Fiatalon (akár nagyon fiatalon) már kismamák, anyukák! (beszélgetős fórum)

Mi egy egészen más életformát, többmilliós fizetést hagytunk ott azért, mert a gyerekek nem bírták az apanélküliséget...

A kislány a neurológián, meg aztán a nevelési tanácsadóban kötött ki..

A fiamat még mindig pszichológushoz hordom..

Most meg persze a csóróság miatt dolgozik este 9-ig apa minden nap, de legalább az a biztonság megvan, hogy minden nap látják egy kicsit...

Ezt most nem okoskodásnak írtam, tudom milyen nehéz ez... kitartást!

Elég baj, hogy nem lehet ebbe az országban kiegyensúlyozott, normális életet élni...

Félelmeim voltak. De ébren is...

Az első szülésem az sokként ért. Lehet, hogy hülyének néztek, de nekem azt senki se mondta, hogy ez ennire kib.ul fáj. Mindenki csak hümmögött.. És egyszerűen meglepődtem rajta, és sokkot kaptam. Meg elég gyorsan jött első baba létére, és rögtön tolófájásokkal kezdődött...

Egyébként én nem szeretem a rózsaszínfelhős hozzáállást. Beszélgettünk arról is, hogy mi lenne, ha beteg lenne a gyerek, vagy éppen meghalna.. Ez az élettel jár. Hálisten nem volt ilyen baj...

Nekem nem volt bent apa egyik szülésemnél sem. Nekem így volt jó, én nyitottabb, lazább tudok lenni, ha nincs ott, ilyen értelemben feszélyez a jelenléte. De szerintem ő is megkönnyebbült, hogy nem kellett ottlennie.. Hozzátartozik, hogy jófej dokim volt, aki mellettem volt, és tudta kezelni a hisztimet, meg úgy általában engem...

Én most érzem azt, a harmadik után, hogy már apára nincs energiám... Szegénykém még bírja, de azért félek néha, meg beszélünk erről... Ő is nagyon fáradt este, és így együtt alszunk be... De azért néha, még azon az áron is, hogy nem fürdünk, vagy nem főzök, igyekszem egy kicsit kevésbé álmos lenni estére, meg magamrahúzni valami csipkéset...

Szép név ez a Noel... mit jelent?

Szolnok-Sopron.

nem könnyű, de reménykedünk,hogy jobb lesz.

Nem, 2 hónapja most csütörtökön töltötte be (:

Igen nagyon mosolygós. Vártuk mikor tudjuk vigyorgásra késztetni, mert ugye újszülöttként akkor csinálta mikor jóllakott. Most már megy úgy is, hogy nem is csinálok semmit. Ez megnehezíti az etetéseket is, mert ha befixálja az arcom akkor nincs evés, mert a mosolygástól nem megy :D Nagyon édes.

Örömmel látunk itt téged is :)

Én is csak egy félévet halasztok, szeptembertől megyek vissza. Bár gyerek mellett nem lesz leányálom. Vizsgaidőszakban főleg és én ráadásnak még nappali tagozatra is megyek vissza, igaz egyéni tanrenddel fogok órákra járni.

Apa már most is kérdezi, hogy fogom e őt is szeretni majd ha megszületik a Noel, már elkezdte :)) Ilyenkor türelmesen elmondom neki, hogy mindenkit fogok szeretni :) Noelt is őt is, csak másképp. Hiszen a fiamat azt gyermekemként fogom szeretni, ő pedig mégis életem szerelme, így őt továbbra is szerelemmel :) És ilyenkor kérem, hogy gondoljon ő is bele, kit hogy fog majd szeretni és ekkor már belátja és megnyugszik. Vagy csak úgy tesz :)

:)

Nálunk más a helyzet.

Én vizsgaidőszakban szültem a fiam, normál esetben itthonról bejutok a suliba úgy 30 perc alatt. Ebből pár perc egy rövid kis utca, amin végig kell sétálni. Na. Nagyon meg kellett gondolnom, hogy tuti átmegyek a vizsgákon, mert majdnem 1,5 óra alatt értem be! :D Most így visszagondolva vicces volt, de akkor nem.

