Császármetszés (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

34 hetes kismama vagyok. Császármetszéssel fogok szülni altatásban. Egy kicsit félek!

Várom azok véleményét,leveleit, akik szintén altatásos császárral szültek.

Előre is köszi!

Szerintem nem jobb, vagy rosszabb anya az akinek császárral jön világra a gyermeke. A lényeg, hogy baba is anya is éljenek, és egészségesek legyenek, maradjanak.

Régen úgy voltam vele, hogy császárt kérek. Aztán teherbeestem és rájöttem nem akarom kihagyni az élményt, hogy egy babának adok életet. Az orvosom megkérdezte előre nem kérek-e EDA-t vagy más fájdalomcsillapítást. Az volt a válaszom, hogy más is szült anélkül nekem is fog.

Hajnali 2kor folyt el a magzatvizem, fél 3tól már ötperces fájásaim voltak, amelyek egészen reggel kilencig nem erősődtek , kaptam oxitocint. du 3fele kaptam fürdőt, csak az segitett tágulni, végül adtak fájdalomcsillapítót, 2-3at. A harmadik nem tudom mi volt de úgy felerősödtek a fájásaim, hogy volt egy időszak kb. 20 perc amikor 90%-ot mért fájáserősségnek és 1-perces fájásaim mégrosszabbak voltak. Aztán jött a tágítás, ami nem vált be és csak azt érték el vele, hogy remeg kezem-lábam, ha szorulásom, vagy hasmenésem van, mert olyan traumának éltem meg az egészet. Mi lett a vége? 18 óra vajúdás után Császármetszés. Úgyhogy ne papoljon senki arról ki milyen anya, hogy ő simán szült. Mindenesetre újra végigcsinálnám, ha a gyermekem életéről van szó. A kórházban ahol szültem, nem választottak el 24 órára a babámtól.A rooming-in ellátást is megkaptam.

Én 2 szülést természetes úton éltem át, minden fájdalomcsillapítás nélkül.A 3. szülésem sürgősségi császár volt, sajnos rossz eredménnyel.Így mivel kihordtam 9 hónapig a kislányokat borzasztó volt hazamenni "üres kézzel".

Így én azt mondhatom, hogy eltelt 9 hónap, de minek.

Császárral szülni olyan élménytelen.Maga a seb is 2 hét és annyi, mintha tényleg nem történt volna semmi.

Most 26 hetes kismama vagyok.Nagyon bízom benne, hogy egészségesen és természetes úton szülhetem meg a kisfiamat.De ha ezen múlna bármelyikünk élete nem akkor ám legyen a császár.Nekem a rossz élmény egyéb okoknál fogva marad meg örök életemre.De divatból, vagy mert úgy nem fáj annyira, azért nem vágatnám magam újból.

Minden szavaddal egyetértek!

Még annyit, hogy altatás esetén is olyan hamar kiveszik a babát, hogy nem jut át bele a gyógyszer,a férjem mondta, látta az elsö gyerekünknél. ( aki mondanom se kell, császárral született )

Igen ezzel én is így voltam :)

És pont ma jutott eszembe, hogy nekem is mondta az orvosom, hogy mostanság már nem kaszabolnak minden felé, hanem széthúzzák a hasizmokat. Nekem is így csinálta.

Sziasztok!

Bár nem szoktam fórumokhoz szólni, most mégis kivételt teszek. aug.1-én lesz egy éves a kislányom, akit én császármetszéssel szültem. már a terhességem 16. hetében körvoalazódott, hogy aakul egy csinos toxaemiám, ami preeklampsziához vezethet, ezért az orvosom már akkor kezdett felkészíteni a csaszi lehetőségére. Bár egáész dő alatt bíztam a természetes zsülés lehetőségében, a végén mégsem az lett belőle.

Már benn voltam a kórházban a toxaemiámmal, amikor adokim úgy döntött, hogy másnap megműt, mert már a méhlepény meszesedése miatt nem fejlődik eléggé a baba. De erre sem került sor, mert még aznap éjjel felment a vérnyomásom (190/130-ra, ami nem olyan vicces), a baba szívhangja 240 volt percenként, ezért az azonnali császár mellett döntöttek. bejött a dokim, és ő csinálta a műtétem. EDAval szültem, nem spinálissal, mert ez az egyetlen vérnyomáscsökkentő mód olyankor. Az aneszteziológus félreszúrt, amiből nem bénulás lett (az EDA-val ennek a kockázata majdnem 0 %, mert csak akkor lehet ez a szövődmény,ha a gerincben fejlődési rendellenesség van. De ezt felismerik, és abban az esetben nem alkalmazzák. Én is tartottam tőle,ezért utánajártam...)

