Miért csalják meg ennyien a párjukat? (beszélgetős fórum)

Persze, szőke, v.fekete, de jellemben nemigen térünk el a "hagyományostól". :)

Az ízlést formálja a divat, mely bármit trendivé tud tenni és agresszívan teszi is.

Szerintem az egyenrangú társ csak illúzió.

Ilyen az emberi természet.

Tudtam, hogy Te megteszed. :)

Persze nekik is meglenne a maguk felelőssége, de a gyereket a nő szüli, - néha saját magának - ő hajlamos a kényeztetésre, többet van vele és nem ritkán előtérbe helyezi a férjénél, - ha van - akinek már csak másodlagos szerep jut a családban.

Nem szentírás, de gyakori.

Szerintem is teljesen egyéni, kinek, mi a jó. Ami nekem férfias, másnak lehet, egyáltalán nem az, sőt, kifejezetten taszító. Mások vagyunk. A megcsalás is személyiség kérdése, nem a nemé. Volt olyan nő ismerősöm, aki nem bírt magával, és folyton megcsalta a férjét. Nem tudom másképp megfogalmazni, de mintha valami kényszer vitte volna rá, hogy megtegye. Nem tudom, mi állhat ilyenkor a háttérben, nem is akarok elemzésbe bocsájtkozni. Neki így volt jó. Persze sorra lebukott, és egy idő után már nem lehetett mindent kimagyarázni. Pasiból is ismerek sokfélét. De a legtöbb hűséges a párjához, és nem csapongó.

Parinoush, igen, kötelesség elfogadni, de véleményt formálni azért szabad. Én például sok dologról mondok véleményt, de nem rágódok sokáig egy témán, hamar továbblépek. Pont az általad leírt okokból. Mert nem érdekel túlzottan más magánélete. Max én nem úgy csinálnám, a másik meg furcsállja mondjuk az enyémet. Kulturált keretek közt szerintem nincs baj a véleménnyel, pláne ha megtartja magának az ember, és nem játszik megmodóembert, és kérés nélkül nyomja le a másik torkán. ;-)

Ez nem a liberalizmus.

Miért kellene egy nőnek főznie tudnia csak azért, mert nő? Főzzön az, aki éhes vagy akinek ez a szabad választása, és nem nemi szervhez rendelt kényszeres pluszmunkája.

"Rossz szó az, hogy a férfiak félnek az önálló nőktől. Nem félnek, csak úgy érezhetik, hogy rájuk csak mint csődör van szükség. Ettől még nem gyenge egy férfi.

Nem lehet elmosni a nő és a férfi közötti különbséget. Ha mégis megtesszük, nem lesz szükségünk egymásra. "

Az csak számomra világos, hogy a korrekt és kielégítő párkapcsolat alapja, hogy nem szükség van a másikra, mert valamit nem tudok/akarok elvégezni, hanem az, hogy kényszer és szükség nélkül választom a másikat egyenrangú társamul?

Az a férfi, aki ezt nem képes felismerni, számomra nem férfi: hímnemű egyed.

Az a nő, aki ezt nem képes felismerni, számomra nem nő: cunci.

"Ha Téged egy szoknyás férfi izgalomba hoz...?! :D"

Engem speciel egy olyan férfi NEM hoz izgalomba, aki pusztán attól, hogy szoknyát visel,máris elveszíti vagy elveszítettnek ítéli a férfiasságát, mert ennyire gyenge lábakon áll mind az önismerete, mind az intelligenciája.

"Ez a liberalizmusnak nevezett katyvasz"

A liberalizmus nem katyvasz. Annyit jelent, hogy VÁLASZTÁSI LEHTŐSÉG és ÉSZÉRVEK vannak a dolgokban, és egyik ember szabadsága pontosan addig terjed, amíg azzal a másiknak kárt nem okoz.

A hagyomány pedig nem jó csak azért, mert régi. Régi hagyomány a becsületgyilkosság, az, hogy a nők ne szavazzanak, a gyereklányok férjhez kényszerítése, a nemi szervek csonkítása stb. és egyikben sincs SEMMI érték.

Ja, és a katyvaszra megfelelő szó: anarchia.

Nem.

Nem.

Nem.

