Császármetszés (beszélgetős fórum)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
Sziasztok!
Én minkettőt átéltem,az első lányomat simán ,a másodikat császárral szültem.A második szülésnél azért kellett császározni mert 190felett volt a vérnyomásom ,ezért az orvos indokoltnak látta a czászárt. Ha mégegyszer szülnék ,és lehetne vá
lasztani akkor mindenképp a császárt választanám.
A varratokat az ötödik napon szedték ki ,és tényleg utánna teljesen jól éreztem magam ,már nem húzott ,könnyen mozogtam amit a sima szülésről nem mondhatnék el.hetekig, fájt a varrat helye ,járni is alig bírtam.
Én is császárral szültem a fiamat. A fogadott orvosnőm így látta helyénvalónak, ő döntött erről.
Egyátalán nem bántam. Olyan jól megcsinálta hogy jóformán nem is látszik a vágás helye!
Egyetértek veled!
Én azt tapasztaltam hogy senki nem fekszik önszántából kés alá és az orvosok sem császároznak csak úgy kérésre!
A császármetszés egy nagy hasi műtét, utána bizony vannak kellemetlenségek!
Minket az 5. napon engedtek haza, és a varratszedésre úgy mentem vissza.
Hol megjelenő, hol elmúló fájásokkal vajúdtam 32 órát, mikor fájáskor leesett a baba szívhangja (pont oxitocinnal akarták volna erősíteni a fájásokat). A dokim az ügyeletessel, majd az osztályvezetővel konzultált és döntöttek a császár mellett. Fél füllel hallottam, hogy még 6 órára becsülték a szülést, és attól tartottak, hogy a baba nem bírná.:( A fájásaim meg hirtelen úgy megerősödtek, hogy sürgősségi császár lett belőle (Még építették a paravánt, mikor a doki kérte a szikét...) A baba vállára volt tekeredve a köldökzsinór nagyon feszesen. Fájáskor vissza kellett rúgnia magát hogy ne feszüljön annyira, és kapjon oxigént:(
Bogi 3510 grammal született, 55 centivel, 9/10 Apgarral.:) Erős kiscsaj, megküzdött az életéért. Sajnos nem tudott megszületni hagyományosan, de talán majd a következő;)
Én császárral szültem, a lányom 4200 g volt, faros, ráadásul elég kiscsintú vagyok, így nálunk adott volt a császármetszés.
Éjjel szültem, másnap délben már együtt lehettem a gyerekemmel és 24 órában velem maradhatott a kórházban. A 3. napon haza engedtek bennünket.
Szerettem volna természetes úton szülni de nem érzem rosszabb anyának vagy nőnek magam attól, hogy ez nem jött össze, hiszen az magáért beszél amikor a kislányom azt mondja hogy ő nagyon boldog mert én vagyok az anyukája!
Az egészet meddő vitának tartom. A cikk pedig egyenesen az orvosok ellen hangolja az embereket. Ma magyarországon nincs olyan kórház (kivéve a magánkórházakat), ahol ezt elvégeznék indok nélkül. Először is a saját orvos után, megvizsgál a főórvos és a közös konzílium dönti el, császár vagy sem. Én is sikeresen szültem, 2x és volt 2 császárom is. Zonográzni lehetne a két szülé sés két császár közötti különbséget. Míg az első szülésemnél szanaszét repedt a méhem és hónapokig nem tudtam a fenekemen ülni, addig a második szülésem 3 óra alatt lezajlott, úgy hogy a hazamenetel után szinte semmi bajom nem volt, pedig a baba több mint 4 kg-os volt. Az első császárom életmentő, altatásban, utána másfél évig szinte betegeskedtem miatta, a másodiknál pedig már másnap annyira jól voltam, hogy haza akartam menni.
Csak egy példát mondok azoknak akik császár ellenesek, azon kívül, hogy maga a műtét életmentő,mert a szülő nő nem képes a normál szülésre. A második azért császár legtöbbször, mert a vágás helyén a szövetek elszakadhatnak, ami életveszélyt jelent a szülő nő számára.
Rengeteg olyan műtét van amit régen kizárólag vágással, és szikével tudtak megoldani, ma amikor már nem gyerekcipőben jár az orvostudomány, szike és vágás nélkül megúszhatjuk a legtöbb műtétet. Gondoljunk csak pl. a szív katéterezéssel helyreállított műtétre.
