Lelki terror. (beszélgetős fórum)

oké...ez lesz..tudom, hogy ennek kell lennie. csak úgy félek egyedül...:(

mert ez a szemét elhitette velem, hogy nlkle semmi vagyok..:(

Figyelj!! Ha már végre elhatároztad magad, akkor NINCS VSISSZA ÚT!!!! Igen, mondd el az unokanővérednek,a barátnőidnek, a szüleidnek, a kollágáidnak, a szomszédoknak is, mindenkinek, hogy szajkitottál vele, mert igy bánt veled. Mindenkinek mondd el!! Ez megerősit az elhatározásodban. Mondogasd magadban, hogy igen, megtettem, és nincs vissza út.

Már nincs mitől félned, ha mindenki tud majd róla, akkor nincs félni valód többé.

Minden kapcsolatot szekits meg vele, és ha ir neked, egyszerűen ne válaszoljál. Semmilyen körülménykek között se vedd fel vele a kapcsolatot. Szerencséd, hogy anyagiak és gyerekek nem kötnek össze titeket.

Teljesen félre értetted őt!!

Nem, nem férfi, nem olyan, mint te! Ő NŐ! Ő az áldozat, akit a hozzád hasonló beteg ember terrorban tartott. Most már határozott és tudatos. Igen. Végre az! (Ez meg nem jelenti azt autómatikusan, hogy férfi!!)

Végre, remélhetőleg véglegesen sikerült megszabadulnia bántalmazójától.

Rólad pedig:

Az ilyen emberektől óvjon meg az Isten minden nőt!!! Nem vagytok alkalmasak a párkapcsolatra. Aki másik embert bántalmaz, olyat, aki gyengébb, naív, szeretetéhes, taapsztalatlan, akár szóval, akár tettel, az nem a társadalomba való.

A szeretetet nem úgy kell kimutatni, hogy állat módjára féltékeny vagy, a másikat kalitkába akarod zárni, és ki akarod sajátítani őt. Hogy uralkodni akarsz rajta, és korlátozod a szabadságában.

A párod nem azért nem mert ellent mondani, mert szeretett, hanem azért, mert félt tőled. Félt, hogy kibújik belőled az állat és a végén agyon vered. Ezért bólogatott. De betelt a pohár. Egyszer mindenkinél betelik. Jól tette, hogy elhagyott és elmenekült tőled. Igen, most ráérsz gondolkodni azon, hogy viselkedtél vele szemben és hogyan kellett volna.

Megérdemled hogy egyedül legyél, mert egy ilyen ember, aki nem értékeli a párját, hiába szereti, de rabszolgaként tartja otthon, terrorizálja és verbálisan bántalmazza, az nem érdemli meg, hogy társa legyen. A másik ember pedig nem érdemli meg, és senki sem, hogy kiszolgáltatott legyen egy kapcsolatban és úgy kezeljék, mintha egy senki lenne.

arnyos vagy, köszönöm szépen a bátorítást:)

nem, nem fogok visszanézni, most tényleg. csak utálom ezt a szakítós periódust, egyszerűen annyira le vagyok törve, és annyira csalódott vagyok, úgy kb az egész életben. nem is értem, hogy történhetett ez meg.:(

lehet, hogy félreértesz. a fórum indító hozzászólásomból látszik, hogy szinte megerősítésre volt szükségem, hogy igen, engem nem terrorizál a barátom, mert ez nem az, amit én gondolok. visszanéztem, és azt láttam, hogy te jó ég, mennyire gyenge voltam évekig. mindig megbocsátottam...már amikor mindenki azt mondta, hogy ne tegyem akkor is. a végsőkig.a családom sem áll velem szóba emiatt...

és nekem ennyi idő kellett, hogy rájöjjek...és fura, hogy ezt mondom, de közben valahogy meg is erősödtem. amikor tegnap megint rám mérte a szitkozódó szóáradatát, hogy igaz, hogy engem senki nem sszeret, és minden szörnyűséget megérdemlek az élettől, továbbá la is akart köpni, majd közölte, h nem teszi, mert még arra sem vagyok méltó, akkor mondtam,hogy elég. zárójelben tenném hozzá, hogy mindezt azért, mert "felbosszantottam", mert kinyitottam a szám, végre először, és kértem, hogy figyeljem rám...eddig fajult. de ha időben kilépek, talán nem jut ide a dolog. tegnap a taxi szedett össze valami kietlen helyről, mert ez az elmebeteg elvitt oda, hogy fitogtassa az erejét,vagy mert begőzölt nem tudom, úgy vezetett mint egy állat, és direkt bele-beletaposott a fékbe, hogy beverjem a fejem a műszerfalba. és ismétlem miért? mert kértem, hogy végre egyszer hallgasson meg. és begőzölt. ez az amikor évekig nem mersz szólni, egyszer szólsz, és ez lesz. mentegettem én őt mindenkinek, tényleg. de van, ahol elég. és még a legjobb barétja is azt mondta, hogy menjek amerre látok, nehogy komolyabb bajom essen. nem ütött meg, de hajszálon múlt. mert ő a valaki, a véleménye megkérdőjelezhetetlen és tökéletesnek képzeli magát. ha pedig valaki "ellenszegül", megbolondul.

