Lelki terror. (beszélgetős fórum)

Az én férjem is ilyen volt. (Most is ilyen, csak már nem a férjem)

20 évig szenvedtem mellette. Nem tudtam, hogy ez egy betegség. Pedig az. Nem gyógyítható, ilyen a személyisége. Nagyon gyorsan meg kell szabadulni tőle, bármi áron, mert minden egyre rosszabb lesz. Azonnal keress segítséget!!

[link]

A szociopata ember:

Meg van győződve vezetői képességeiről, de nem tud különbséget tenni egy vezető tulajdonságai (érettség, döntésképesség, együttműködési készség, bizalom, integrált személyiség), valamint a patologikus személyiségjegyek (éretlenség, rögtönzés, agresszió, manipuláció, bizalmatlanság, álnokság) között

Nem mindig érti a szavak jelentését, a humoros, szatirikus vagy ironikus megjegyzéseket azonnal magára veszi

A saját torz, hamis valóságát erőlteti másokra

Néha látszólag határtalan démoni energiái vannak, különösen, ha önmagára kell felhívni a figyelmet, gyakran lehet munkaalkoholista.

A szociopatának gyakran volt keserves gyermekkora, bántalmazás is érhette, ezért mindenre feljogosítva érzi magát, megszállottan tölti ki agresszióját másokon, miközben nyilvánvalóan nem látja saját viselkedését és annak hatását másokra.

Az ilyen emberek közös célja a hatalom, az irányítás, az uralkodás és mások leigázása, megalázása. Nem mindegyikük követ el büntethető cselekményeket – csak épp tönkreteszi környezete életét.

Forrás: Informed

A szociopata ember:

Kapcsolatban képtelen meghittséget kezdeményezni, sem fenntartani

Mélységes előítéletei vannak (például az ellenkező nemmel, más szexuális orientációjú emberekkel, más kultúrákkal és vallásokkal, idegenekkel szemben)

Öntelt, arrogáns, beképzelt, sérthetetlennek képzeli magát

Lenézi a munkatársait, beosztottait, ügyfeleit

Mindent és mindenkit ő akar irányítani

Kényszert érez mindennek a bírálatára, ugyanakkor képtelen másokat értékelni, dicsérni, elismerni

Képtelen összefüggésekben gondolkodni

Soha nem ad egyenes választ, nem mond konkrétumokat

Houdini-ként kibújik a felelősség, az elszámoltatás alól

Mindent elkövet, hogy tönkretegye azt, akit ellenfélnek, ellenségnek képzel

Rosszindulatú pletykálkodással örömmel ugraszt össze másokat

Diszkreditálja, hiteltelenné teszi azt, aki jelenlétében az antiszociális vagy szociopata viselkedésről beszél

Bosszúálló

Lenézi, megsemmisíti, befeketíti, lejáratja azt, aki el akarja vagy akarná számoltatni

Örömmel tagadja meg másoktól, ami járna nekik

Mesterien manipulál másokat

Türelmetlen, irritált, agresszív

Arrogáns, beképzelt, a mindentudás látszatát kelti

Gyakran narcisztikus szükségét érzi, hogy önmagát kiváló színben tüntesse fel

Földhözragadt, szűk látókörű

Kicsinyes, de pénzügyekben megbízhatatlan

Kapzsi, mohó, önző, élősködő, érzelmi vámpír

Elvesz, de soha nem ad

[link]

A szociopata folyamatosan terrorizálja környezetét, ám ezt nem mindig látható, érzékelhető módon teszi, sőt.

A tettetés, színlelés, alakoskodás éppen úgy hozzátartozik ehhez a kórképhez, mint a nyílt zaklatás, zsarolás, támadás.

Harminc emberből egy, legyen férfi vagy nő, szociopatának mondható.

Ráillenek valakire az Ön ismerősei közül az alábbiak?

Meggyőző, rutinos hazudozó, ha számon kérnek tőle valamit, azonnal kitalál egy neki alkalmas történetet

Jekyll és Hyde természete van, a magánéletben vagy személyes viszonyaiban gonosz, ám tanúk jelenlétében ártatlan és elragadó. Csak aktuális áldozata látja mindkét oldalát

Kiválóan képes bárkit megtéveszteni

Elbűvölő a végtelenségig, főnökök, idegenek jelenlétében ésszerűen, meggyőzően érvel

Felszínes, sekélyes és felületes, sima a modora, de szavai mögött nincs lényeg

Kivételesen jól beszél, konfliktushelyzetben a legtöbb embert verbálisan legyőzi

Gyakran jellemzik az alábbi szavakkal: sima modorú, csúszómászó, hízelgő, nyalizó, alázatoskodó, túl készséges

Nagyszerűen alkalmazkodik, tetteti magát, kaméleonként változik, ha kell

Nem megbízható

Nem teljesíti az ígéreteit

Sziasztok!

