3 gyermeked közül 6 hónapos a legkisebb. Kiderül, hogy várandós vagy, 4-5 hetes. Vállalnád? (beszélgetős fórum)

Az anya gyeremek viszony egy megmagyarázhatatlan és csodálatos érzés.

Amíg visszaolvastam miket írtatok nem tagadom hogy sírtam.

Ennyire sivár érzelemmentes világban élnénk?

Nyilván van, mert neki csak ketten vagyunk a közvetlen család, anyukám és én (apuka sajnos nem él velünk), és kettőnk közül hozzám kötődik jobban, mert én több mindent merek vele csinálni, és azok élvezetesebbek, plusz anyukám mozgásszervi beteg, és pl nem tud vele sétálni, amit a lányom imád.

Szóval de igen, van ilyen.

De attól függetlenül, hogy nálunk sajnos ez van, én azt tartanám ideálisnak, hogy ugyanúgy kötődjön az apjához, hozzám, néhány jelenleg sajnos nem létező tesóhoz, négy nagyszülőhöz, és mindezeknél csak picit kevésbé egy kiterjedt rokoni- és baráti kör közeli tagjaihoz.

Szóval szerintem az a jó, ha nincs egyetlen kitüntetett ember, hanem minél több erős kötődés van.

De az élet nem ideális. Abból főzök, amim van.

Az egyáltalán nem probléma ha van egy ember, akihez jobban kötődik, mint másokhoz......sőt!!!!!

Nektek nincs ilyen??????? Sajnálom ha így van.

De mondjuk ettől a saját gyerekeiteket nem kéne megfosztani.

Igen, kb. így érzem és úgy, hogy valahogy téged nem érintett meg az az érzés, mert akkor másképp vélekednél és nem lennél irónikus.

Ha nincs okod magyarázkodásra, akkor miért is vársz megerősítést?

Mindegy, de szerintem nincs igazatok.

Amúgy ha a fórumindító szerint az lenne jó, amit ő és ahogy csinál, akkor ez a fórum nem született volna meg.

"A babának anyjára van szüksége. Ez köztudott"

Én pl nm így tudom. Hanem úgy, hogy a babának gondoskodó felnőtt(ek)re van szüksége.

Terika, akkor jó. A prediktív császárt csak azért írtam, mert úgy tűnt, lehet valami komoly problémára számítani, esetleg éppen azért, mert nagyra várható a baba. Ha nincs orvosi indok, nyilván nem jó.

Hát akkor hajrá! Maga a kis korkülönbség nem jó, de nem is annyira rossz szerintem. Van ismerős, aki nem tudta, hogy szoptatás alatt teherbe lehet esni, és két hónappal szülés után ikerterhes lett és minden oké lett.

Ó, hát hogyan is érteném?! Amikor váradnós voltam lecsatoltam a hasamat és néztem hogyan fejlődik a gyerek, messziről....És egyébként is a gólya hozta a gyerekeket. Nálatok nem így volt? :O

Nos, mindegyik gyermekemet szoptattam. 6 hónaposan nem azért nem szopizik a Picur, mert én akartam így. És nem is azért, mert dolgozom.

Szűklátókörű vagy. Attól, mert te ezt gondolod az én gyermekem boldog, kiegyensúlyozott baba. És nekem nincs okom magyarázkodásra ebben a kérdésben.

Amennyiben nem vagy jogász, ügyvéd vagy jártas a témában ne tegyél ilyen kijelentésket. A gyermeket úgy lehet elhelyezni, ha azzal nem lesz veszélyeztetve maga a gyermek.

Nem írtam azt, hogy akinek több a pénze az kapja a gyereket. Azt írtam, hogy VIZSGÁLJÁK.

Miért csak azt érted meg, amit akarsz?

De az a természetes és az sem véletlen.

Még akkor is az anyának ítélik, ha netán rosszabb körülmények között él, mint az apuka, de mégsem hajléktalan.

Ja és az anyagi körülmények sem mérvadók, mert ha az anyuka is el tudja tartani, csak azért nem ítélik az apának, mert ő jobban keres, majd több gyerektartást fizet, ha már henceg vele.