annyira szomorú ez, még a legjobb barátnőim sem tudnak róla, mert egyszerűen szégyellem...

nem, hidd el, nem fogom visszafogadni, kb 5ször megtettem, és tegnap is már bocsánatot kért, de még azonnal visszakértem minden cuccom, és nem nézek vissza.

szia:)

nemed nem jelölted, így csak találgatni lehet:)

Irásod alapján inkább férfi, mert határozott és tudatos:)

Én is ebben a cipőben járok, terrorizáltam a barátnőmet és elege lett. Te is ilyen személyiségre utalsz a hozzászólásod alapján. Aki terrorizálható az félős és gyenge ember. Semmilyen formában nem jó a lelki terror, mert folyamatosan rákényszerítjük az akaratunkat valakire, aki alig mer ellentmondani, mert szeret és félt. Gondolom, a párodnak elege lett és keményített, amit rosszul viselsz, ahogy én is tettem.:) Abból amit leírtál láthatóan igaz az állításod, jellemző rád az elhamarkodott döntés a strucc-politika:) Én is ezt tettem, és vártam a hatást, ami meg is lett:)

Két hét múlva új pasija volt, és felejtett. Majd beleőrültem abban, hogy más érintheti,más is hozzányúlhat. Ezt nem kívánom neked! Azt sem szégyellem,hogy sírtam. Szerelem esetén nem tudod ilyen könnyen azt mondani, hogy vége, többet nem fogok elgyengülni. Tegnap és ma talán de, de mi lesz holnap, vagy holnap után,ha nem kopogtat az ajtón engesztelésért, mint eddig. Tovább megy, ahogy az enyém. Akkor mit csinálsz? A helyedben átgondolnám az ego döntését,és józanul mérlegelnék:) Nem biztos, hogy Ő lesz az igazi vesztes a végén, hanem lehet, hogy Te, ahogy én is az lettem.

Talán a Tiéd még menthető, de ezt Neked kell tudni és gondolkodni azon,hogy mi mit ér meg, és mit érdemes elveszíteni. Én most jöttem rá, hogy az együtt töltött évek többet jelentettek, mint gondoltam, csak későn jöttem rá. Ne kockáztass feleslegesen. Bárcsak én is kaptam volna egy okos tanácsot, ma nem lennék egyedül.:(

A jó kapcsolat alapja, a beszéd, meg hogy az ember képes legyen elszámolni minél tovább...

Szomorú látni, hogy milyen apró hülyeségeken mennek szét párok, gyerekekkel együtt, közös életet tervezve. Túl rövid az élet ehhez. :(

És főleg azok, rendszerint nők, életük legszebb szakaszában beválasztanak olyan valakit, akivel nem tudnak együtt élni, és ez csak x év múlva derül ki.

Sokan csak a külsőségek, az "első szikra" alapján keresnek valakit, de hogy tovább mi lehet...?

sziasztok! én indítottam a fórumot, jó rég nem is jártam erre.. vlójában azért indítottam a fórumot, mert valahol igazolást vártam arra, hogy talán én vagyok a túl érzékeny, én vagyok a hibás..de nem. azóta megtudtam/megtapasztaltam, hogy a helyzetem rég kimerítette a lelki terror fogalmát, a heyzet egyre csak súlyosbodott, én mindig meg akartam beszélni, segíteni, megoldani, de erre egyedül az ember nem képes. ma olyan dolgok történtek velem, ami teljességgel irracionális, és véleményem szerint csak a filmekben látható, hálisten testi erőszak nem történt, de egy hajszálon múlt.. nem is panaszkodni jöttem, csak elmesélni annyit, hogy ha valaki csekély jelét is érzi a kapcsolatában terrornak, alárendeltségnek, kérem, azonnal lépjen, mert tudom, hogy bár nagyon nehéz, de később sem lesz jobb (!). :( pedig én aztán tényleg mindent megpróbáltam. még a gondolatát is elhessegetni, hogy engem terrorizál a párom, hisz hónapokig erre sem jártam. nem. a terror az terror. abból lépni kell. én nem tettem. mentegettem. meg akartam menteni a kapcsolatunkat, a szerelmünket. de be kell ismerni vannak ilyen emberek. akik uralkodni akarnak a másikon, és ha nem teszünk, az egyre csak durvább és durvább lesz. nekem két évemet tette tönkre. kívánom mindazoknak, akik hasonló cipőben járnak, hogy jobban tudják kezelni a helyzetet, mint én mert éveket elvesztegetni a drága életünkből rengeteg. és utána még mire ismét teljesebb életünk lesz, na az még több.