Tapasztalatom nekem is van, mert én lelki terrorban nőttem fel. A bátyjámmal együtt a saját szüleinktől kellett elszenvedni a rengeteg megaláztatást.

Akik még a mai napig is a régi 50-es években élnek, hatványos hatvány fokban primitív a felfogásuk, soha nem haladtak a korral. Kiskamasz korunkban kezdődött a lelki terror velük.

A bátyjám soha nem kért szakembertől segítséget,hanem sajnos átvette a stílusukat, és a saját családjában is láttam az elmúlt több, mint 20 évben rengeteg keserves sírást, ahogy őket is gyötörte, kínozta nem kevés alkalommal. Utána mindig megbánja, de akkor már késő, mert arra már széttaposta az ő lelki világukat is.

Én sok éve segítséget kértem szakembertől, nehogy elrettentő példa legyek, így tudtam kezelni, és feldolgozni a mérhetetlen szenvedést, ahogy engem is kínoztak, gyötörtek lelkileg..

Ez nagyon, nagyon hosszú sztori, amit nyilvánosan nem fogok leírni.

Párkapcsolatban én semmiképpen sem tűrném a megaláztatásokat, hanem kilépnék belőle, mert szenvedni nincs értelme, az tönkre teszi az elszenvedőjét.

Másfél éve léptem ki egy rossz kapcsolatból, és bár abban nem volt terror, de nem éreztem jól magam benne, és tudtam, hogy anyagilag teljesen padlóra kerülök, ennek ellenére nem akartam szenvedni, nem akartam tönkre menni, még akkor sem, ha ezzel az egyedül maradással padlót fogok anyagilag. Akkor is kiléptem belőle, és lelkileg azóta sokkal jobb. Ő nem bántott, csak megfojtott a túlzó szeretetével, nem volt egy szabad pillanatom, ugyanakkor ő élte a saját szabadságában az életét, miközben, ha itt volt, még a konyhába is utánam jött. Köszöntem, de ez hosszú távon nem működött. A szeretet sem lehet fojtogató, mivel az már póráz..

Akárhogy, de aki szenved, kérjen segítséget bármilyen szakembertől, mert a szenvedésnek nincs értelme..

egy évvel ezelőtt egy volt cégnél, ahol vagyonőrködtem, megismerkedtem egy műszerész sráccal, és szerencsémre egy tündéri kolléganő időben figyelmeztetett, mivel pont a szomszédja, hogy ne kezdjek vele, mert nagyon nehéz a természete. Mondjuk én nem szeretek más mondása alapján ítélni, adtam a srácnak egy esélyt. Viszont tényleg nagyon hamar kimutatta a nárcisztikus stílusát. Bármi baja van, az soha nem az ő baja, hanem mindig az aktuális személyre hárítja, mindig a másik a felelős mindenért, ő semmiért sem.

Hitegetett állandóan, hogy találkozunk, találkozunk, és pár ilyen hitegetés után "pá"-t intettem neki, akkor azonnal reagált rá, hogy az én hibám a szakítás, mert ő pont akkor akart jönni hozzám, Akkor adtam még egy esély neki, akkor ismét pont nem ért rá még hetekig. (Aki nagyon akar valamit, vagy valakit, az időt szakít rá, és nem hitegeti heteken át...) Aztán ismét bele fáradtam, és ismét kiadtam az útját. Akkor ismét én lettem a hibás, mert ismét pont akkor akart jönni. 3. esély már nem járt neki! Erre nekem nem volt szükségem. A srác nárcisztikus stílusú volt, ahogy utána olvastam neki. A kolléganő meg elmondta, hogy régen az apja bántalmazta őt, ami miatt személyiségzavaros lett, és nárcisztikus, csak ő ezt nem ismeri be, hanem lehúz minden körülötte lévő embert, de ez is egy kb. két hónapig tartó sztori, hogy ő hogy tetszeleg mások előtt, és miközben lett volna, aki, amíg nem ismerte ki, elfogadta volna, mindenkinek panaszkodott, hogy ő nem kell senkinek sem, aki meg ott van, azt meg kínozza, gyötri ezzel a hitegetéssel... Ugyanakkor a facebookon tele pakolta az idővonalam szerelmes képekkel, és a saját fényképeivel..

Az ilyen embereket el kell kerülni..

Mellesleg a sok szenvedés után 20 évvel ezelőtt olyan álmaim voltak, ha egyszer lesz gyerekem, ő megkap minden szeretetet, amit én nem, és a fiam meg autista lett. Sokszor gondolkodtam el azon, hogy mekkora szerepet játszhatott az ő autizmusában, hogy valahol mindig ott volt bennem egy szomorkás, depressziós hangulat..

Viszont amikor szakembertől kértem segítséget, igaz, a probléma gyökere azzal nem tűnt el, a szakember segítséget ad ahhoz, hogy a mérhetetlen fájdalmat képes legyen az elszenvedője erővel végig csinálni, és ne omoljon össze.