Te tényleg nem érzed az anya és apa közti különbséget??????

Itt nem csak arról van szó, hogy az apa is el tudja látni, hanem annál sokkal, de sokkal többről.

Talán elegendő abból az apró tényből kiindulni, hogy az a gyerek 9 hónapig a mi hasunkban van, így akaratlanul is valami egészen más és sokkal szorosabb kapocs köti hozzánk, mint az apjához.

Aztán mi szoptatjuk, jó esetben 6 hónapos korában még javában, így továbbra is azt gondolom, hogy egy gyereknek az anyja mellett van a helye, főleg ilyen picinek.

Nem az a természetes, hogy anyának ítélik a gyereket válásnál, hanem a törvénykezés anyapárti. Ezt, ha van jogász, ügyvéd ismerősöd, akkor nyugodtan megkérdezheted. Az anyai jog erősebb, mint az apai, még a rokonok tekintetében is. Ez nem minden esetben jó.

Egyébként pedig először mindig a feltételeket vizsgálják: lakhatási, anyagi stb. körülmények, amelyek az élethez, a normális életvitelhez elengedhetetlenek.

Én is gondolkoztam ezen sokat várandósság alatt, mert hát annak a gyereknek van apja is, aki ugyanúgy szereti, sőt lehet még jobban, ha lehet ilyet mondani, mint anyuka. Azokkal az apákkal mi van, akik az 5 nap pótszabadság kiadása után mennek vissza 8-12 órázni és majd csak este esnek haza, ők miről maradnak le?

A mondás úgy tartja a gyereknek az anyja mellett van a helye...pedig hát annak a gyereknek van apja is, aki szintén szeretne a gyermekével lenni és nem csak akkor már, amikor elszalad mellette.

Eleinte nagyon féltem, hogy mi lesz itthon velük, de annyira nyugodtan hagyom itthon őket, olyan jól ráéreztek egymásra, hogy csuda. :)

Az orvos nem mondott ilyet. Igazából annyit mondott, hogy túl korán mentem, ő még nem lát semmit. 2 hét múlva randi újra. Mondta, hogy szerinte 1 év jó ha eltelik a szülés és a teherbe esés között, de ne aggódjak most sem. Egészséges vagyok, mint a makk, az eredményeim szerint. :)

Nem szeretnék császárral szülni, de ez szerintem csak azért van, mert eddig természetes úton szültem...

Egyszer sem állítottam, hogy azért dolgozom, mert jogom van kitörni a hétköznapokból...nem tudom ezt hol olvastad.

Biztosan valami látnok vagy vagy nem is tudom, de szó nem volt arról, hogy mi lenne azután, ha megszületne a kistesó. Ezeket már csak Te találod ki, nem írtam arról, hogy mi lesz majd.

Attól, mert Tőled életidegen ez a dolog nem kell elítélni és buzdítani.

Attól pedig senki nem válik igazi anyává hogy 2 vagy 3 évig van otthon a gyerekkel.

Nem láttam kérdésnek, azért jelentettem én is ki azt.

Oké, legyen kérdés. Miért?

Nem 6 hónap után, mert ő már egy ideje dolgozik, holott a baba most 6 hónapos. A 6 hónap igen kevés idő, hogy abból akár 1 hónapot is lefaragjunk.

A babának anyjára van szüksége. Ez köztudott. Majd utána az apjára. Nem véletlenül a válásnál is próbálják minél inkább az anyának ítélni a gyereket, ha csak lehet. Talán, mert ez a természetes.

És itt még mindig leginkább arról van szó, hogy minek az ilyennek gyerek, már 4-edik!!!, ha ennyit hajlandó velük foglalkozni.

De ismét mondom, nem tartom rossz anyának, de jónak sem, ennyi.

Te az összes apát is rossznak tartod, mert ők ugye a két hét apa-szabi után nem 5, de 8 órában dolgoznak! Miért is ez a kettős mérce?

Lehet ám a gyerekkel foglalkozni a munkaidőn, még a 8 órás munkaidőn túl is, és vele minőségi időt tölteni! Számos barátom van, apuka, aki miután ledolgozta a munkaidőt, nem 5, 8 órát, megy haza foglalkozni a gyerekkel, és a gyerek nem egyszer jobban ragaszkodik hozzá, jobban örül neki, mint a vele 24 órát töltő anyjának...

