Miért csalják meg ennyien a párjukat? (beszélgetős fórum)

A nő egyben fiatal lány is, kb.25-26 éves koráig. :)

Valóban nem kuriózum az alkalmazkodás, mégis ezzel van a legtöbb gond.

Nem az eredményre vagyok büszke, hanem arra a szeretetre, amit sok év után is adni tudunk egymásnak.

Előírásszerűen, kényszerből semmit nem teszünk, de nem is szabad. Ha úgy csinálnám, akkor én is tele lennék panasszal, mint oly sokan és itt sírnám el, hogy „én mindent megteszek, de mégis megcsalnak”. :D

nem fiatal lanykent kell ferjhez menni, csaladalapitason gondolkodni, hanem nokent :D

amit te leirsz, az nem kuriozum, egyaltalan nem is extra, nem ertem. ha valaki nem tud szeretni, odafigyelni masra, torodni, gondoskodni, nem alapbol jon, hogy eszreveszi, mit szeret a masik, mitol boldog, az nem is valo parkapcsolatra. ezek nem olyan dolgok, amiket eroltetni lehet, az meg regen rossz, ha oda kell figyelni ilyesmire

persze rengeteg ember van, aki nem kepes ezekre, nem is valo nekik kapcsolat, nem is kepesek kialakitani egy jo kapcsolatot, azert van ma ennyi rossz. de az nem jelenti azt, hogy aki kepes normalis emberi erzesekre, kozelsegre, figyelemre, az valami huha kulonleges dolog. ez lenne a normalis, alap

es bocs, de neked nem alapbol jon az alkalmazkodas, kedvre teves, te ezt kicsit eloirasszeruen csinalod, mint feladatot, es buszke vagy, hogy milyen jo eredmennyel, ez pedig mas, mint zsigerbol, szerelembol

a 7 ev meg hulyeseg. olyanokat irsz, hogy megkerdezem, tenyleg ferjnel vagy? :D :D :D mintha valami kozhelyes, 100 evvel ezelotti lanyregenybol irkalnad a tutikat

Én mindent megteszek a férjemnek, ahogyan ő is nekem. Miért baj az, ha alkalmazkodunk anélkül, hogy nekünk megerőltetésünkbe kerülne? Mi nem adtunk fel elveket csak alkalmazkodunk egymáshoz és ez nagyon jó érzés. A kölcsönösség a titok.

Tudod ahhoz, hogy az ember ezt múltidőben le tudja írni, azt meg is kell tapasztalnia, élnie. Tehát innen érthetőbb, mint onnan. :)

732. Általában az első 7 év a kritikus, - ha eljutnak odáig - és valóban sokan nem veszik észre, hogy már régen nem jó. Vagy tudják, de úgy reménykednek, hogy nem tesznek semmit, semmi határozottat.

Szerintem még fiatalon nem tud arra koncentrálni egy lány, hogy milyen jó apa, vagy férj lesz a fiú, akibe éppen szerelmes.

Később éppen a kölcsönös alkalmazkodás hiánya vezethet az összetűzésekhez és egyéb problémákhoz, hiszen az alap, a szerelem meg volt.

Mindig más-más élethelyzetre reagálok, nem lehet mindenre ráhúzni.

Senki nem hülye, csak tapasztalatlan és az érzelmei által rossz döntéseket tud hozni. Ezt lehet egyszer, esetleg kétszer, de ha sokszor, akkor baj van a pszichével. De akkor sem hülye!

És igen! Látom azt, amikor az ötödik élettársát nyüvi és nem azért mert k.rva.

Mindig érzékenyebb voltam a tágabb környezetemre és még energiám is van rá. Sőt idős édesanyám is foglalkozik még a közügyekkel napjainkban és legalább 100 évre visszamenően, miután megbeszéltük a helyi ügyeket.

Mentalitásomon az sem változtatott régen, amikor voltak saját problémáim. A problémák kinél előbb, kinél utóbb elszállnak, nem hordozza élete végéig. Az első férjem nem akart gyereket, a második igen és ennyi.