Viszont a fájdalomcsillapítás nálam olyannyira nem hatott, hogy végig éreztem mindent. (Ja, ha hagyták volna beindulni a szülést, abba a baba és én is belehatunk volna...)De szerencséme a választott orvosom szülész-nőgyógyász és sebész is, így kb. 2 perc alatt (az első vágástól számítva) megszületett a kislányom. Misgav-Ladach módszerrel műtött (a hasizmon csak 1 centit vág, a többit szétnyitja hosszában, így nincs nagy felületen hegesedés belül), és miután felsírt a baba, az apukája, aki végig benn lehetett velem, odahozta nekem a babát, és ugyanúgy megszeretgethettem, mintha hagyományosan szültem volna. Bár rám nem fektetheék a műtéti terület miatt, de megsimogathattam és megpuszilgathattam őt. És ő éppúgy elcsendesedett, mikor megérzett engem, mintha rám fektették volna. Amikor elvitték inkubátorba (minden csazis babát 2 órára beraknak, hogy segítsék anekik azátállást a külvilágra), csak akkor kaptam egy kábító injekciót, hogy legalább a varrást ne érezzem.

0 óra 40-kor született a kislányom, és reggel fél 6-kor már ülve szoptattam. Pedig nem kis műtét volt, de a baba minden fájdalmat feledtetett.

Nem hiszem, hogy én ettől bármivel is rosszabb anya lennék, mint azok, akik hüvelyi úton szültek.

És az orvosom "elkeserített": a következő babát is 99%, hogy császárral kell szülnöm, mert nagy a mostani heg szétnyílásának kockázata. És inkább műtsenek, mintsem szülök, és utána műtenek is, ha szétnyílik a méhfalam...

A szülés utáni fittségről pedig annyit, hogy szerintem ez alkat kérdése. Láttam simán szült és csaszis anyukákat is, akik még napok múlva sem tudták összeszedni magukat (csaszi után azért jóval nagyobb a vágás, ill. 3 rétegben varrnak: bőr, hasfal, méhfal, ebből csak két utóbbi felszívódó, a bőrvarratot 10 nap múlva szedik ki).

Ma már azt sem bánom, hogy nem volt jól beadva az EDA, így nem kellett 24 órát feküdnöm, az első naptól kezdve végig rooming-in szobában velem volta baba, és a 4. napon hazajöhettünk.

Hála Istennek azóta is szépen, egészségesen, boldogan élünk.

és köszönöm az orvosomnak és a tudománynak, hogy lehetővé vált így számomra is, hogy egy egészséges baba egészséges anyukája lehetek.

Ha nem lenne császár, ma mi sem lennénk itt...

Fúúú de mérges lettem ettől a cikktől...

Ezek akkora de akkora buta dolgok szerintem.

Én császárral szültem lassan másfél éve. Egyszer sem éreztem azt, hogy emiatt a kapcsolatom rosszabb lenne vele. Sőt!!!

Csak jelezném, hogy mivel menteni kellett a menthetőt és ott lebegett a fejem fölött, hogy a bébivel baj lehet... hát hogy őszinte legyek ha lehet még sokkal jobban szeretem.

Azt hogy a kórházakban szétválasztják a császáros anyukát a gyerektől megint csak cáfolnám, mert ahol én szűltem, ott semmilyen megkülönböztetés nem volt a császárosok és a természetes úton szülők között. (egyébként meg szerintem az anyukának a saját jól felfogott érdekében azt hogy hogy működnek a kórházban a dolgok előre le kell tisztáznia az orvossal)

És még valami: milyen 15 centis hegről beszélünk??? max 10 legalábbis az enyém.

Ha lehetne én igenis támogatnám azt, hogy az anyukák indokolt esetben választhassák a szülést, mert míg egy 2,5 kilós bébit megszülő anyuka mosolyogva jön ki a szülő szobáról én ha meg kell szülnöm a négy kilós gyerekemet biztosan nem mosolyogtam volna. Pedig nem vagyok egy (bocsánat) összeaszott alkat.

A gyerekbe jutó gyógyszerekről pedig csak annyit mondanék, hogy én is epidurállal indultam neki a természetes szülésnek és epidurállal csinálták meg a császárt is. Tehát ha császárnál bejut akkor természetes szülésnél miért is nem jut be a bébi szervezetébe a gyógyszer????

Azt hiszem túl van misztifikálva néhány dolog a témakörben (pl.: szülés,anyaság,szoptatás). Azt tapasztalom, hogy nem árt óvatosan és körültekintően bánni a különböző babás magazinok cikkeivel.

