Pánikroham során mennyire gyorsul a pulzus? (tudásbázis kérdés)
na,ebben én sem hiszek.
ez nem ilyen egyszerű!
Nem voltam még eztán következnek a vizsgálatok ..
Hogy érted h sok kell hozzá??
Háziorvosom vérképet csináltatot minden tökéletes eztàn küld kardiologiára és majd még neurológushoz akarok menni mert folyamatosan szèdülök .. 😐😐 Csak nem tudom h mitől .. 😐😐
több fórum is van a pánikról itt a hoxán.
"hogy lehet leküzdeni a pánikot?"
"hogy tudsz a xanaxról leszokni?"
mindegyik fórumra írtam.
a pánikbetegség nagyon rossz tud lenni, kezelni kell, nekem most újra kijött, de évekig tünetmentes voltam, csak sok stressz ért, amit nem tudok feldolgozni....
azért ahhoz már nagyon sok kell!
csak nem fog leállni.
kardiológusnál voltál?
doki mit mond?
gyógyszert szedsz?
de, kezdek néha az infarktustól félni.
még a gyógyszerek életben tartanak.
de néha szar.
bár, lekopogom az utóbbi két hétben telefonos segítséggel elég jól bírtam metróra szállni (közl. fóbia is van.)
mindenképp orvosi segítség kell
mondom én, aki szintén pánikol, és nem megy orvoshoz:(
remélem tudnak rajtad segíteni, mert ebből nem könnyű kilábalni!
Igen, tudom mennyire félelmetes. Normális, hogy az embernek tőle halálfélelme lesz, végül is maga az, hogy nem tudjuk mi okozza... A szíved biztosan nem, azt kivizsgálták, tehát nem lesz infarktusod, a szorító-szúró érzés a szorongástól van. Én már ettől megnyugodtam, amikor az orvos ezt így elmondta, persze a megoldás csak akkor jött amikor tudtam, hogy mi okozza.
Nem tudom nálatok ki írhat fel antidepresszánst, a neurológus igen? Pár napig jó lenne szedned, ne sokáig csak addig amíg lenyugszol, aztán persze nem mert függőséget okoz, meg a gyógyszerezés semmire sem megoldás, arra a trauma feldolgozás való, azért kell a pszichológus. Kitartást!
Nagyon rémisztő ez a szédülgetés ... 😔😔😔😔
Mielőbb fel keresek psziologust .. Mert igy h rettegek napi szinten mikor esek össze nagyon nem jó.. 😐😐
Igen. Nagyon hasonlóan a tüneteid az enyémekhez.
A szorongásos tünetektől pánikolsz, ettől még jobban megijedsz, ettől még jobban pánikolsz s ez egy ördögi kör. Egyedül nem fogsz tudni kijönni belőle, ezért ajánlgatja mindenki a pszichológust, de mehetsz először a neurológushoz is, a lényeg az, hogy ezen az úton indulj el, mert ha más irányba keresgélsz az állapotod súlyosbodni fog, végül csak ez az út lesz a járható, csak nem mindegy, hogy addig mennyit szenvedsz. Nem éri meg! A pszichológustól nem kell félni, ő olyan mint egy fizetett barátnő, csak tudja, hogy hogyan vezessen ki a gödörből.
Nem vagy "ilyen". Egyszerűen a szülők halála hozhat elő szorongásos tüneteket.
Én a rossz házasságomból nem láttam kiutat: először az immunrendszerem ment tönkre, aztán egyik napról a másikra látszólag semmilyen ok nélkül szédülni kezdtem, időnként elájultam. A tavaly tavasszal egyik nap úgy mentem haza a munkából, hogy alig volt elég széles a járda, hogy le ne tántorogjak róla. Hallottam is egy férfit, ahogy egy nővel beszélgetve megjegyezte "nézd csak azt a nőt, mennyit ihatott, hogy így lődörög." Ez lettem volna én. Elindultam orvoshoz. Az ájulások, szédülés miatt több kardiológushoz is elküldött a háziorvos, semmi problémám nem volt. Aztán a neurológus következett. Amikor azt kérdezte, hogy antidepresszánst vagy pszichológust írjon fel szemberöhögtem, mondván, hogy szervi bajom van, nem látja, hogy milyen állapotban vagyok. Ekkor már egyáltalán nem tudtam egyedül járni, a kezeim sem működtek rendesen. Ehhez persze fájdalom is járult. Kétszer hívtunk mentőt, mert úgy éreztem, hogy szorít a szívem. Első alkalommal begyógyszereztek és saját lábamon hazamentem, úgy hogy máig nem emlékeszem, hogy hogyan értem haza. Második alkalommal a mentősorvos magyarázta el, hogy nem a szívem szúr, hanem a fájdalom hat ki oda. Végül 10 napig szedtem antidepresszánst, közben meg gyulladáscsökkentőt kaptam. Végül már olyan erős fájdalmaim voltak, hogy olyan gyógyszert kaptam amivel kikapcsolták az agyamban a fájdalomközpontot. Ekkor már egy pohár vizet sem tudtam megfogni. Végül az antidepresszánstól és a gyulladáscsökkentőktől annyira helyrejöttem, hogy egy hónap múlva egy másik neurológus nyaki gerincsérvet állapított meg. Műtétre küldött, ahol elmondta a sebész, hogy 90% az esélye, hogy nyaktól lefelé lebénulok, de én akkor már teljesen nyugodt voltam: megvolt a diagnózis és nem a szívem volt a hibás. :) A rossz házasságomból a kiutat ott találtam meg, hogy a férjem ahelyett, hogy a gyógyszerem váltotta volna ki az utolsó pénzünkből 2 rúd szalámit vett, hogy nehogy éhen haljon, mert hát én nem tudtam az ágyból felkelni, nemhogy főzni. Tudtam, hogy csak magamra számíthatok: ha nem állok lábra nem lesz aki a kislányomat felnevelje. Így másfél hónap múlva úgy költöztem albérletbe a kicsivel, hogy a jobb kezemmel nem tudtam még fogni. Gyógytornára és gyógymasszázsra jártam, itthon gerinctornát végeztem, jött a nyár már nem szedtem gyulladáscsökkentőt. Apám a válás miatt kitagadott, ezt már nem tudtam egyedül feldolgozni, így a tavaly ősszel elmentem pszichológushoz. Összesen 4 alkalmat voltam nála és állítom sokkal hamarabb kellett volna menjek!
Jött a tél, újra még náthás sem voltam. Azóta egyetlen egy tünetem sincs.....