Nincs olyan, hogy a férfiak így meg úgy és a nők így meg úgy. Minden EMBERNEK más az ízlése IS, és ki ilyen, ki pedig olyan embert lát vonzónak.

Az apákat miért nem említetted?

Szerintem itt az alapvető különbség köztünk: én nem mentem fel a férfiakat a felelősség alól. Ennél többre tartom őket.

Hatalmas vagy! :D Micsoda férfias férfiak! Még szoknyában is! :)))

Szerintem nem vagy se konzervatív, se maradi. Inkább ügyes, okos és családszerető.

Nekem sincs okom panaszra a férjemmel eltöltött hosszú házaséletünk során.

Talán ezért nem értem azokat a nőket, asszonyokat, akiknek nem harmonikus, boldog az életük a választott társuk oldalán. Persze sajnálom őket, de az más.

Mondjuk ilyen szempontból az ő férjeiket sem értem. Ha szeretik és tisztelik egymást, mi más lehet a gond?

Megcsalás terén sincs közvetlen tapasztalatom, nem volt ilyen gondom.

Egy házasság mindkét részről kíván áldozatokat, amit szívesen megteszünk egymásnak, egymásért. Ha előbb nem, akkor, amikor én ápolom őt, vagy ő engem. :)

Ezt nem hagyom ki :D

Engem Sean Connery azért picit izgat :)) No és a Trójában Brad Pitt? :))))

Én jól össze tudom hangolni az egyenrangúságot a nőiességgel és a társamra való felnézéssel. Ez most konzervatívság? Vagy maradiság?

De egyértelműen én vagyok az alkalmazkodóbb egy kapcsolatban.

De, szükség van rájuk mint egyenrangú társra. Csak ehhez fel kell nőniuk.

Szerencsére soknak sikerül a többi meg nem számít.

Nem. Mint ahogyan egy konzervatív nő is lehet férfias beállítottságú.

Rossz szó az, hogy a férfiak félnek az önálló nőktől. Nem félnek, csak úgy érezhetik, hogy rájuk csak mint csődör van szükség. Ettől még nem gyenge egy férfi.

Nem lehet elmosni a nő és a férfi közötti különbséget. Ha mégis megtesszük, nem lesz szükségünk egymásra.

Az első minta a szülő-gyerek kapcsolatban általában meghatározó, de a kirívó esetekben az emberi tényező ellentétes hatást is kiválthat.

Szerintem a férfiaknál is épp ilyen változatos. Van, aki olyat keres, mint az anyja, van, aki épp olyat nem szeretne.

Az emberek sokfélék, nem lehet általános érvényű igazságokat megfogalmazni, ami mindenkire érvényes.

Szerinted a konzervatív nő lehet csak nőies?

Egyébként egy felnőtt férfit nem kellene ennyire egyszerűnek nézni. A te elméleted szerint a nőnek az apja az etalon, és olyan férfit választ, mint az apja volt.

Igen, meghatározó lehet, mint a férfinél az anya. De sokszor előfordul, hogy épp ellenkező előjellel.

Miért fél a férfiak többsége az önálló, független nőktől? Mert tudja magáról, hogy nem képes felnőni hozzá? Ezért ragaszkodik olyan dolgokhoz, mint a tekintélytisztelet, és hasonlók?

Egy ilyen férfi nem férfias, hanem gyenge.

Nem gondolom, hogy maradi vagy. Csupán ez lenne helyes. Tapasztalat: net ismerkedés. Személyes tali. Egy hétvégi kirándulás a behatóbb ismeretségért. Szex még nem. Mégis, a következő alkalom egy 7-10 napos időtöltés, itthon üzleti útnak álcázva. Nem az első randin, de mind elmentek. És tudták, hogy családos. Nos, milyenek is tudunk lenni, ha nem akarunk egyedül maradni?

A kiégés. Az még nincs. De egyre gyakrabban kell az új, egyre extrémebb dolgokra lenne igény.

Persze ez nem általános, de sok hasonló történetet olvashattam az elmúlt években.

Mire fogjam? Saját hiányosság? Laza ill. meglazult erkölcsök? Nem vagyunk eredendően monogámok? Francba, én sem, csak ismerem a nem szócskát, tabu a nős stb.stb.