A másik, hogy ez a nagyon hosszú "szülési szabi" a legtöbb országban nem dívik, néhány hónap után apuka, anyuka is dolgozik, a gyerekekről meg jó minőségű bölcsőderendszer, esetleg külföldi a-pair gondoskodik napközben. Nem hiszem, hogy ezekben az országokban (pl. Belgium, Franciaország 3, illetve 4 hónap szülési szabival) boldogtalanabb gyerekeket, felnőtteket nevelne. Sőt...

Szia!

Orvos mondta, hogy van okod félteni az életed? Vagy miből gondolod? Mi a veszélyes? Maga az egész terhesség vagy csak a vége?

Szóval ha Te nem vagy veszélyben, én vállalnám! Ha már jönni akart. :)

Csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy ha csak a terhesség vége veszélyes valamiért, van olyan, hogy prediktív császár. Ez azt jelenti, hogy terminus előtt, de már a koraszülés határán túl előre tervezetten megcsászároznak, ugye a baba az utolsó hetekben nő bent a legdinamikusabban, így ezt a veszélyt lehet csökkenteni. Nyilván a kismama kényelméért nem etikus, de ha orvosi oka van és valóban veszélyes lenne... Nekem van ismerősöm, akinek megmondták, hogy ha akar még egyet, csak így lehet neki.

Nálunk mindegyik gyermek (sajnos)császárral született. Az első kettőt nem terveztük, de a 3. és a 4. tervezett baba volt. Az első két gyermek között 1,5 év a korkülönbség, utána azért kihagytunk 3-3 évet. Amikor az utolsó gyermekünkkel voltam pocakos, a vége felé izgultam egy kicsit, hogy bírja a méhem, de a dokim mindig megnyugtatott. Egy gyönyörű, mosolygós pici lánnyal lettünk gazdagabbak, aki most már nemsokára 6 hónapos.

Nincs tökéletes anya. Egyiket ezért szólják le, a másikat meg másért. Mindenkinek megvannak a maga hibái, életkörülményei, sőt a jó oldalai is. Sajnos sok ember előbb észreveszi a rosszat mint a jót, pedig vannak nálunk rosszabak is. De hála Istennek az ember képes a változásra, fejlődésre, nem vagyunk beskatulyázva, még ha egyesek már leírtak minket, akkor sem.

Sok boldogságot és egészséget kívánok a picihez!

SOHA nem vettem rossz néven, ha engem valaki elítélt az életvitelem miatt!!!! Soha!

Én magam pontosan tudom, hogy ahogy élek, egyáltalán nem normális és elfogadható (nem véletlenül, akik így élünk, csak pár százan vagyunk az országban!).

Én pontosan mindig is ezt állítottam, még ha ezt próbálták is másképp értelmezni, de nem kell másképp értelmezni, mert én tudom magamról, hogy nem ez a minta. Olvass csak vissza az interaktivitásomban, ott van.

És igen, bár nem azt írom, hogy rossz anya, de azt határozottan, hogy nem jó anya az olyan, mint a fórumindító. Nem ugyan az.

Ne haragudj, de ettől még nem lesz rossz anya .... igazán nem értelek .... a Te életviteled vagy a Ti életviteletek sem tartozik a hagyományos párkapcsolati modellek közé, mégis rossz néven veszed, ha vki, aki inkább a "hagyományos" életvitelre voksol, ez alapján ítél meg, ill. ítél el Benneteket .... nem visszás ez egy kicsit?

Neked van egy elképzelésed az anyaságról, arról, hogy szerinted milyen a jó anya, de ez nem egy nagyon szigorú és szűk határok közé beszorítható fogalom. Neked - természetesen bizonyos határok között - jogod van úgy nevelni a gyermekedet, ahogy szeretnéd, engedd meg ugyanezt másnak is, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. És az, hogy nem értesz vele egyet, az nem jelenti azt, hogy elítélendő dolgot művelnek, vagy elítélendő módon élnek ..... nekik is jár a tolerancia, nemcsak Nektek .....