én ma tettem pontot a dolog végére, és nem fogok elgyengülni többé.

remélem jól vagytok, sajnálom, hogy erre sem néztem sokáig,amolyan strucc-politika volt..:(

jóéjt mindenkinek, szép álmokat.:)

Az ilyen emberek betegek. Ez egyértelmű. Egészen biztos, hogy gyerekkorukból hozzák magukkal a hajlamot erre. A mi esetünkben egy nagyon "erős" ellentmondást nem tűrő anya volt a családfő, aki fizikai és verbális bántalmazással "nevelte" a gyerekeit, a férjemet és a testvéreit. Apa alkoholista, a kocsmába menekült az asszony elől. Mind a 3 fiú sérült. Mind a 3 kétszer is elvált, és mindegyiket a felesége hagyta el. Ez nem véletlen.

Az ilyen ember azt gondolja és erről meg van győződve, hogy amit ő csinál, az a helyes. Egészen egyszerűen nincs előtte megfelelő szülői példa. És nagyon valószinű, hogy kisebbségi érzése is van, és azzal próbálja meg ezt ellensúlyozni, hogy talál valakit, akivel szemben zsarnokoskodhat, és igy erősebbnek és magabiztosabbnak érezheti magát.

Ha megfigyeljük, az ilyen emberek mindig csak a családon belül viselkednek igy. Ha valaki más is van a közelben, akkor normálisak, ahogy kettesben marad az áldozatával, azonnal megváltozik, mintha nem is ugyanaz az ember lenne..

Az már nagy dolog, hogy felismerted, milyen helyzetben vagy!

Ne hidd el azt amit mondd, ha úgy érzed, vissza várnak a munkába, akkor ez adjon erőt és ne törődj azzal, amit a párod mond. Te már tudod, hogy nem úgy van, bármit is mond, azért teszi, hogy elbizonytalanitson és megint behódolj neki, és elmondhassa, hogy na látod, hogy nekem volt igazam.

(Gondolom, azt, hogy gerinctelen és számító vagy, ezt a párod mondta neked. NE HIDD EL! Nem vagy az.) Egy kis egészséges önzésnek meg benned is lenni, mert csak akkor tudzs egyről a kettőre haladni.

Tedd amit jónak látsz, harcolj az igazadért, légy erős és ne nézz vissza, hátra, csak is előre. !

Olvasgatva a fórumot eszembe jutott egy történet a békákról. Van egy kis béka, amit forró vízbe dobnak. Természetesen azonnal kiugrik a ránézve veszélyes helyzetből. Van egy másik kis béka is, ami hideg vízbe kerül, majd alágyújtanak. Tudjátok mit csinál? Puhára fől. Mire feleszmél már nem menekülhet ki.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy át kell gondolnotok a helyzeteteket, mert lehet észre sem vettétek, hogy már begyújtottak a kondér alá.

Ne haragudj, de akkor egyszerűen tuzyimutyi. Lehet, ő se tudja, mit akar, azt várja, te mondj olyat ami neki is jó, azért kérdezget többször.

De szerintem ez nem terror, csak piszok irritáló.

Én 18 évet éltem le ilyen házasságban, és további 2 évet úgy,hogy már nem éltünk együtt, de mindíg megmutatta vmi módon,hogy tudja a szokásainkat, állandóan jelen volt, figyelt, figyeltetett..

Aztán a mostani kapcsolatomon is kezdek elgondolkodni, mit is jelentenek bizonyos cselekedetek, reakciók, viselkedési formák.

pl. beszélni szeretnék vele számonra fontos, a kapcsolatunkat érintő dolgokról,és ha levélben írom le nem válaszol rá. Egyszerűen nem.Rákérdezek,olvasta-e?

Játsza a hülyét,hogy már nem emlékszik,küldjem el újra. Megigéri,hogy ír.

Én meg gyomorgörccsel várom, hogy válaszol,és nem.

Mi ez,móresre tanítás, önzőség, vagy mi ?

Tudja,hogy ez nekem bántó,és mégis csinálja.

Vagy kijelenti,hogy ő nem akar beszélgetni a kettőnk dolgáról.Holott tudja,hogy ez nekem fontos.Vagy én vagyok a hp?