Hát én a "császározásban" nagyon otthon vagyok:)Az első kisfiam elvileg simán születhetett volna,de sajna csak nem akart előbújni és téraránytalanság miatt nem is tudott volna kibújni,ezért császár lett belőle.3 és fél évre rá megint mentem szülni,akkor felajánlották az orvosok,hogy megpróbálhatom simán ha gondolom.Én nem nagyon gondolkodtam és maradtam a császár mellett.Na nem azért,mert annyira bírtam,hogy újra felvágnak,de ezt a gyerkőmet majdnem 4 kg-osnak saccolták az UH-on,tehát felvetődött bennem a kérdés,hogy ha egy 3450g-os gyerkőt téraránytalanság miatt nem tudtam hüvelyi szüléssel világra hozni,akkor egy majdnem 4kg-os gyerek,hol fog kiférni??Ezt az aggályomat osztottam meg a dokimmal is,aki megértett engem és fél óra múlva már bennt voltam a műtőben.

A harmadik gyerkőm aki kiscsaj lett,ő már automatikus császár lett.Negyedik gyerkőre már nem vállalkoznék,ez leginkább azért van így,mert úgy érzem elég a 3 gyerkőc,a másik pedig,hogy 3 császár után nem igazán ajánlotta a dokim,hogy szüljek még.

A lényeg,hogy nincs viszonyítási alapom,hogy vajon milyen lehet hüvelyi úton megszülni egy babát,de én egy cseppet sem éreztem úgy sohasem,hogy csak azért,mert császárral kellett világra hoznom a lurkóimat,én kevésbé lennék jobb anya,mint aki simán szülte meg a gyermekét.Itt a gyerek a lényeg,hogy egészségesen,épen megszülessen,tök mind1,hogy császárral,vagy simán született,mert ugyanúgy szeretjük,védjük,óvjuk.

Meg én azt mondom,hogy nekünk talán a műtét miatt jóval rosszabb pár hétig,míg helyreállunk,a simán szült anyukák jóval fittebbek,mozgékonyabbak voltak nálam,de engem ez sem zavart,és egy percig sem irigyeltem őket azért,mert ők simán szülhettek.

Én is simán szültem. Szerintem ha nincs probléma szülés közben, vagy az anyának nincs vmi oka pl. műtötték a szemét, akkor szüljön természetes úton. Ennél szebb élményben nincs része egy nőnek.

"Én csak azokat a világsztárokat ítélem el, akik a 30. héten császárral kivetetik a gyereket, hogy ne nyúljon meg a bőrük!!!!!!"-Hoxa ezen gondolatával, egyetértek.

Ha valaki gyermeket vállal, és szeretve hordozza, szeretetben szüli meg, és szeretetben neveli fel, akkor egyáltalán nem számít, hogy császárral, vagy természetes úton szülte meg.

Szerintem senkinek sem kell mentegetőznie a császár miatt. Amikor szültem, úgy gondoltam megpróbálom természetes úton, de az agyamban azok a kisfilmek jártak, amiket láttam a spectrumon és a hasonló csatornákon, ahol a természetes úton születő gyermekekkel mindig történt valami.

Amikor felmerült a császár gondolata az orvosokban, akkor úgy éreztem, jobb lenne, mert féltem, hogy mi lesz Benjivel, mennyi baj érheti a szülőcsatornában, beszorulhat, rátekeredhet a köldökzsinór, miegymás. Én miatta ítéltem jobbnak a császárt. Mivel én edával szültem, igazán csak az első pár óra és az utolsó fél óra fájt.

Az, hogy Benji most egészséges, az csak a szerencsének köszönhető. Nem sírt fel. Rengeteg magzatszurkos vizet nyelt, súlyos fertőzéseket kaphatott volna. Hogy ez nem következett be, csak mázli. 20 percig szívták ki belőle a magzatvizet. Szegény rengeteget szenvedett. Ha visszamehetnék, a császárt választanám. Csak hogy neki jobb legyen.

Én csak azokat a világsztárokat ítélem el, akik a 30. héten császárral kivetetik a gyereket, hogy ne nyúljon meg a bőrük!!!!!!

Sziasztok!

Bár én símán szültem mindkét manómat, nem óhajtanám kipróbálni a császárt.

Valahogy lelkileg jobban tartok tőle, mint a síma szüléstől.

Persze kivétel, ha nincs más megoldás. Vészhelyzetben nem az anyuka kívánsága a mérvadó, hanem a baba érdeke.

És ha már a babáról van szó! A síma szülés jobban megviseli a babát is, de ezt senki nem tartja szem előtt! Állítólag a császáros babáknak sokkal szebb a fejformájuk, és kevésbé törnek meg lelkileg a születéssel.