Vagy azok szerint akik ennyire császárellenesek, a katéterezés sem elfogadott? Én úgy gondolom,mindig azoknak van nagy szája ezzel kapcsolatban, akik sikeresen megszülték, vagy a szoptatásnál sikeresen szoptatták a gyereket, és lenézik azokat akiknek az nem adatott meg.
De. lehet,(sőt), van olyan amiben ők sem tökéletesek........
sziasztok!
Én csak annyit szeretnék megtudni, hogy császármetszés után mennyi ideig tartják bent az anyát a kórházban?
Sziasztok!
Nekem van tapasztalatom mindkét szülésformával kapcsolatban. Sajnos a második gyerekemnél muszáj volt császározni. Ha választhattam volna simán szültem volna őt is. A felépülési idő sokkal hosszadalmasabb. Én a császárt sokkal rosszabban éltem meg, mint a sima szülésemet, pedig az 24 órán át tartott, a császi meg fél óra.
Én nem helyeslem, hogy orvosilag nem indokolt esetben is elvégzik a császármetszést.
Szia Brekka!
Jajj nem is tudod mennyire szívemből beszéltél! Köszönöm Neked, hogy mindezt megfogalmaztad!
Nekem 200/105 volt a vérnyomásom és 36 és fél hetes volt a Csenge!
Nem kérdeztek semmit! A kórházba való felvételem és a műtét között 2 óra sem telt el! Én MEGHALHATTAM volna éjszakára! Ráadásul a picit sem láthattam, mert az intezívre kerültem!
Én nem a páromtól kértem a bocsánatot zsinórban, hanem a babámtól! (Már 3 és fél hónapos és gyönyörű) :-) )
Apás szülésre készültünk mi is!
Sajnos van, hogy nem dönthetsz!
Anita
Még egyszer köszönöm Neked! :-))
Az aki szándékosan koraszüléssel hozza világra a gyerekét mert félti az alakját és a bőrét akkor az minek szül gyereket? Azokat az orvosokat akik ezt megteszik jó pénzért, ki kellene rúgni az állásából! Emberi életeket kockáztatnak szánékosan! Az orvosok nem erre esküdnek fel!
Azok a törékeny kis picurka babák, hogy ki vannak szolgáltatva az ilyen szülőknek mint azok is! Ha a koraszülés miatt valamilyen károsodás éri a picit, és maradandó, mit csinálnak vele? Bedugják egy intézetbe,hogy ne álljon a karrierjük útjába?
Az ilyen felfogású nőknek inkább sose legyen gyerekük! Én is császárral szültem, megnyúlott a bőröm is, de kit érdekel ez? Van egy gyönyörű kisfiam akit imádok, és nem a hasam kinézetével foglalkozom! A páromat sem érdekli hogy megnyúlt-e a bőr vagy nem!
Kedves Minti!
Légy szíves,írdd már meg,hogy Debrecenben szültél-e,s ha igen,kinél..köszönöm.
Nekem kettő kislányom van. Az egyik 2 és fél éves, a másik 4 hónapos. Mindkettőt császárral szültem. Én úgy gondolom, hogy így jobban jártam. Amikor az első babámat vártam, rendes szülésre készültem. Amikor lejárt az "időm", nem jött a baba, így egy hét kényszerkórházban volt részem. Iszonyú volt. Minden nap sírtam a tehetetlenségtől. Amikor beindították a szülést, nem történt semmi. Két nap vajúdás után, aminek az utolsó 6 órája nagyon kemény volt, kitágultam, amennyire kellett, mégsem jött a baba. Téraránytalanság - mondta a doki - műtét. Annyi fájdalom után, én nagyon örültem. A császármetszés nekem abszolút nem volt kellemetlen. Utána, a felépülés már eléggé.
A második szülésre már úgy készültem, hogy császár lesz. A dokik végig azzal ijesztegettek, hogy, majdha kipottyan az a baba, akkor rendesen szülünk. Én ezt nem akartam. Túlságosan emlékeztem az első szülés vajúdásának fájdalmaira. Nos, szerencsém volt. Újabb egy hét kényszerkórház után, mivel ez a szülés sem indult be, nagy nehezen megcsászároztak. Ez már sokkal fájdalmasabb és hosszabb volt. A műtét közben végig erős derékfájdalmaim voltak és utána, a felépülés első napjai is kegyetlenek voltak.