Nem feltétlen az én véleményem a tuti, mert embere válogatja, de én csak a saját szemszögömből tudom a véleményemet kialakítani, - ahogyan természetesen mások is. Azt, hogy mások mit hisznek és mit nem, az is szubjektív, hiszen mögöttes tartalmat is látnak ott, ahol nincs.

Ha elkezditek boncolgatni, hogy nekem milyen és miért ilyen a véleményem, attól nem lesztek előrébb. :) Mondjuk engem nem zavar, nyugodtan. ;)

szamomra a konnyu neked csak lotto fonyeremenyre ertelmezheto :D de biztos sok rossz hazassag van korulotte sok buta novel, mert ha valakivel rosszul banik a ferje, az nem azt jelenti, hogy akivel jol, annak konnyu, hanem hogy gyava, lusta kilepni abbol a rossz hazassagbol, es inkabb turi a rosszat

nekem olyan megmosolyogtato ez a naivsag pici butasaggal, hogy vilag asszonyai egyesuljetek, tegyetek oda a rantott hust es figyeljetek ferjeitekre, mert akkor nem fognak felrelepni :D

persze igaz, hogy nem szabad egy hazassagban elfelejteni, hogy az ember nemcsak anya es haztartasbeli, hanem no es feleseg is, de nem ez szokott lenni a fo problema, hanem az emberi jellem. en mar kerdeztem par ferfitol, akinek szep felesege volt, latszolag boldog hazassaga, egymassal is figyelmesen, szerelmesen bantak, hogy mi a feneert tart szeretot vagy hajkurassza a noket. azt hittem, nincs szex vagy nem jo, de mind azt felelte, az is rendben van, csak kell az uj. mikor kerdeztem, megeri kockaztatni mindent, hiszen ha kiderul es az asszony dob, ezek az izgalmasnak tuno kalandok atmennek majd az ures, semmirol sem szolo, es unalmas nok kategoriaba, de mind ugy gondolta, ugysem fog lebukni. nem tudom, mindezekrol a felesegek mennyit sejtettek, mert nem ismertem oket, ezek a pasik sem voltak barati korben vagy hasonloban szerencsere, de gyanitom, azt hittek, hiszik, milyen nagyszeru hazassagban elnek

Hát abban a felállásban, ahogy te osztanád a szerepeket, nem tudom, hogy miért írod ezt, olyan 2 hete még az volt a vesszőparipád, hogy akinek több partnere volt, az meg fogja csalni a férjét, illetve ha távol lesz a férje, akkor ő ugyanúgy kifelé fog kacsintgatni, stb, aztán eljutottunk oda, hogy a nők elhanyagolják a férjeiket és az aztán emiatt fog elcsábulni.

Tényleg egyetértek azzal, hogy fényezed magad, ami önmagában nem baj, mert az öndicséret még mindig jobb mint az álszerénység, de ezt mindig azzal toldod meg, hogy végülis a többi nő meg mennyire hülye kábé, meg mindenkinek milyen szar lehet a kapcsolata, aki nem úgy csinálja, vagy nem úgy gondolja mint te. Pedig te nem látsz bele mások kapcsolatába, úgyhogy ennyi erővel bármi lehet ott, nagyon sok módja van annak, hogy valakinel tartósan jó kapcsolata legyen, és rengeteg ember nem teszi ki fb-ra meg közszemlére az életét de teszem azt, soha nem csalták meg, vagy nem hanyagolták el, vagy egyszerűen jól ÉL a saját párkspcsolatában attól, hogy nem köti mások orrára.