Én ugyan nem passziváltam ( január 17-én született Botond) de előre félek mi lesz velem vizsgaidőszakban :S

Hidd el én is szivesen domborítottam nagy pocakkal, és direkt tesre simulós cuccokban jártam:)

Jó volt. Igaz nem figyeltem, de biztos voltak olyanok akik sajnáltak, de én büszke voltam magamra.

Kobri: ejha, gratula nektek. Kisfiú kislány? :) Nekem egyébként május 28-án van a szülinapom :)

A lesajnáló nézést én is ismerem. Mikor már nőn kezdett a pocakom egyre büszkébb voltam (akartam az lenni rá). De az egyetemre belépve csak a csodálkozó, lesajnáló tekinteteteket láttam. Úristen, ilyen fiatal és bakapta a legyet. Az egyik előadómtól megkaptam azt is, hogy "ha már így járt akkor..". Eszükbe sem jut az, hogy vannak még nők, akik nem 30 vagy afelett szeretnének elsőnek anyává lenni?? Így sokszor nem tudom annyira büszkén és boldogan viselni a pocakom, mert mindig kiszúrom ezeket a pillantásokat.

De félretéve ezeket: nektek nem voltak kismamaként rémálmotok? Én már rendszeresen megszülöm a Noelt álmomban, de mégis horrorfilmbe illő a jelenet. Iszonyatos félelmeim vannak (alaptalanul, mert CSAK IS alaptalanul) hogy beteg lesz a mi kis Nyuszifülünk. Már mindenféle betegség tüneteit képes vagyok produkálni, Apa sokat mondogatja is nekem, hogy ő se semmi, de én, én aztán ultra hipohonder vagyok :))

szurikáta: én nagyon félek attól, hogy amit te is írtál, az apákról, hogy kell velük is törődni, mert tényleg nem szabad elhanyagolni őket. De én tartok tőle, hogy ha meglát vajúdás ill szülés közben nehogy kedvét szegje egy életre. Vagy hogy elmúlnak a Noel megérkezése után a kettesben eltölthető percek és odavesz a kettőnk közötti "intimitás". Már bocsi a témáért. :)

Sajnálom az országot hogy idáig süllyedtünk, hogy éheznek a "gyerekeink".

Mamám is azt mondta tavaly évelején, hogy még ne legyen 2. De akkor már úton volt:)

Amikor bejelentettük, már nem mondott semmit.

Gratulálok a babához:)

Én 20 évesen biztos nem babáztam volna:)

De mindenki másképp érzi

Persze már 11 évesen családról álmodoztam ami mára már teljesült is. Pont úgy ahogy elterveztem.

Már nincs sok hátra! Kitartás!

Ha meg megszületik, akkor meg aztán pláne nem fogod bánni.. Ezekbe az ember módfelett hamar szerelmes lesz...

Jó tanács: a férjet meg tudatosan kényeztetni, mert rá fogsz jönni, hogy a pasik, meg ezek a mini üvöltők rengeteg hasonlóságot mutatnak...

Nekem a tudatosan a férjembe fektetett energia nagyon visszatérült... Értem ezalatt, hogy már semmi kedvem sem volt hozzá, mégis odamentem megsímogatni...

Ennél kicsit mélyebbek az összefüggések...

Akarja itt valójában valaki is, hogy értelmes családokban gyerekek szülessenek?... És ebbe tényleg ne menjünk bele jobban, mert ki fognak tiltani perceken belül innen..

A választ mi tudjuk, akik csináljuk...

Mert nagyon meg lehet ám indokolni, hogy miért is nem szülünk... És a végén még sajnálni is kéne őket, mert szegényektől valaki megkérdezi 37 évesen, hogy miért nem akar gyereket...és ez az ő személyiségi jogainak súlyos tiprása. (Persze azért a nyugdíjat majd fölveszik, amit a mi gyerekeink termelnek majd meg.)

Ezt a mentalitást ma minden külső hatás csak erősíti. Legyen az politika, munkakeresés, baráti- vagy reklámhatás... Vagy akár csak az a lesajnáló nézés, amit sokszor kapok az utcán, hogy úristen szegény lány, három rossz gyereke van...