De megérte. Két gyönyörű, egészséges kislányom van, akiket nagyon imádok.
Bár megmondtam a férjemnek, hogy soha többet nem szülök!
Szia minti!
Sajnálom, hogy ilyen középkori szinten kellett megszülnöd. Érdemes lenne panaszt tenned ezzel a fickóval szemben. Kíváncsi vagyok, ő mit szólna egy kis "élveboncoláshoz". Én a helyedben kitudakolnám, hogy ott dolgozik-e még, és ha igen, akkor másik kórházba mennék.
Számomra nagyon pozitív élmény maradt az egész szülés és a kórházi benttartózkodás, úgyhogy szinte visszavágytam és vágyok:) Nálam az anesztes egy nagyon barátságos, megértő fickó volt, aki végig figyelt rám, beszél hozzám stb. csak a szép barna szemeire emlékszem:))
Szia Gyöngy!
Matatás alatt azt értettem, hogy az a szemét anesztes kérdezte, hogy érzem-e, amikor műtét előtt szúrkálta a lábam, gondolom, hogy rájöjjön a szűk agyával, hogy adott-e elegendő fájdalomcsillapítót. Erre mondtam, hogy nagyon is érzem, és ő erre förmedt rám..Remélem azóta kirúgták!!
Igen, mondtam, hogy nagyon fáj, végig jajjveszékeltem, de állítólag akkor már nem lehet rászúrni, így a gennyláda maszkot szorított rám, hogy belélegezzek egy kis fájdalomcsill-t, ennek csupán az lett a következménye, hogy félig voltam már csak magamnál, és 2 hétig fájt az orromon a helye, olyan veszettül nyomta rám. Arra szerencsére emlékszem, amikor odahozták a kislányom, és láttam, hogy felsír, és hogy gyönyörű, de az örömkönnyem sajna a fájdalomnak is szólt:(
A fejem nem fájt, legalább ennyi "örömöm" volt. Első este intenzíven Aliz nélkül, utána velem volt végig, stramm kis csaj, imádom.
Képzeld, amúgy tőlem is megkérdezték, hogy hány kiló vagyok, meg minden, úgyhogy lehet lehet az a béna senkiházi nem keveset adott, hanem rossz helyre. Amúgy már nagyjából kihevertem, de nem tudom, mikor lesz kistesó. Szülés után hetekig azt mondtam, hogy sose, már másképp gondolom.
A hasam nekem sem olyan, mint rég, de január 1-től fogadalom, a torna és az édességmegvonás, és olyan leszek, mint 16 éves koromban..:)
Szia minti!
Én júli 22-re voltam kiírva, végül aug. 2-án született meg a kislányom császárral.
Elég borzasztó volt olvasni, hogy nem volt megfelelő az érzéstelenítés. Nálam előbb megkérdezték a súlyomat és a magasságomat, és hála Istennek semmit nem éreztem.
Mennyire érezted a fájdalmat? a matatást persze lehet érezni egy bizonyos fokig. Főleg a huzigálást stb...
Te egy hős vagy!!!!
Közben mondtad nekik, hogy fáj???
Nálunk úgy alakult, hogy nem indult meg a szülés a 12-es oxitocinszintre sem, illetve nem tágultam.
Lelkileg hiányzik a szülés élménye, mert valahogy az anyának is akkor születik meg az ember igazán.
Ésszel belegondolva azonban csak jól jártam: a baba óriási volt: 4.75 kg, nyakán volt a köldökzsinór is. Így ő sem sérült, szép maradt a fejformája is, nem lett oxigénhiányos.
A lábadozás mondjuk elég rossz volt. Igazából három napig nagyon rosszul éreztem magamat. Előjött a gerincérzéstelenítés miatti fejfájás is. Szédültem, mint állat stb...
Kb. 3 hét elteltével éreztem magamat "gyógyultnak", bár a hasam és a méhem már sose lesz a régi. Kicsit azóta óvatos vagyok a szexben is. Önkéntelenül is valahogy féltem a sebemet. Na de mindegy. minden jó, ha vége jó!