Ez nem azt jelenti, hogy császárpáti vagyok,mint már írtam nem próbálnám ki! De a baba szempontjából mindenképp kíméletesebb.

A kisfiammal 18 óra 45 percet szenvedtem, mire végre kibújt. Hát nem kívánom senkinek! Csúcsfejű lett. Kislányommal indítottak, 2 óra alatt megszületett, szalutáló kéztartással, ödémás szemekkel, haematomás arccal. Kiszorult a feje, és nem az én hibámból! Ennyit a gyorsításról, soha többé nem kérném!!!!!

Ma már gyönyörű mindkettő.

Nővérem két síma szülés után a harmadikat császárral hozta a világra, de nem "divatból", hanem mert levált volna a retinája /szemműtéte volt/. Sokkal nehezebben gyógyult a hasi sebe, nem beszélve arról, hogy belevágtak a kicsi combjába a szikével, pedig profnál szült!

Minkét szülésformának megvan a maga kockázata, és szépsége.

Jaj debóra, ne kérj elnézés, nem is neked szól az indulatom, hanem annak a propagandának, amely a természetes szülés mindenekfölött valóságát nyomatja. A cikkre voltam mérges, nem rád! :)) Azóta meg aludtam is egyet. :D

Nekem császárom volt kétszer is, első alkalommal úgy, hogy vajúdtam egy fél napot (EDA nélkül), majd nyomtam három órát, és nem jött ki a gyerek. Sőt, úgy beszorult, hogy amikor felvágták a hasam, a szülőcsatornából vissza kellett nyomni a dokinak kézzel, hogy a hasamból ki tudják szedni. Magyarán egy szüléssel kipróbáltam mindkét fajtát... És elég sok Kismama Magazint olvastam előtte, úgy gondoltam, ez a személyes kudarcom. Már nem emlékszem rá, de a férjem mesélte, hogy amikor kitoltak a műtőből, csak sírtam, és azt mondogattam, hogy "Ne haragudj, hogy nem tudtam megszülni!".

Nagyon sok anyuka van hasonló helyzetben, én olvasgatom az Index fórumát is, ott erre külön topic van. Tudom, hogy ez a természetes szülés melletti érvelés azért van, hogy az anyukák ne _válasszák_ a császárt, már persze, ha választhatnak. Ez tényleg egy veszélyesebb dolog, nagy hasi műtét, még akkor is, ha ma már rutin. És talán tényleg vannak, akiket így meg lehet győzni, de sokkal kevesebben, mint akiket frusztrál.

Azt sulykolni az anyákba, hogy a császárral kimarad a szülésélmény (ami elengedhetetlen az anyasághoz, ugye), meg azt is, hogy pótolhatatlan az első hasratétel a későbbi kapcsolat kialakulása szempontjából, szóval mindez egyrészt nem feltétlenül igaz, másrészt komoly lelki problémákat okozhat annak, aki az egész terhessége alatt spontán szülésre készült, aztán máshogy alakultak a dolgok. A legtöbb esetben nem az anya kívánsága a csaszi, és a szülés utáni zavaros, hormontúltengős állapotban amellett, hogy a műtétet fel kell dolgoznia (nem csak testileg, pedig az sem könnyű), még ilyen lélektani büntetésben is részesül, bár hibát nem vétett.

Az a szégyen ebben a cikkben, hogy lelkiismeret-furdalást kelt azokban, akiknek császárral született meg a gyerekük. Sok ilyet olvasnak a kismamák (pl. a Kismama Magazinban, sux), aztán ha véletlenül császár lesz a szülés, már a kezdetek kezdetén alkalmatlannak érzik magukat az anyaszerepre. Mert hogy még egy gyereket sem tudtak megszülni, ugye. Ez a lenéző, szülési mód szerint hierarchiát felállító gondolkodási mód ma Mo-on sokkal jellemzőbb, mint hogy indokolatlanul császárral szülesztik a gyerekeket.

És már bocs, de azon is túlhaladt az idő, hogy a gyerekért szenvedni kell. Akkor az, aki epidurális érzéstelenítést kér, már nem is lehet jó anya???

Én azt gondolom, hogy ha egy nő elég felnőtt volt ahhoz, hogy gyereket vállaljon, had döntse el, hogyan szereté a világra hozni. Abban az esetben persze, ha ténylegesen tudja, mi közül választhat (kockázatok pro és kontra).

Az pedig elég széles körben szerzett tapasztalatom, hogy ma még a legritkább esetben az anyák döntése a császár...