerekemnek.

Tejben-vajban fürdik. :)

2 héttel a 42. szülinapom után született meg a kisfiam. 7+ év ment el a volt férjem meddőségére. Akkor nem éreztem öregnek magam, de most 50 leszek, a gyerek meg 8, és igen, most már nem vagyok hozzá elég fitt, főleg egyedül. Persze vissza nem cserélném a régi életemet. Minden nap túllépek önmagamon.

Örökbefogadás, vagy kutyus, cicus nem jöhet nálatok szóba?

Ha nagyon vágytok rá mindketten, nem lehetetlen és nem is extrém, ma már nem falusi, ízületes öregasszony egy hatvanas ember sem, sem lelkileg, sem testileg, csak ha tesz érte, hogy az legyen.

Ha pedig nem szeretnétek mégsem azt az utat választani, akkor szépen, lassan dolgozzátok fel! Ha egyedül nem megy, szuper terapeuták, amik megkönnyítik a helyén kezelését a dolgoknak.

Sok sikert kívánok, bármit választotok!

Nem segítségnek szántam, ilyen ügyekben nincs olyan hogy segítség.

Csak elmondtam, hogy én mit érzek ezzel kapcsolatban.