Komolyan, mintha te csak azzal lennél elfoglalva, hogy a körülötted élőknél vajon mikor vannak olyan rossz történések mint amik a te életedben voltak, csak hogy ezzel megnyugtasd magad, hogy jaj de jó, mindenkinek szar, de sajnálom őket, akkor minden rendben, nekik is szar. Máskülönben nem lennél ennyire elfoglalva a környezeteddel, hogy "ezt látom, azt látom". Persze, hogy azt látod, mert te direkt azt keresed, arra vagy ráállva. Ha már feldolgoztad volna a veled történteket, akkor le se tojnád, hogy mások mit csinálnak.

nem nagyon ertem ezt a 'neked konnyu' dolgot, mert ha valaki olyan par mellett ragad, akivel nem szeretik igazan egymast, nem bannak jol egymassal, akkor a feje tetejere is allhat, akkor sem fognak jol elni. azert nem mindegy, kivel el az ember :D

szerintem az emberi termeszet olyan sokat nem valtozott a regebbi korok ota. megcsalas azert lehet tobb, mert konnyebben elerik egymast. de az sem biztos, hogy tobb megcsalas van, sokkal tobben elnek egyedul, fuggetlenkent, mint regen hazassagban. a szexrol meg tobbet beszelunk, nyilvanosabb, mint regen

Fiatalon csak magunkkal vagyunk tisztában, de a másikról oly keveset tudunk. Megelégszünk azzal, hogy én szeretek és én mit szeretnék. A másikat ehhez igazítjuk képzeletben. Még nem tudatos a választásunk, inkább ösztönös és pillanatnyi érzelmi alapon döntünk.

Egész biztos, hogy régen a párod is szeretett és nem holmi számításból vett el.

Igazad van. Az alárendeltség, a megfelelési kényszer érzése nem éppen építő jellegű.

Most már elég önbizalmat szereztél, biztos lábakon állsz, még ha fáj is a lelked. Semmi nem indokolja, hogy megalkudj, akár a jövőben is.

Értelek. :)

Csak látom a környezetemben a valót és amikor azt mondják, hogy „neked könnyű”, de én….

Ilyenkor mondom, hogy neked is jó lenne, ha elgondolkodnál tetteidről, döntéseidről és a jövőbeli hozzáállásodról.

719-hez: Nem közvetlen tapasztalatom, hanem közvetett.

Nem egy nap település, de ahhoz képest több ember is megszenvedi itt a megcsalást. Több nő, mint férfi és a 30-40-es korosztály, ahol már vannak gyerekek. Van, ahol nem lehet megelőzni a megcsalást, de van, ahol lehetne egy kis odafigyeléssel a másikra.

Sokan félreértik és helytelenül valamiféle behódolásra, áldozatra gondolnak.

Engem, mint társadalmi jelenség elszomorít, mert sajnálom, hogy mennyire elrontják az életüket. Csökken a felelősségtudat. Hiába nagy a nyilvánosság, a sok ismeret, ez nem jófelé mutat. Szabadosság minden téren. Ha ez a fejlődés, akkor még lesz hova süllyedni és csak az egyén sérül. :(

a legtobb ferfi, aki felrejar, az vagy tudja, vagy azt hiszi, hogy a felesege, baratnoje ezt ugysem veszi eszre, es valahol azt is hiszik, hogy ha megis kiderul, van akkora ragaszkodas, hogy ugyis megbocsatja

de minden kapcsolatbol lehet tanulni, szerintem ahogy irsz, abbol latszik, hogy meg ha ki is voltal akkor borulva, nagyon jol helyretetted magad, onallobb lettel, es valoszinuleg sokkal jobban valasztasz vagy valasztottal tarsat

de az egy nagyon jo dolog, ha az ember boldog a tarsaval. csak te mindig hozzaszursz egy ilyen 'de nem fenyezem magam' dolgot, amitol nekem valahogy olyan hamissa valik. valami nagy tokelyt hirdetsz, ami nincs sehol. vannak boldog szerelmesek, akiknek jo egyutt, de foleg ha mar elmultak huszevesek, pontosan tudjak a tapasztalatok miatt, hogy ez nem az o kivalosaguknak koszonheto.

