Akik nem akartak gyereket...és mégis lett nekik (beszélgetős fórum)

Olvasgatlak benneteket,nem akartam de leírom a véleményemet.Nevelőszülő és édesanya is vagyok,akinek nehezen adatott meg az hogy gyereke legyen de ma már 12-éves a "nagy fiam".Imádom,okos,nekem ő a legtökéletesebb és a legjobb ami történt az életemben az hogy ő van nekünk.

De.

Ha megadatott volna akkor amikor őt még "csak" akartuk a mai eszem ,akkor nem szülnék.Egyszerűen a mai világra nem vállalnék gyereket.Elnyomnám magamban az érzést a gyerek utáni vágyat ,dolgoznék,tanulnék,(főleg nyelveket)

Nevelőszülőként sok problémás életet ,családot látok ,és az életünk a férjemmel csak arról szól hogy a fiúnknak majd egyszer jobb legyen és a gyerekek akik nálunk vannak egyszer majd visszaemlékezve ránk erőt merítsenek a további életükhöz,lássanak ,érezzék hogy milyen családban élni.

Mi akartunk gyereket, de a férjem inkább csak egyet.Én is úgy gondoltam, hogy jó lesz ez így.Aztán megtréfált bennünket a kicsi fiam.Teljesen lehetetlen időpontban fogant. Nehéz időszak volt a terhességem.Nem fizikailag, érzelmileg. Éreztem a neheztelést szinte mindenkitől a családomban, hogy miért kellett...nem tudtam volna elvetetni! "Élt" az első pillanattól kezdve. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy miután megszületett egyből elfogadták. Azóta eltelt közel 23 év.

Életem legjobb döntése Ő.

Ne keseredj el, nem vagy egyedul :) Veszekedoket meg tojd le.

Igaz, nem teljesen felelek meg a kriteriumaidnak, mert nem akkor adtam be a derekam, amikor terhes lettem, hanem amikor olyan part valasztottam magamnak, aki velem szemben akart gyereket.

Nem ugy eltem meg amugy a dolgot, mint te. A terhesseg egy horror volt (pedig tervezett gyerek), es sem az utolso trimeszterben, sem a szules utan nem folytam szet, hogy huuuu a szerelmunk gyumolcse, imadatom targya. Eleinte nem csinalt semmit, evett, aludt, kakalt, sirt, eleg unalmas volt. Persze ellattam-ellattuk, mert ez a kotelessegunk, ha mar a vilagra hoztuk. A hatalmasnagy szeretet, az kesobb jott, idovel, fokozatosan. Nem azert szeretem a fiamat, mert az en verem, hanem mert aranyos, helyes, vicces, egyre interaktivabb, osszeszoktunk, stb. stb. Meggyozodesem, hogy egy orokbefogadott gyereket ugyanigy tudnek szeretni.

Nem terveztem szulni; igenyeltem ugyan egy kis garzonlakast; gondoltam, tanulok, dolgozom, kihozok egy arvat es elleszunk kettecsken;

sot, amikor hazassagot kotottem, meg akkor sem terveztem. De a hiusagom megis dontott felettem - szuletett egy gyonyoru gyermekem, aki karpotolt minden szenvedesert, fajdalomert, megalaztatasert; eletet, ertelmet, erot adott az eletemnek. Soha nem lesz meg egy ferfi az eletemben, aki ugy tudja mondani, hogy szeretlek anyukam!

Mindenesetre nekem sem célom meggyőzni az ellenzőket,hogy jaj,milyen jó ez az egész gyermek vállalósdi...Ha vki egy évvel ezelőtt azt mondja nekem,hogy jövőre egy babát fogsz éppen dajkálni,akkor tuti szemen köpöm...

Pedig aztán nekem sem győzték eleget bizonygatni,hogy ez milyen felemelő érzés,stb.....

Én meg csak azt bizonygattam,hogy én más vagyok,mint a többi,én ugyan nem állok be a sorba csak azért,mert ez a társadalom elvárása.Nő vagyok és kötelező szülnöm....Ekkora baromságot!

De azt is tudom,hogy akik jelenleg az aktív ellenzők táborába tartoznak,egy szemvillanás alatt meg tudna változni a véleményük.....Hiszen saját tapasztalat az van most már:)

Lehet, hogy nemelyek miatt valoban jobb, ha nem.

De mire az a nagy bizonygatas?

Mert a legtobben nem magyarazkodnak amiatt, hogy anyak, felesegek lettek. Ok igy erzik normalisnak, teljesnek az eletuket.

