Hogyan kezdjen egy fiatal pár önálló életet úgy, hogy mindketten minimálbéresek? (beszélgetős fórum)

Mennyivel jobb, hogy példának okáért egy boltban cseszegtetik az embert 14-16 órán át?

Mennyivel jobb egy jegykezelônek, aki hajnali 2-kor kezd és este 11-kor végez?

Én azt gondolom, hogy pont az a korszak tett be az embereknek. Egyszerűen nem tanította meg az egyéni felelősségvállalást. Tök mindegy, hogy teljesített, mit lopott - pardon vitt haza belőle egy keveset ;) - mindenkinek dolgoznia kellett valahol.

Agyonszubencionált rendszerben szocializálódtak az emberek, fogalmuk sem volt a gazdálkodásról, a tudatos életről. És aki nem tudja, az megtanítani, átadni sem tudja.

Nézd meg, hogy csak itt, ezen a portálon hány ember véli úgy, hogy egy gyereknek pl. nem kell zsebpénzt adni. És általában nem az az érv, hogy nincs, vagy csak keveset tud. Sokkal inkább az, hogy nem kell, kérjen tőle mindenre, kicsi még hozzá. Aztán egyszer csak felnő, és még mindig fogalma sincs, hogy kell beosztani, gazdálkodni, ne adj isten szaporítani.

Igen, borzasztó az, amiben élünk, és egyre olyanabb lesz. De ki tette ilyenné?

Igen, ez így lenne rendjén, nem mindenkinek adatik meg.

Mindenki azzal pèldálozott, hogy 20 évvel ezelőtt jobb volt. De a fórumindító szülei, és a párja szülei, sőt, a màsik pár szülei sem gondoltak arra, hogy a gyerekeiknek félretegyen. Így nekik most adott ez a szitu tehát kijelentheti, hogy nem fog 12 órázni egy percig sem, nem akar külföldre menni, nem akar ezt, nem akar azt, nem akar visszaköltözni a szüleihez, nincs pénze, nemsokára eladják a lakást, ahol laknak.

Remélem, ezalatt talál egy albérletet, ami árban megfelel nekik. Ha nem, akkor beköltöznek egy olyanba is, ami árban nem felel meg ès az élet megy tovább.

Nekem pl. tetszenek a felújított szoba-konyhás házikók. Több helyen láttam, hogy ott a garázs, (a napelem) és a parabola.

Körülötte a nagy baromfiudvar, a legelô birkanyáj.

Stresszmentes élet nincs és nem is igazan egészséges.

Ez persze csak egy példa nem mindenki alkalmas erre az életformára.

Csak a mezőgazdaságnak kiszolgáltatva lenni sem éppen egy stresszmentes dolog..

Az élelmen kívül elég sok dolog van még a világon, ami pláne azoknak, akik nem a gazdálkodásba nőttek bele, nagyon alap.

Egyébként meg ezzel együtt egyet tudok veled érteni az alap gondolatban.

Ezért nem kellett volna a vidékből sok helyen nyomortanyát csinálni, lejáratni. Mert igen, sajnos a fejekben kezdődik a baj.. Mert szép országunk tájain paradicsomi élet lehetne..

A vágyak és a lehetôségek gyakran fordított arányban van egymással.

Hiába szeretnék én tóparton élni, ha csak egy 3. emeleti minigarzonra futja.

Ez a 12 óra, az nem az a 12 óra volt. Nem önmagában a munka lett "káros", hanem az a stresszhelyzet, amit kreáltak hozzá..

Persze a stressz..

Csak ugye van a distressz, meg az eustressz.. Tehát igen, a normál életből adódó stressz az jó ideig az élethez tartozik. De a "jaj lefagyott a wifi az autópályán, és nem tudok válaszolni a főnökömnek a cégben megszabott 12,5 percen belül", az viszont nem a normális stressz..

És igen, pont tegnap mondta az orvos a férjem szemébe a sürgősségin, hogy igen, eddig 40 éves koráig ment a 12 órázás, és most értse meg, hogyha nem változtat, akkor bizony irány a temető...

Ettől még nyilván a megoldást kell keresni, és nem a kifogást gyártani, és igen, néha pár évig, még gyerekek nélkül talán tényleg kell a sok meló. Csak leállni és váltani kell tudni.

És az is lehet, hogy eljön az az idő, hogy nem többet kell dolgozni, hanem kisebb igényekből is kell tudni "jól élni". Persze van az a minimum, ami alatt nem lehet, de azért akinek két keze, két lába van... Az legfeljebb elmegy :-)

Még jó, hogy japánban már külön szó van a munkába belehalókra...

Én nem hiszem, hogy az ember azért él, hogy a belét kidolgozza azért, hogy a minimum dolgokat megteremtse az életébe. Ezek az emberek azért élnek, hogy dolgozzanak. Azért esznek és alszanak, hogy csinálni tudják a 12-16 órát. Egy normál világban azért dolgozol, hogy a szabadidődben élni tudj belőle. Utazni, tanulni, élményeket szerezni. Nagyon nem mindegy.

Lehet, hogy régen is ennyit dolgoztak, csak például az én szüleim a két átlagos fizetéséből az esküvő után családi házat tudott venni hatalmas kerttel. Igaz, hogy hitelre, de meg tudta venni. Sőt be is tudta bútorozni és még sorolhatnám. Nem voltak megélhetési gondjai, nem rettegtek, hogy valamelyikük egy hétre náthás lesz és borul a kártyavár.

