Lelki terror. (beszélgetős fórum)

sziasztok,

Segítsetek ez lelki terror vagy mi???

Van 2 gyerekünk jól éltünk együtt,azt elismerem,hogy a házasságunkkal nem törődtem sokat a gyerekek lefoglaltak. Férjem 1hónapja alig szól hozzám,szerinte én soha nem szerettem,elhidegültünk.Mindenért engem okol. Pár hónapja meghalt az apukám ezzel voltam elfoglalta,most meg mondja,hogy amit örököltem minden az enyém.Tele van kisebbségi érzéssel..provokál,olyanokat csinál amit tudja,hogy utálok,pl. tetkót akar,rágózik.esténként ül a gép előtt nem beszél velem..ez micsoda????mit csináljak?? SOS!!!!!!!!!!

köszönöm a történeted, valóban hasonló az én helyzetem is.. sokszor gondolom, hogy "túlreagálom", de mostanság olyanokon kapja fel a vizet, hogy szinte már az is baj, ha élek. "felbosszantom" azzal hogy egész np ülök egy helyben és tanulok. és amikor elmndom, hogy nekem ez nem fér bele, akkor azt beszéli, hogy az én viselkedésem miatt van. de hisz nem is szólok. komolyan, már semmit nem szólok neki..

tegnap már megmondtam, hogy csak azért nem hagyom el, mert még nem vagyok hozzá elég erős. na erre képes volt kedves lenni. de ma persze megint bunkó, ami nyilván miattam van...minden miattam van természetesen..

:'(

"írt meg hívott, de az nekem semmi.. "

Pff...Szerintem meg A Semmi a semmi...

Tudod...amikor csak várod,mint egy hülye,hogy hívjon,írjon,netán ne adj isten,találkozót kérjen,de egyik sem történik meg.Na Ez A Semmi!

Te is megéred ám a pénzed...

Halihó!

Amit most eírok,azért tudom,hogy kapni fogok tőlelek hideget-meleget :)) de ugy gondolom,nempaniknak jól jöhetha találkoik másnak a példájával.Szóval legyőzöm a gyávaságomés leírom a storyt :))(Amit írok ez az én véleményem,és sajnos tapasztalatom)

A lelki terror nem egyből lesz a legerősebb szinten!!!! Ezt nagyon fontos tudni!!

Én,mivel az elején "csak" annyi jele volt,hogy ha ideges volt puffogott,nem volt kompromisszumkész,é szintén,ha nekem bajom-betegségem volt, inkább elvonult,de ezt ugy gondoltam el lehet viselni, ettől még nem dől össze a világ. Nem is sűrűn jelentkztek a leírt dolgok, tekintve,hogy nem volt stresszes az életünk akkortájt. Aztán összeházasodtunk. Minden mesés volt,még sírt is....

Ahogy a nagykönyvbe meg van írva, jött a sajátlakás-vásárlás. No itt már akarva-akaratlan stresszhelyzetbe kerül az ember, nem megy minden gördülékenyen. Egyre többször volt,hogy "te vagy az oka", "te miattad van" és egyéb mondatok elhangzottak egy-egy véleménykülönbözés kapcsán. Dúlt fúlt, tiszteletlen volt, aztán másnap,mintha mi se történt volna,csak én túlreagáltam volna az eseményeket, nevetgélt,hogy nincs semmi baj. Mikor nagy nehezen sikerült számonkérnem,azt mondta a túl sok izgalom,ami a közös lakás miatt van, de meg fog váltzoni. Hát persze hogy elhittem....

Itt ugrok egy kicsit,mert a folyamat évek alatt fokozatosan romlik. Egy egy vitánál egyre messzebb merészkedik (természetesen nem tettekre,hanem szavakra gondolok) és egyre kisebb semmiségeken is képes engem okolni.

Jelenleg 2 gyerekünk van. A nagy 3és fél, a kicsi 1 éves.

Egyre többször kap "idegbajt". Ilyenkor ez rajtunk csattan. Nekem szánja, de már arra sem veszi a fáradtságot,hogy ne a gyerekek előtt. Nehéz leírni,miket mond, mert már annyir bántó:(

Próbáltam a nem veszem föl teknikát, az elmegyek itthonról teknikát....és még millió egyebet, de az ilyen embereknél minden csak ideig óráig működik megoldásnak,és ahogy írták,valóban telál egy új módot hogy bántson. Most azt játsza,hogy a gyerekekkel övölt. Megfélemlíti őket,aztán ránkvágja az ajtót,és elviharzik....Ők pedig sírna,mert foglanuk sincs mi baja az apjuknak...

Történetemmel csak egyetlen egy dolgot akartam elmondani:GONDOLD VÉIG,HOGY HOSSZÚTÁVON VAN-E ÉRTELME EGY ILYEN KAPCSOLATNAK! Tehát ne ess az én hibámba,hogy ez még nem az, meg "én voltam túl érzékeny", "nem is olyan rossz a helyzet"..... hiszen én tudom a legjobban,másnap minta emberek. Kedvesek előzékenyek, udvariasak,mintha semmi sem történt volna. És ha elmondod a gondod, hatalmas szemekkel néznek rád,mintha nem is értenék miről van szó!

Egy szóval se mondom,hogy hagyd ott,és azt sem,hogy maradj vele. Egyet tegyél meg: gondold végig, mit vársz TE a jövődtől,és mindezt milyen meber mellett. A többi majd alakul :)))

igazából azon buktam ki, hogy : elcserélte a programjait, hogy velem lehessen egész hétvégén. ellenben én nem éreztem jól mgam,a mikor ő programozott. jó nem voltam a halálomon, csk jól esett volna, ha ott van. írt meg hívott, de az nekem semmi..

aztán nyilván ettől a negítav gondolattól vezérelve eljutottam oda, hogy az bizony lehet, hogy lelki terror ahogy régen beszélt velem, tekitve hogy az "újrakezdés " óta csak 2 hét telt el, ami valymi kevés és még nyilván nem hevertem ki...meg hát a nő ha egyedül van ugyebár...lelkizik:D

a sztori egyébként korántsem olyan horrorisztikus, így már tiszta fejjel:) akar ő, jót akar, csak nyilván a régi viselkedése elindított bennem egy folyamatot, ami nem jó..

na puszi nektek, mentem dokihoz (én még mindig allergisá vagyok, pedig már szeptember:S), meg dolgozni..

szép napot!!

most elmegyek aludni. köszönöm a hozzászólásokat:)!

még nem tudom, mit teszek majd, illetve tudom, de érzelmi síkon még nem értem meg rá, csak gondolati síkon...

jóéjt nektek:)