15 év után... (beszélgetős fórum)

Ő nem gondolkozott komoly kapcsolatban. Nem vállalta föl és nem is akart kilépni a házasságából.

Az majd kiderül, hogy mennyire tudja visszaépíteni a bizalmat. Nyílván nem szeretnék úgy élni, hogy állandóan azon kelljen kattognom, hogy merre és mit csinál. Rajtam kívül volt neki más is, amikor "szünet" volt.

Igen, felmerült szakember is, de én nem szeretnék egyből oda menni, talán később. Valóban fontos a gyermekem, abban a korban van, amikor nagyon nagy figyelmet igényel.

Igen, elég sokat kell majd még beszélnünk. Azt gondolom, hogy ez idővel kialakul, ha meg nem, akkor legalább elmodhatjuk, hogy legalább megpróbáltuk és adtunk egy esélyt a dolognak.

Bar miert lenne...ha belegondolok,h anno en azert regisztraltam,h megkerdezzek valamit egy kremrol.:D Aztan itt ragadtam.

Arra celoz,h kamus vagy.

Ezt kifejtenéd légyszi?

Na ez megint gumicsont lesz, két napja regisztrált tag.

Hajrá. Menni fog, ha mindketten akarjátok.

Volt más is az életében, azt írta a fórumindító.

A nős, gyerekes szerető terveiről vannak ismeretek?

Szerintem nagy dolog, hogy elhataroztad, helyrehozzatok a kapcsolatot. Manapsag olyan konnyen feladják a párok es elválnak, holott örökre szol az eskü. Talan mindkettőtöknek vannak hianyaik, serelmeik. Szerintem erdemes parterapiara menni, egy szakember mindig hozza tud tenni valamit a kozos munkatokhoz. Bizom benne, hogy sikerul meggyógyítani a hazassagotokat, hiszen a feleséged is melletted döntött. Kisertesek pedig vannak sajnos es nagyon eros az, aki egy életen at ellenáll. (regen ez konnyebb volt hiszen eleve hamarabb haltak az emberek, a nők belehaltak a szulesbe, a férfiakat elvitték háborúba. A középkorban emiatt pl 12 evig tartott egy átlagos házasság. Ma meg 50-60 éven at. ) Es az is szep toled, hogy a gyereketek érdekeit is ennyire szem előtt tartod. A szerelem nem tart örökké, de a szeretet es a tisztelet igen, ha az ember dolgozik rajta. Sajnos nem megy magától. A legjobbakat kivanom nektek!

Bárcsak engem szeretne így egy pasi! Amúgy nincs véleményem, ezt te tudod, te érzed, hogy lesz e tovább bizalmad felé.

Hát ja! Fejben.