Én ennek ellenére kifelé soha nem mutattam, mindig képes voltam mindenkinek mosolyogni, ami a védjegyem is, nagyon sok ember mondta már, hogy ahová én belépek, oda fényt viszek a jókedvemmel, és mosolyommal, sokan megkérdezték már, sorstársak, megállítva akár az utcán is, hogy áruljam már el, hogy hogy tudok annyi szenvedés után, mivel ők ismernek - mosolyogni, mert ők nem képesek rá. Annyit mondtam, -ez belőlem fakad. Képes vagyok rá, talán mert soha nem szeretnék elrettentő példa lenni senki számára.. - és nem műmosoly, ez annyira belőlem fakad, hogy aki szembe jön velem, és ismerős, már messziről mosolygok neki, mert ez jön belülről, mélyből, a szívemből, a lelkemből.

Sajnos vannak irigy emberek is, akik megpróbálnak itt is besározni, és mások előtt lejáratni, de magasról teszek rájuk. Ők, mivel nem is akarnak megismerni, mindig is ilyen műst ócsároló gondolatai lesznek, mert nem is akar mást látni, csak azt, hogy hol köthet belém..

Azok, akik leülnek velem beszélgetni, mert tanácsot kérnek, utána olyan jól eső érzés, amikor azt mondják, hogy olyan jól érzik magukat azután, hogy tapasztalatokat szerezve, megélve a rosszat is, - hasznos tanácsokat adok, és látják a tanácsokból, hogy nem idézőjeles jótanács, hanem látják, hogy tényleg tapasztalatból beszélek.

Annyian kérdezik a mai napig, hogy áruljam már el, hogy voltam képes annyi szörnyűséget kibírni, amit, hát úgy, hogy segítséget kértem szakembertől, mert nem szégyen a segítség kérés. Az a szégyen, ha valaki kigúnyolja embertársát, mert segítséget kér. Segítséget kérni - bölcs dolog, sokkal rosszabb az, ha valaki a tanácsok ellenére is homokba dugja a fejét, és nem fogadja meg, vagy nem kér segítséget..

Olvasd csak el az én történetem!!! Nálunk is lelkileg kezdődött még esküvő előtt, aztán , ahogy azt hitte, hogy a tulajdona vagyok, átváltott fizikaira. 6 hónapot voltam férjnél 24 évesen. Ráadásul lelkész feleségként.... Hála a Jó Istennek, hogy a hitem megmaradt, sőt megerősödött!!!

Kitartást! Erőt kívánok!

A fórumindítónak ugyancsak. Hidd el, nem könnyű kiszállni egy ilyen kapcsolatból, mert sajnos ezek az emberek az egekig tudnak emelni, amiután pórig aláztak.

Én olvastam. :)

Örülök, hogy alakulnak a dolgok.

Igen. Előbb-utóbb mindenki megkapja a méltó jutalmát vagy büntetését.

Nagyon sok sikert és boldogságot erőt és kitartást, valamint sok szerencsét kivánok neked és gyermekednek. :)

legyen igazad.:(

én sem mondtam sosem rosszat sem rá, sem a szüleire, míg ő...hát.

Nem tartalak annak, áldozat vagy Te magad is. De sok nő van, aki évekig, évtizedekig tűri a terrort, és mégis sorra szüli a gyerekeket egy beteg embertől. A saját életét úgy keseríti, nyomorítja meg mindenki ahogy akarja, de, hogy a gyerekeit is kitegye ennek, az már nagy probléma. Meg gyerekekkel a legtöbb esetben szabadulni is nehezebb. És igenis, felelősnek tartom ilyen esetekben az anyukát is, mert talán az elsőt még nem igazán tudta kinek, milyen embertől szüli, de a sokadikakat már igen.

Talán esetetekben jobb is, ha nem tart a gyerekkel kapcsolatot, nyugodtabb így az életetek.

hiszem, hogy a szavaknak nagy ereje van. én csak azt mondtam, hogy ha egyszer kicsúszik egy "hülye" a száján, az még nem a világ.

velem durvábban is beszéltek, ezért tudom, hogy ez még nem gáz. de ne legyen rendszeres!

hajrá!

egyébként ismerős az érzés, volt, hogy közös hétvégénken épp csak néztük a a tévét vagy ilyesmi, tök nyuginak kellett volna lennie, de én belül úgy éreztem magam, mint aki darabokra tört. mert folyamatos félelemben kellett élni, hogy mikor fakad ki éppen megint.

szval jó, hogy vége. én is kezdek egy új boldogabb életet. remélem, sikerül.

neked is hajrá!:)

gartulálok! hogy ennyire erős vagy:)! nagyon sok erőt és kitartást kívánok neked, és kérlek ne csinálj hülyeséget!!!

szép napot!