Akkor meg??

Hát ez az,hogy én is szenvedek!Annyian járnak még budira is autóval.

BUÉK!

Nem tudom mire teremtetett,azt tudom,hogy nekem létfontosságú volt,hogy legyen gyerekem,és nagyon örülök,hogy ő van nekem,el se tudnám képzelni nélküle az életem.

De azt is elfogadom,ha valaki nem akar.Megérteni nem tudom a miértjét,de elfogadom,és igyekszem nem ítélkezni.

Engem pont érdekel a szmog,mert a gyerekem elég rosszul reagál rá,de túl sok mindent nm tehetek az ügy érdekében.

Boldog új évet!

Nekem nincs kedvem ilyen hosszú hozzászólást írni.

Örülök,hogy így érzed:)

Magamra,én is azt mondom,hogy nálam önzőbb embert nem ismertem:)" Ezt a fórumindítónak írtam,mert ő is ezt írta.

Ismerem csgybzs hozzáállását ebben a témában (is).

A "gyűlölködő"hsz-ban én pedig konkrétan a szmogriadó és egyebekre gondoltam

"Nem hiszem,hogy "csak" ennyire lennék jó,mert nő vagyok. "

Én sem,pedig anya vagyok.Neked ki mondta,hogy csak ennyire lennél jó?

"A gyerek előtt nem voltak céljaitok,álmaitok,amit valóra válthatnátok? "

Nekem volt,sőt mióta gyerekem van azt vettem észre,hogy sokkal céltudatosabb,sokkal erősebb vagyok,és jobban megvalósítom magam,még akkor is ha sokan próbálják valami eszméletlen korlátolt dolognak beállítani a szülőséget.Csak pont annyira korlátolt,mint egy párkapcsolat vagy munka,vagy akármi...szerencsére nem vagyok pesszimista,és nem kötöm fel magam,hogy Úristen majd összeomlik a nyugdíjrendszer,mi lesz a gyerekkel.Megoldjuk :)

"én nem hiszem,hogy ennyi vagyok,erre vagyok jó,hogy gyereket szülök és csá..

Sajnálom azokat,akik ettől érzik magukat hasznosnak!"

És sem gondolom,sőt azt sem,hogy akinek gyereke van az emiatt érzi magát hasznosnak.

De azt sem gondolom,hogy amiatt mert gyerekem van vagyok kevesebb (sőőőőőt....)

"Magamra,én is azt mondom,hogy nálam önzőbb embert nem ismertem:)"

Aki így gondolja magáról az tényleg ne is szüljön...

"Ebben az a szomorú,hogy akinek gyereke van "ilyen apróságok" nem foglalkoztatják,pedig annyira aggódnak a gyerkőcért!!"

Csgybzs arra utalt az általad reagált hozzászólásában (többek között) hogy vegán,nem eszik állati eredetű dolgokat,sem tejtrmékeket,sEm tojást,sem húst csak növényi étrenden ér,nem használ bőrt,állaton kísérletezett termékeket,remélem te gyerektelenként ugyanígy teszel,hiszen hozzászólásod alapján csak mi gyerekesek lehetünk ilyen szadisták,hogy megeszünk egy tojást,és gyermekünket is erre buzdítjuk :D

"nagyjából" ennyi...

Neked meg mi bajod van???

Az hogy nem akarsz gyereket,az egy dolog,de mi ez a gyűlölet és megvetés a gyerekesekkel szemben?Ne általánosíts!

Szerintem az élet értelme az, hogy az ember fejlődjön, egyre jobb és jobb legyen, hogy az utolsó napján úgy mehessen el, hogy nem szégyell semmit és nem fél odaát megtorlástól.

Az én életem pont abban teljesedik ki, hogy nem tuszakolok még egy embert a 7 milliárd mellé, nem kell az ő terhét is cipelnie a Földnek. Valamint igyekszem megkímélni más élőlények életét és a legkisebb nyomot hagyni itt. Azt hiszem, a jelenlegi társadalomban ez a legnagyobb dolog, amit megtehetek. És ha nem marad utánam semmi, az sem baj. Hiszen a halálunk után már úgy sem számít...

Milyen szépen leírtátok!

Tényleg nagyon megváltoztatja az ember mindennapjait egy gyermek, de új értelmet is nyer ezáltal az életünk.

Valóban van olyan, hogy ezt vagy azt nem tud az ember megcsinálni, de ez inkább amíg kicsik a gyerekek. Vannak nagyon nehéz időszakok, de mégsem tudom már elképzelni az életem nélkülük.