Nekem a dokim a 32.-ik héten már mondta, hogy lehet, hogy császár lesz, mert farfekvéses, ráadásul ' a magzati far balra kitér'. Hát így is maradt. Július 21-re volt betervezve a szülés, de 19-én világrajött a kislányom. Már előtő nap jöttek a fájások, így 19-én hajnalban hívtuk a dokim, hogy mi legyen, azt mondta sprinteljünk a szülőszobára. Hajnal 4.20-kor megszületett Aliz, de egy örökkévalóságnak tűnt, amíg kiemelik, ugyanis nem sikerült az érzéstelenítés, és a vágástól kezdve minden éreztem, rettenetes volt! Az anesztes annyira egy utolsó szemét volt, amikor a műtét megkezdése előtt már mondtam neki, hogy érzem, amikor matat rajtam, azt mondta, hogy nehogy már azt gondoljam, hogy semmit nem fogok érezni..Ennek ellenére elkezdődött a műtét, rémálom, nem az Elm utcában, hanem a Nagyerdőn..
Aznap ráadásul újraműtöttek hematómával, akkor már egy nagyon kedves anesztes nő volt, aki végig biztatott, hogy ne féljek már annyira, és arról is élénken érdeklődött, hogy ki volt a hajnali anesztes. Sajna a 24 órás kényszerfekvés kezdődött elölről. De a lényeg, mindketten épen sé egészségesen hagytuk el a kórházat, a műtét utáni 5-dik napon, mert a Drágám nem sárgult be, és a sebem is szépen gyógyult. Már nem annyira keserű szájízzel gondolok vissz a történtekre, de azért nehéz megemészteni, hogy 2 ember hibájából kellett szenvednem, mikor tök simán is mehett volna. De már minden oké, Alibaba ma már 66 ceni és 6.8 kiló, gyönyörű, mosolygós baba..:)
Ekkora marhasàgot.én is csàszàrral szultem.Epiduràltak,ùgyhogy làttam rogton a fiamat
megszuletèse utàn.Szuper dokiaim voltak!
Szerintem semmiben sem kulonbozik az èn szulèsem egy normàlistol.
Szia.Én is szültem már császárral és egyetértek az előzőekben leírtakkal.Még annyit tennék hozzá,hogy ha majd köhögnöd kell,vagy nevetsz,akkorr mindig fogd meg a hasad közben.Kicsit szokatlanok lesznek ezek az amúgy természetes dolgok.Köhögni is inkább kezdetben úgy köhögj, mintha köszörülnéd a torkodat.
Ha sétálsz, ami tényleg jó és sokkal hamarabb gyógyulsz, mindig ügyelj arra, hogy egyenes tartással menj, ne görnyedj meg.A varratszedés valóban olyan, hogy szinte észre sem veszed.
Nekem miután kinyitottam a szemem és tárgyalóképes állapotba kerültem, a nővérke elmondott minden hasznos tanácsot, ami így a császár után fontos lehet, de ha neked ezt nem teszik bátran lehet kérdezni!!
én is császárral szültem, szintén 18 órás vajúdás után, nem sokat tágultam.A fájások hatalmasok voltak, de nem tágultam sokat.Már tolófájásaim voltak, mikor közölték hogy a fiam arccal tartja a fejét előre, így császár lesz.Tartsam vissza a tolófájásaimat, ami elég nehéz volt.Este még berendelni a dokikat, kis időbe telt.De szerencsére minden jó lett, a fiam 4,10-el és 57 cm-rel megszületett.Ez történt az első fiamnál. Másodiknál fiamnál 32 hetesen kezdett szivárogni a magzatvizem,kórházban 3 napig még bent tartották a picit, tüdőérlelőt kaptam és utána császár. Első altatással,a második epidurálissal.Sajnos a másodiknál nem érezhettem a szülési fájdalmakat, és emiatt csalódott voltam.Meg aztán féltettem a kicsit.Mondjuk őrá azt mondták hogy jólfejlett mert 2,40 kg és 47 cm volt. sajnos jó pár napig inkubátorban volt,de egészséges és ez a lényeg.ennyi az én történetem.
sziasztok