Fiatalon (akár nagyon fiatalon) már kismamák, anyukák! (beszélgetős fórum)

Nagyon jó, legalább nem a "véres horror" részét írtad le,amit a császárral született babák történetében sokat olvastam. Félek picit, hogy nem tudom majd végigcsinálni vagy valami okból császározni kell, félek a sebtől és a műtét utáni hirtelen fájdalomtól. a természetes szülés mellett kitartanék, gátvédelmet is szeretnék. De persze ne azon a pici vágáson múljon. :)

Holnap akkor veszek egy kis aranyos füzetet és még nekilátok írni néhány kedves sort. :) Mert lehet sokat fogok felejteni :) ahogy telik az idő.

Egyébként érdekes, de már nagyon-nagyon szeretném megtapasztalni azt a "semmihez sem hasonlítható fájdalmat" amiről mindenki írt ill beszél. Tudom, hogy annyira nem buli, de a vége...az annál nagyobb lesz :)

Én Veránál füzetbe vezettem amit éppen akartam róla leírni.

Mátéról pedig itt van babanaplóm.

Bocsika.

Ma jelent meg:)))

Na akkor holnap el is olvasom. Úgyis ritkán jelenik meg új cikk ebben a témában :) A régieket meg már mind olvastam :) Mind a 47 vagy hány oldalt :)

Ti vezetettek vagy vezettek babanaplót? Azon gondolkozok, hogy legalább az utolsó napokban, hetekben nekilátnék. De vajon egy fiú fogja ezt értékelni? Hiszen a babavárás másik oldalán fog állni :) Neki talán Apának kellene írnia, amolyan "túlélő sorokat", hogy milyen is a mindennapok egy folyton síró- narancsra éhező-vizes bokájú- hormonoktól túlfűtött várandós kismamival az élet :)

És hogyan kezdjek neki? vegyek egy csinos füzetecskét? Vagy keményfedeles könyvecskét? Nem vagyok elkésve vele? Vagy ez már kiment a divatból? Én mondjuk szívesen olvasgatnám most hogy anyukám 23 évvel ezelőtt, amikor hasonló cipőben járt mint én, milyen napokat élt meg :) Milyen gondolatai érzései voltak. És ha a fiam talán nem is fogja értékelni, talán lesz egy kedves kis menyem, aki örömmel veszi ezt a kis "útmutatót", hogy milyen is volt, mikor az ő élete párját a szívem alatt hordtam. Huu, még leírni is furcsa :)

Már nem biztos. Hamarosan megjelenik a szüléstörténetem, abban leírtam mi volt.

A doki már akkor kérdezte, hogy elkötessen e.

Szia!

Bárcsak én is újra kismama lehetnék, és újra 23.

Köszi szépen :) Igen, elvileg a mai napot "beszéltük" meg a Noellel, de hát eddig max egy alapos láb-kar-popó kitolással adta tudtomra, hogy ő igencsak jól érzi magát még odabent és fele annyira sem kíváncsi rám, mint én rá. :) Bár a kisfeje annyira lent van már, hogy ha megmozdul fáj. Főleg mikor a kobakjával hasít előre a medencecsontomnak. Az annyira kellemes, hogy néha még "örömömben" be is pisilek :S Sajnos már nem én uralom a hólyagom :S De ezt leszámítva kellemes a mai napunk :)

Szégyenlős? Ó, a lányok szoktak azok általában. Vagyis ezt tartják. A fiuk hamarabb szeretni kérkedni a micsodájukkal :) Egyébként mit szeretnétek jobban? Kisfiú vagy kislány? Vagy teljesen mindegy, végülis a lényeg az egészség?!

Még sajnos nem. Ma voltam ultrahangon, de nem mutatta meg magát, szégyellős. :)

Ahogy látom Te nem sokára szülsz. Kívánom, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. :)

Szia!

Üdv köztünk :) 19 hét? Tudjátok már, hogy kislány vagy kisfiú? :) Gratula a Babához és jó egészséget :)

Sziasztok!

Én is csatlakoznék hozzátok. 23 éves vagyok és a férjemmel az első babánkat várjuk nagyon. Most vagyok 19 hetes várandós. Nem bántam meg, hogy vállaltuk a babát mindig is, fiatalon szerettem volna anyuka lenni.

Ó, Apa tegnap megkérte, hogy várja meg a holnapot még, mert akkor vesszük a szobájába a szőnyeget :)))

Szófogadó volt eddig, bízunk benne még azt megvárja, aztán felőlem akármikor :)

Ti ittatok málnalevélteát a végefelé? Én elkezdtem inni, de olyan iszonyatos hasmenést csinál, hogy félő kimozdulnom itthonról. Így asszem nem iszom inkább. Homeos bogyókat szedtetek?

Sziasztok!:)

Igaza van mgagi-nak hamarosan eljön a te időd és tudni fogod, hogy "az" már "az"!:))) Jah és holnapra és hétfőre is frontot ígérnek, majd az lehet meghozza a babát!:)

Hellóka!

Hát semmi. Pedig azt hittem estére majd jól megerősödnek a fájások és ma már a szülészeten boldogan flangálhatunk. De nem így lett. Maradtak a szurkálások, mensi érzés, de semmi több. Tréfás. :)

Ma is remek idő van! :)

Szép napot Nektek Lányok!

A szülésznő pedig biztos nagyon-nagyon jó lehet. Én is mindig egészségügyben szerettem volna dolgozni, mikor felvettek csecsemő és gyerekápolónak otthon debrecenben, akkor derült ki, hogy sajnos gyógyszer érzékenységem van (penicillin) ezért nem vagyok alkalmas. Így egyszer, ha végre lediplomázom, akkor tanárnő leszek :)

Ma is nagyon tuti idő van :) Készülünk sétálni, kihasználom az utolsó napokat, mert állítólag hétvégére már esőt mondanak.

Én a Széchenyin vagyok ápolás-betegellátás szakon, ami jó nagy sz@r....meivel levelezőn vagyok nem biztos, hogy felvehetem szaknak amit szeretnék, mert rajtam kívül senki nem veszi fel, marad ápolón én meg a szülészetet szerettem volna, de ha nem lehet akkor hagyom a francba és elkezdem a jogot...már bánom amúgy is, hogy nem oda mentem, sokkal jövedelmezőbb...de mindegy majd megoldódik:) Munkáról meg csak annyit, hogy még akkor elkezdtem keresni munkát, mikor még a régi megvolt, immáron 3 hónapja és semmi....:(:S

Apás szülés....nah igen először Párom is óckodott, nah de aztán mondtam neki, hogy nem lehet ilyen szemét, hogy egyedül hagy. Ha már egyszer ő is közreműködött akkor ott a helye:) nem bánta meg, ő vágta el a köldökzsinórt, holott kijelentette ő biztos nem fogja:D először kicsit rosszul volt, de aztán a végére már belejött:) nem utolsó sorba sokat segített a jelenléte...:)))