Az emberek nem a munkába halnak bele, hanem abba, hogy hiába hajtják ki a belüket, akkor sem fognak soha semmit elérni. És ebbe a stresszbe mennek tönkre. És hát azért valljuk be, az egészségnek nem használ a napi tizenix óra munka sem...

Nem tartana örökre, hogy 12 órázzon, bár sokan teszik olyan emberek is, akik már nem is fiatalok,a családjukért.

Én nem vagyok benne biztos, hogy olyan káros lenne a munka, hiszen az összes olyan kultúrában,ahol az emberek sokáig élnek és keveset betegek, általában végigdolgozzák az életüket, ami egyrészt fizikai munka több mint 8-10 órában, ha az elmardottabbkat nézzük és több mint 10 óra a japánok esetében is, ha az irodai stresszes melót nézzük.

A stressz az emberiséggel egyidős és nem haltak bele a stresszbe ha futottak az oroszlán elől, abba haltak bele,ha nem futottak elég gyorsan.

Én sajnálom amúgy,hogy ma fiatalok daganatosak lesznek de igazából régen is ennyit dolgoztak és hajtottak az emberek.

Végülis nem kötelező, ha van más megoldása a fórumindítónak. Mivel máshonnan nem tud pénzt szerezni csak ha többet dolgozik, vagy ha keres más munkát, ez a legkézenfekvőbb megoldás. Mert tényleg körbeírta, hogy sehonnan nem tud pénzhez jutni, akkor meló.

Tudom. Igazából csak arra reagáltam, hogy a kemény munka nem mindig hoz gyümölcsöt. És az sem mindegy, hogy ki milyen csomaggal indul neki.

Az viszont biztos, hogy kutatni kell a legjobb lehetőséget. Legyen az másodállás, tanulás, vagy külföldi munkavállalás. De igazából ez sem garancia arra, hogy lesz mivel elindulni sajnos.

Sajnos ez eleve ott kezdődik, hogy a hátrányosabb helyzetű fiatalok nagy többsége nem is jut el a felsőoktatásig. Egy részük azért, mert a középiskolában sem tudnak jó eredményt elérni, egy részük pedig azért, mert még munka mellett sem tudják finanszírozni, hogy bejárjanak, tanszereket vegyenek, lakjanak valahol. Vagy menniük kell dolgozni, hogy besegítsenek a családnak.

Azt mondják, hogy diplomát szerezni csak szorgalom kérdése, de én ezzel nem értek egyet. Akinek nincsen felesleges 3000 Ft-ja arra, hogy elmenjen A-ból B-be, vagy megvegyen egy könyvet, annak diákmunka vagy rendes munka mellett sincs esélye egy diplomára.

Arról nem is beszélve, hogy már írtunk is itt arról, hogy nem lehet mindenkinek menő diplomás munkája. Minden munkára szükség van, és a nagy többség borzasztóan alul van fizetve.

Pedig megnézhetnénk magunkat, ha a szép irodáinkat nem takarítaná senki, nem vinnék el a szemetet, vagy nem lenne kenyér, amit megvehetünk. Ezek az emberek is dolgoznak annyit értünk, mint egy diplomás, sőt, sokuk sokkal többet is, mégsem tudnak megélni.

Szóval ez nem önsajnálat és az sem igaz, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét. Ha ez így lenne, akkor az egész életüket végigdolgozó családok el tudnák indítani a gyerekeiket az életben, jutna pénzük nyaralni, fogászatra járni, kikapcsolódni.

A magyar átlagfizetés a túlélésre elég. Érdemes csak elolvasni, hogy hány családnak van megtakarítása, hány családot visel meg, ha elromlik a mosógép...

És nem kevés diplomás van közöttük.

Szerencsés ember az, aki olyan dolgot tanult, amit most kiemelten megfizetnek. De ez nagyon réteg dolog. És nem is csinálhatja mindenki azt.

Azzal viszont én sem értek egyet, hogy a fórumindító nem a megoldásokat akarja megfogni, hanem a kifogásokat gyártja. Ilyen hozzáállással még piacképes szakmával sem lehet előre jutni.

Véleményem szerint, aki a kereskedelemben kíván dolgozni, az tudja, nem éppen kimondottan magasak a jövedelmek, mintha a banki- vagy az informatikai szférában helyezkedne el.

Sok nehéz, felelôsség-teljes munka, ezzel arányban kevés fizetés.

Értelek, de pesszimistának lenni még rosszabb. Bízzunk abban, hogy ki tudnak kecmeregni az aljáról minél hamarabb.

12 órázott az én fiam is egy darabig. Szerencsére itt vagyok vele, itthon tudtam kicsit kímélni.

Persze hogy nem.

De az sem perspektíva hogy az ember 12-16órát dolgozzon. Még fiatalon sem. 2 éven belül 3 rosszindulatú daganatos megbetegedés jött elő 28-33 éves ismerőseimnél (egyelőre). Irodai munka, nem.dohányoznak nem alkoholizálnak, mozognak és nem genetikai. Ja igen dolgoznak és stresszelnek napi 12-14-16órát.

Szóval szép ez a vállalj sokadik állást, most vagy fiatal most szakadj meg.

Erre irtam amit