Egyébként Németországban lakást kap az az egyetemista házaspár, akik gyermeket vállalnak.. Hogy ugyebár a kicsit értelmesebbje is szaporodjon már... (és itt most ne sértődjön meg aki nem diplomás, mert nem erről van szó)

Én eddig legfőképpen csak lehülyézést kaptam. Még a saját szüleimtől is eleinte. Aztán most, hogy a kolleganőik csak álmodoznak unokákról, már látják, hogy jól volt minden úgy, ahogy volt...

Sziasztok!

Azt hiszem, én vagyok a "nagyon fiatalon" kategória, május 29-én leszek 20 éves és május 16-ra vagyok kiírva az első babánkkal. Egyelőre cseppet sem bánom, hogy vállaltuk őt, mert férjemmel egyetemben nagyon-nagyon várjuk már, hogy megszülessen. :)

Nagyon igazad van.

A kormány azt akarja, hogy szülessenek gyerekek, de csak abban a családban ahol a mondjuk a családfő jövedelme meghaladja a 300.000 ft-ot. Na, hát hol van itt az igazság?

Maguknak kedveznek.

A többi család éhen halhatna is akár.

Üdv Itt :)

Sajnos a problémád ma mindennapos és sokak által ismert. Örül az ember, ha munkát talál és tényleg nem hal éhen. főleg három gyerekkel, de szimplán már eggyel is nehezebben boldogulnak a családok.

És egy gyeden, gyesen lévő anyuka nem éppen "versenyképes" jövedelemmel rendelkezik. Az állam "hatalmas" segítséget ad..nevetséges. 25 ezer Ft-os gyes, mert csak azok a nők számítanak és azok a gyerekek "érnek" többet, ahol az anya minimum 2 évet dolgozott. És csodálkoznak hogy elöregedik a magyar lakosság?! Mert nem segíti a családalapítást ezekkel a feltételekkel az állam, hanem kitolja, hátráltatja.

Ez az én véleményem!

Neked kitartást :) eljön a te időd is :)

Sziasztok!

Én már öreg vagyok, harminc leszek idén. 3 gyerekem van. Az elsőt 23 évesen szültem, a másodikat 25 évesen, a harmadikat 29 évesen. Én is most fogok karriert építeni... Hajaj, de mekkorát. Ha nem halunk éhen, az már jó...

Elvégeztem az első kettő mellett a Műszaki Egyetemet. Rengeteget szenvedtem, idegösszeroppanást kaptam, de meglett, kitartottam, mert a gyerekekre gondoltam..

Most meg ugyanúgy kiröhögnek, munkakeresésnél, mint akárki mást...

Ezt nem elkeserítésül írtam, csak most egy kicsit el vagyok azért keseredve... Pedig bármilyen munkát elvállalnék, nem akarok vezérigazgató lenni. Csak sokan meg azért nem vesznek föl, mert irigyelik a magasabb végzettséget...

Viszont ha egyszer sikerül elhelyezkednem, akkor mostmár csak jobb lesz...

Kitartás lányok, ez a normál idő a gyerekszülésre, csak azért kell a segítség. Jó esetben erre vannak a szülők, bár ugye még ők is fiatalok, és dolgoznának...

El sem tudom képzelni milyen lehet amikor mindjárt négy apró láb és kéz mocorog odabent. Így is néha azt érzem hogy a kis fejével ki akarja szakítani a medencém. :)

Én halasztottam, de nem bánom. Egy egy olyan nap után, amikor 3 óránál tovább egy huzamban nem tudok leülni vagy lefeküdni a csigolyáim hátul annyira megfájdulnak, hogy azt érzem mindjárt kettétörik a derekam. Sétálni alig bírok és a hátra hajló méhem miatt, a kezdetektől gyötör a gyakori pisilés. Másnak ez az elején és a végén jellemző, vagyis a védőnőm azt állítja, de folyamatosan és nagyon durván szenvedek ettől.

Nálam első félév után jött az 1 csemete.az ikrekkel a hasamban államvizsgáztam,nem halasztottam,mert akkor csak a baj lett volna,új emberek így legalább mindent megtaláltam s segítettek is :-)

Én örülök,hogy nem halasztottam,pedig ugye az ikrekkel veszélyeztetett terhes voltam,mert ikrek,de szerencsére semmi bajunk nem volt :-))