Feleségemet 15 éve ismertem meg, nagy szerelem volt, nem tudom pontosan, hogy mikor múlt el, de talán 1-2 éve. Persze semmi sem tart örökké, de én a mai napig azt hittem, hogy ez szerelem volt. Szóval minden úgy alakult, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. Ő 15, én pedig 17 éves voltam, mikor megismerkedtünk. Én voltam neki az első komoly kapcsolata és mindenben az első. Jó volt, tombolt a szerelem, aztán 5 év után (10éve), mikor főiskolára ment vége lett, mert megismerkedett egy másikkal. Ekkor padlón voltam, aztán mikor talpra álltam, akkor én is megismerkedtem egy lánnyal és akkor azt hittem, hogy ennyi. Csak hogy kb. fél év után rájött, hogy én kellek neki. Nem nagyon érdekelt a dolog, mert akkor már jól éreztem magam a bőrömben. De aztán még is adtam neki egy esélyt, hátha minden jó lesz. Aztán tényleg így lett, csodás évek jöttek, 6 éve házasodtunk össze és van egy 4 éves gyermekünk. Mindenünk meglett, nem szenvedtünk semmiben sem hiányt. Gyermek, ház, autó, jó állások, nyaralások. Nekem a főállásom mellett van egy vállalkozásom, párom pedig állandóan úton van, termékeket forgalmaz. Ő is rengeteget dolgozik. Szabad kezet kapott, mindenben támogattam, megbíztam benne. Aztán idén májustól minden megváltozott, de ez már júliusra nagyon érződött. Nem úgy viszonyult hozzám, nem úgy beszélgettünk egymással, teljesen kicserélődött. Nem mondta el, hogy mi a baj, pedig rá is kérdeztem, hogy van-e valakije. Persze megnyugtatott, hogy minden oké. Mégis 4 hónap telt el úgy, hogy megbolondultam attól, hogy nem tudom, hogy mi a baja a páromnak. Aztán szeptember végén véletlenül nyitva hagyta a levelezőjét, én pedig belenéztem. A bejövőben nem volt semmi, de a kimenőben benne volt az elmúlt három napi levelezése a szeretőjével, egy nős, gyermekes férfival. Nem érdekelt, hogy mi történt, aznap eldöntöttem, hogy ennyi és el szeretnék válni. Hetekig ittam, nem akartam hazamenni, ő pedig könyörgött, hogy ne csináljam ezt, helyrehozza a dolgot, ez részéről ennyi volt, megtesz bármit csak maradjunk együtt. Úgy éreztem, ha nem lett volna a gyermekünk, akkor nem jöttem volna vissza. Eltelt 1 hónap és azt mondtam neki, hogy próbáljuk meg újra, kap egy utolsó utáni esélyt, de megmondtam neki, hogyha bármilyen formában felveszik egymással a kapcsolatot, akkor ennyi. Csakhogy múlthéten a csávó kezdeményezésére randiztak és csókolóztak is. Már annyira szarul éreztem magam, hogy teljesen mindegy volt, másnap meghallgattam, hogy mondja meg, hogy miért tette ezt velem. Azt mondta, hogy ő még nem tudta lezárni a másik kapcsolatot és attól hogy fejben eldöntötte, hogy engem akar, attól még a szálakat nem tudta teljesen elvágni. Én meg közben rájöttem, hogy szeretem annyira a feleségem, hogy ezt a kapcsolatot meg lehetne menteni. Annyi mindenen túl vagyunk már, hogy talán ezen is túl leszünk. Mondtam neki, hogy segítek. Tudom, hogy ez természetellenes. Az általános eljárás az, ha kidobtam volna. Nem tudtam megtenni. Nagyon szeretem a gyermekem, akinek nyugis családi életet szeretnék biztosítani és szeretem a feleségem is, akivel helyre szeretném hozni. Sokat gondolkoztam azon, hogy hol rontottam el, aztán rájöttem, hogy érzelmi síkon lehet, hogy nem tudtam úgy kielégíteni, annak ellenére, hogy érzelmes típus vagyok. Mindig a tudtára adtam, hogy szeretem, és mindig megleptem, szerettem neki örömet okozni, jó volt látni, ha boldog. De aztán jött valaki, aki kihasználta, hogy én nem nyújtok 100%-ot és gondolom jól estek a leírt szavak neki, nem biztos, hogy többet kapott, csak „mást”. A szavak fontosabbak lettek számára, mint az én érzéseim. Szóval most én segítek neki, pedig szarul vagyok és sok minden bánt. Én meg próbálok segíteni magamon, de még nem tudom, hogy mi a megoldás. Látom rajta, hogy sokszor „nincs itt” gondolatban. Nem tudom mi tévő legyek, néha azt érzem, hogy gyengének érzem magam, hogy megmentsem a kapcsolatomat. Ha elhagynám, nem azért hagynám el, mert már nem szeretem, hanem mert már nem bírom tovább, nem tudom a megoldást. Néha nem tudok mibe kapaszkodni, pedig tényleg szeretem. Azt is megmondtam neki, hogyha nem velem boldog, hanem a másikkal, akkor menjünk külön.. De ő továbbra is engem akar, „fejben”. Vélemény?