35 év felett gyermek nélkül, lelkiekben megtörve, csodára várva! (beszélgetős fórum)
Még annyit szeretnék írni neked, hogy az Ágacska Alapítványnál vannak csoportos foglalkozások hasonló helyzetben lévőknek. A neve: "Gyermekre várva", segít feldolgozni a jelenlegi helyzeteteket, tanácsokat adnak és nem mellesleg nagyon jó sorstársakkal beszélgetni erről.
Ha van kedvetek, akkor érdemes megnézni!
Szia Pomi!
Az én férjem sem barátkozott meg könnyen ezzel a gondolattal, de sokat beszélgettünk róla, így végül belement. Nem akarta 100%-osan, bevallottan csak miattam csinálta végig.
Emiatt ne aggódj szerintem, mert a pasik nagyon racionális lények. Nehezen tudják eleve elképzelni sokan, hogy gyerekük legyen, de aztán már, mikor ott van a kezükben, akkor elolvadnak, mint fagyi a napon. :-)
Nálunk is ez volt. Lassan féltékeny leszek a lányainkra, annyira imádja őket a férjem. :-)
Szia H.Ancsi!
A kedves genetikusnál mi is jártunk párszor. Velünk kedves volt, és segítőkész. Bár eredménnyel nem szolgált, hogy jártunk nála. Jó látni, hogy a híres orvosok is tévedhetnek és léteznek a csodák.
Üdv Neked
Szia Bettuss!
A Te írásodat is köszönöm. Annyira jó ilyen pozitív történeteket olvasni, hogy mindig van remény.
Az én férjem eredményei nagyon rosszak. Mi már 5. éve próbálkozunk. Egyszer majdnem sikerült, de angyalka lett végül.
Szép napot Neked!
Szia horadi!
A Te történeted is nagyon megható. Igen most próbálom lenyelni a "békát"
Tudod a férjem eddig nem szerette volna az örökbefogadást. Én már korábban is szerettem volna elindítani, de hallgattam rá. Most ő is hajlik rá, de azt érzem, hogy nem szívből. Így viszont nehéz lesz elindulni, hogy azt érzem, hogy én erőltetem az egészet.
Üdv Neked.
szia,
nekem anno országos hirnevű genetikusunk mondta, hogy a férjemnek természetes uton soha nem lesz gyermeke, tévedett, lett, kettő, tehát csodák vannak, de még mennyire.
Szia!
Köszönöm a történeted. Nagyon jó olvasni, hogy a sok rossz után történnek csodák.
Szia ájrin!
Megpróbálom magam összeszedni, csak most még nehéz. A férjem eredményei nagyon rosszak. Az én eü- i állapotom (gyomrom) sem túl jó. Szóval minden összejött. Beleolvastam már korábban is a naplódba és Te sok erőt tudsz adni mindenkinek, azt gondolom.
Üdv Neked
Szia! Nálunk a férfi oldalról volt nagyon kevés az esély - gyerekkori műtét miatt 20%-ot v. még annál is kevesebbet mondtak gyereknemzésre volt olyan doki aki azt mondta ne is próbálkozzunk- mivel ezt tudtuk voltak olyan időszakok amikor nem védekeztünk egyáltalán 4 évig nem történt semmi de aztán egyszer elmaradt a mensim. eszünk ágába se volt hogy itt baba lehet, amúgy is egy lelkileg stresszes időszakom volt + máskor is volt már hogy nem jött meg és nem volt baba. A második hónap után elmentem dokihoz biztos ami biztos nézzen már meg mert azon kívül hogy nem jött meg más tünetem nem volt. Aztán jött a meglepetés, azt hittem lefordulok a székről. Örömmel fogadtuk és reméljük, hogy ha már egyszer összejött akkor másodjára is összejön!
Úgyhogy nem szabad elkeseredni, számtalan olyan eset van amikor az orvosok azt mondják hogy nincs esély, kevés az esély. aztán egyszer csak láss csodát:)
Remélem sikerült jobb kedvre deríteni és pozítív töltést adni a lelkednek:)
nálatok mi a baj? mióta próbálkoztok?
Szia!
Sajnálom, hogy te is ebben a cipőben jársz! :-(
Annyit tudok tanácsolni, hogy ne tedd fel magadnak ezt a kérdést, hogy "miért éppen velem?!", mert választ nem fogsz rá kapni úgysem és csak még jobban kétségbeesel.
El kell tudni fogadni, hogy ez nem érdem vagy igazság kérdése, sajnos ez a c'est la vie kategória... :-(((
Minél előbb elfogadod ezt és lenyeled a békád, annál hamarabb megnyugszol és nem rombolod saját magadat, a lelkedet!
Azért írom ezt, mert engem 1,5 évig kezelt pszichológus és szedtem antidepresszánsokat, mert összeomlottam idegileg a gyermektelenségbe. Idáig senki ne jusson el, mert ezt senkinek nem kívánom!
A munkámat elvesztettem, az éppen elindulóban lévő karrieremet el is felejthetem, majdnem elváltunk a férjemmel. Iszonyatos éves voltak. :-(
Nagyon nehezen szedtem össze magam és csak akkor sikerült, mikor elfogadtam a tényt, hogy az élet nem igazságos, ez van, ezt kell szeretni, és elkezdtem más utat keresni a célomhoz!
Amúgy megkérdezhetem, hogy miért nehéz számotokra elfogadni az örökbefogadás lehetőségét?
Mi végül így lettünk család. 2 okos, gyönyörű, imádnivaló saját(az örökbefogadott gyerek is saját!) örökbefogadott lányunk van és végre teljes az életem! :-)
Szia Pomi!
Írtam neked privit. Nem gondoltam, hogy Te írod ki a fórumot. És pont Ájrin válaszol, aki miatt beléptem a hoxára.
Szia Pomi!
Az én történetem már elég régi,de velem megtörtént a csoda,aki most 19 éves gyönyörű lány.
A volt férjemnek azt mondták,sosem lehet gyermeke,kezelték,semmi javulás.Felajánlottak a donorspermás inseminatiot,ami azt jelenti,hogy idegen férfi spermájával megtermékenyítenek.Nem akartam,könyörgött,sírt,belementem.A második ilyen próbálkozással teherbe estem.Sajnos a kisfiam betegen született,8 hónapra,műtötték,műtét után kapott egy fertőzést,és 18 naposan itt hagyott örökre.
Nagy volt a gyászom,mindezt 20 évesen megélni...gondolhatod.
Telt az idő,és én olyan furán éreztem magam.Mikor mentem vissza az orvoshoz ellenőrzésre,kiderült,hogy terhes vagyok.
A számítások szerint,az első együtt létünkkor spontán megfogant a lányom,aki makkegészségesen jött a világra,és mára már kész nő. :-)
Csodák igenis vannak,csak hinni kell bennük!
Kívánom,hogy veletek is megtörténjen mielőbb!
Szia Pomi!
35 évesen miért keseregsz? Tudom, hogy nagyon nehéz, de miért vagy megtörve?
Mi a probléma a férjeddel?
Ha gondolod, olvass bele a naplómba. Hátha adhatok egy kis erőt...
Sziasztok!
Ti is felteszitek a kérdést: Hogy miért éppen velünk történik mindez?
Nehéz elfogadni, hogy nem születik saját gyermekünk. Az örökbefogadás gondolatával megbarátkozni is nehézkes.
Van köztetek olyan aki hasonló életérzésekkel küzd?
Van olyan pár akiknek esetleg az orvosok azt mondták, hogy nem lehet, férfioldalról, de mégis megtörtént természetes úton a csoda?
Jó lenne lelki erőt adni egymásnak.