"-SOKKILÓ BLOG" Norbi diétás csapata (beszélgetés)

Helló!

Szerintem tök jól nézel ki, bár nem az a tipikus anorexiás alkat... ;-)

Mert benyögtem neki ma egy mondatot, amire az volt a reakciója hogy rám csapta az ajtót...

Volt egy vitánk, azaz naponta átrágjuk ezt.

Ő: És mit csinálsz ha valaki bepróbálkozik?

Én: Majd lerázom, tudod hogy nem foglalkozom mással.

Ő: nem akarom ,hogy más fenje rád a fogát,ha kellesz valakinek az kivárja..

Én: Miért mi is így kezdtük...

És ez az utolsó mondatom volt a csepp neki.

Én még nem vagyok házas, úgyh erre a kérdésre alapból nem is tudok válaszolni!:-)

Tehát kiestem a játékból. Elküldöd priviben a helyes megfejtést?:-)))Csakhogy a többiek hadd gondolkozzanak még..:-)

A párod miért szeretné azt, hogy ne dolgozz?

Amikor Te így nem érzed jól magad?

Eszemben sincs elhagyni, Ő a lelkitársam,meg a társam ,ez a szál köztünk karmikus.

Tudom most kínlódik,mert ismerem már.

Az elmúlt években sosem voltak vágyaim, erről már írtam, nem szerettem volna semmit, úgy éreztem- minden, ami az életemben fontos itt van velem, mellettem, körülöttem.

Most először kezdtem el vágyni, a nyár végén többször is. Nem tudtam örülni, nyugtalan voltam, elvesztettem a mosolyom, megijedtem.

Valami nagyon hiányzott... ami nekem a legfontosabb az életben!

A nyugalom. Az a belső béke!

Az emberek általában őrült álmokat kergetnek. Mindig az kell, ami nincs. Álmodoznak milliókról, a reklámok és a média által belénk sulykolt jólétről, új és még szebb házról, autóról, kézzel fogható örömöket kergetnek, tárgyak,eszközök után vágynak, s ha netán sikerül elérniük, hát boldogok.

Itt a hiba bennem. Engem semmi nem tud boldoggá tenni! Csak annak a pár emberkének és lelkének a mosolya és szeretete, akik nekem a legfontosabbak. Már régen túl vagyok azon, hogy szép ház, szép autó, jólét, szép ruhák, parádé!!

Mindezt, mindenemet odaadtam volna mostanság a nyugalmamért.

Mert ha a lelkemben zűrzavar van és körülöttem rendetlenség, mit ér a szépség, a csillogó külvilág. Semmit! Csak azok gondolják így, akiknek soha nem volt ez vagy az. De ha hazajövök a finom illatos lakásba, és ledobom a táskám egy laza lendülettel, sosem felejtem azt mondani- édes otthon! Ahol átölelhetem azokat, akik már nagyon vártak, akiknek a mosolya és gyengédsége minden földi jónál fontosabb. Nem bírom elviselni a durvaságot, a mogorvaságot, a nemtörődömséget.A héten el kellett gondolkodnom, és kifejezetten rosszul éreztem magam. Megijedtem. Saját magamtól.

Alkalmatlannak éreztem magam arra a feladatra, amit az élet az utamba ejtett. Most is. Nem vagyok elég érett.

Hihetetlenül tudom becsülni és tisztelni azokat az embereket, akik tényleg- ahogy a nagykönyvben meg van írva jóban-rosszban, gondok és problémák közt is egymás kezét fogva, egymást átsegítve a bajokon megoldanak mindent. Eddig nekem is sikerült, nagyon hosszú ideig sikerült. Most szembesültem önmagammal és bizony rájöttem, hogy olyan elvárásaim vannak, amiket lehet, hogy nehéz teljesíteni, de a boldogságomhoz tartoznak és nem tudok nélkülük élni. Az első gondolatom az volt, hogy változtatni kell az elvárásaimon, a vágyaimon. A második, hogy nem tudom ezt tenni.

Van egy elképzelésem az életről, aszerint élek.

És makacsul ragaszkodom az igazamhoz. Mert nem tudok megalkudni, nem akarok. Nem törődöm bele semmibe. Alkalmatlan vagyok elfogadni olyan dolgokat, perceket, embereket, akik nem tesznek boldoggá.

Mindenkinek megvan a maga baja, problémája, keserűsége.

Vannak, akik tudják mit szeretnének, de soha az életben nem változtatnak rajta, nem mernek, félnek, beletörődnek abba, ami van, hát én erre képtelen vagyok. Csak azt csinálom, ami jó nekem!

Csak olyan emberekkel állok szóba, akikkel öröm a beszélgetés, az együttlét bármilyen fajtája.

Ehhez tartom magam és nem vagyok hajlandó szenvedni mások marhaságai miatt. Lehet, hogy önző vagyok és sokak számára nem szimpatikus, de vállalom önmagam. És aki képtelen melegséggel és szeretettel felém fordulni, arra magasról teszek. Nem érdekel.

Most a magam boldogságáért fogok élni, mert ugye a boldogság bennünk van. Nem függ senkitől és semmitől.

Én szembenéztem magammal és az igényeimmel.

Hát akkor most szép hetet nekünk és mindenkinek:)

Ui: És mindezt azért kell átélnem mert dolgozni akarok, érezni hogy amit tanultam,amit tudok az jó helyen kamatoztatom.

És ebben pont az az ember tesz keresztbe akinek én mindennél fontosabb vagyok...

No comment, és háború.