(tudom, hogy gonoszsag reszemrol ilyet irni, de mindig a nagy onfenyezoknek vagy naivaknal vannak a legnagyobb szarok a hatterben)

Sajnos vannak ilyen emberek és saját maguk szenvedik meg a végén. Nem tudom mi hajtja az ilyen típusú embereket.

Ez egy pszichológiai csapda, amit említsz és lehet benne valami, de ezt másodjára már nem fogod elkövetni. :)

Én ellenkezőleg. Nagyon szerettem az édesapámat, csodálatos ember volt (anyukám is).

S már vagy 10 éve éltem a második férjemmel, amikor rájöttem, hogy mennyire hasonlít az apámra. Mentalitás, természet, habitus.

Ha ez, vagy ha az....

Éppen ezért írtam, hogy a többi esetről most nem beszélnék, mert visszatérnénk az első hozzászóláshoz. :)

Teszem azt hozzá, hogy négygenerációs családi házban élünk, nagy kerttel, klasszikus családmodellben. Szeretjük és tiszteljük egymást. Mindenkinek meg van a maga feladata, amit szívesen csinál.

Mindannyian nyugis életet élünk. Menyem nagyon szeret itt élni, és ez nagy szó. Nekem legalábbis.

Megjegyzem nem élettársak a gyerekeim.

De nem fényezem magam, mert már nekem kellemetlen. Tudom, hogy sok ember kínlódik a saját házasságában, kapcsolataiban. Lehet azt mondani, hogy nekem szerencsém volt, de szerintem több ez, mint szerencse. Nagyon sok múlik rajtunk is, nemcsak a partneren.

szerintem pont itt gondolod rosszul, es itt a gorcs. egy ferfi, ha hutlen termeszet, akkor is felrelep, ha tokletes feleseg varja haza. ha huseges termeszet, akkor sem lep felre, ha problemak vannak vagy elhanyagoljak. es ez igaz a nokre is, nemcsak a ferfiakra

a legtobb ferfi azert lep felre, mert ugy gondolja, egy nore hamar raun, csak jot tesz a hazassagaval is, ha idonkent felrekacsint, de otthon is mindent megad, amit kell vagy vel. vagy azert, mert otthon nincs szex, vagy csak ritkasan, evidens modon ott az asszony sem hibazik, csak mar nem szeret, kivan, es tesz ra

A klasszikus alatt nem azt értettem, hogy mindent a nő végezzen otthon. Anyósod jól csinálta :D

Én is arra tanítgatom a fiacskámat, hogy érezze magát otthon a konyhában, tudja, hol van az "on" gomb a porszívón, és olyan kis ügyes, szeret segíteni :)

Elbeszélünk egymás mellett. Hidd el.

Ha Te is tudod, hogy nem lehet előbb lefektetni egy gyereket, meg én is tudom, akkor miről beszélünk? :)

Semmi nem kell! Inkább vannak hasznos dolgok, amire vagy rájövünk, vagy nem.

A megcsalásról: talán kisebb hányadban, de vannak esetek, amikor a nő hibájából történik, ha a párjuk elcsábul. Azt a hibát nem helyes elkövetni.

Hogy mi az a hiba? Azt annak a nőnek kell tudnia és tudja is.

A többi esetről most nem beszélnék.

Attól függ, hogy mit nevezünk klasszikusnak. Anyósom igazi klasszikus "mamma", igazi signora, mégis neki eszébe jutottak olyan dolgok, hogy megtanított ezt-azt a gyerekeinek, hogy majd milyen jól jön nekik felnőttként, mert hogy fognak örülni a menyei stb. (ja, örök hálám is!:D)

Ha azt gondolta volna, hogy csak a nő főzzön meg mindent a nő csináljon, akkor csak a lányának tanította volna meg, a fiaiból meg herét nevelt volna. Pedig ő nem mai csirke, mégis a józan paraszti esze ezt diktálta. Ebből arra következtetek, hogy régen sem gondolta mindenki így.